A Mi Hazánknak kedveznek a korábbi összefogás ellenzéki pártjai közötti nyílt konfliktusok, de a Fidesznek egyáltalán nem érdeke, hogy a jobbszélen egy tartós növekedésre képes formáció jöjjön létre – jelentette ki a PegaPoll vezető elemzője az Indexnek. Arról is beszélt, hogy milyen stratégiai lehetőségei vannak a radikális pártnak, amely idővel ugyanazokkal a kérdésekkel nézhet majd szembe, mint korábban a Jobbik.
Sorozatunk előző részében a 2022-es választáson induló ellenzéki összefogás négy parlamenti kis pártjának (Jobbik-Konzervatívok, MSZP, LMP, Párbeszéd-Zöldek) helyzetét, valamint túlélési technikáit elemeztük, előtte pedig a Demokratikus Koalíció és a Momentum rivalizálásáról írtunk. A Mi Hazánk azonban még hátramaradt, amely más platformon helyezkedik el az egykori összefogáshoz képest, ugyanakkor a legtöbb közvélemény-kutató cég mérése alapján a második legerősebb parlamenti ellenzéki párt.
A Závecz Research (október végi és november elejei) adatai a legfrissebbek: a teljes népesség körében 6 százalékon (a Momentum 5 százalékon), a biztos pártválasztóknál 8 százalékon áll (szeptemberhez képest 2 százalékot veszített) a Mi Hazánk. A Republikon Intézet októberi kutatása szerint a teljes népesség körében 7 százalékon, a biztos pártválasztóknál 10 százalékon áll. Az IDEA Intézet (szeptember/október) a teljes népesség esetében 6 százalékra, a biztos pártválasztóknál 9 százalékra mérte.
A Mi Hazánk képes volt megszólítani azokat a radikalizmusra fogékony szavazókat, akiket korábban jórészt a Jobbik képviselt, és akik mind a Fideszre, mind a korábbi összefogás pártjaira ellenérzésekkel tekintenek. Ez egy létező, méretét tekintve a politikailag releváns tartományba sorolható választói szegmens
– mondta a PegaPoll vezető elemzője az Indexnek. Kovács János hozzátette: a kormánypártok időnként megpróbálnak célcsoportos üzenetekkel udvarolni a jobboldali radikális szavazói rétegeknek is, ám a Fidesz néppárti ideológiai ernyője olyan széles, hogy szükségképpen nem tud lefedni minden politikai árnyalatot.
A harmadikutas politikai kínálattal a Mi Hazánk elszigetelte magát az úgynevezett baloldali ellenzék pártjainak viszályaitól és a »Gyurcsány-dilemmától«. Miközben az utóbbiakat magyarázkodásra és felelőskeresésre kényszerítette a választási kudarc, addig a radikális párt valódi sikerként ünnepelhette a parlamentbe jutást. A »se Orbán, se Gyurcsány« üzenet mellett a Mi Hazánk képes volt saját, húzóerőt biztosító témákat találni, amelyek egy része a Jobbik radikális korszakából vett »újrahasznosítás« volt, más része pedig innováció, mint például a koronavírus-járvány idején az erősen oltáskritikus kommunikáció, amit sem a kormánypártok, sem a kormányképesség választói érzetét erősíteni kívánó összefogáspártok nem képviselhettek
– fejtette ki az elemző.
Azt is fontos szempontként említette, hogy míg a 2022-es országgyűlési választásokon együttműködő ellenzéki pártok „önálló karakterjegyei az összefogásban elmosódtak”, a Mi Hazánk kifejezetten „megosztó, rétegpárti üzenetekkel épített saját arculatot magának”.
A többi ellenzéki párt részéről gyakori vád, hogy a Mi Hazánk „nem valódi ellenzéki párt”, és „csak a Fidesz szatellit pártja”. Azzal kapcsolatban, hogy a Mi Hazánk szerepe hogyan definiálható a politikai és az ellenzéki térben, az elemző azt mondta: a kormánypártok számára előnyös az ellenzék megosztottsága, ezért amíg a Jobbik valódi tömegbázissal rendelkezett, illetve amíg az önálló vagy külön indulás nyilvános vitája folyt az ellenzéki pártok között, addig a Fidesz számára kifizetődő volt a Mi Hazánknak nyújtott médiatámogatás.
„Ugyanakkor a Fidesz igényt formál a politikai jobboldal lefedésére, így egyáltalán nem áll érdekében, hogy a jobbszélen létrejöjjön egy olyan, tartós növekedésre képes formáció, amely akár a kormánypártoktól is elszipkázhat szavazókat. Amíg az úgynevezett harmadikutasság a támogatottsága okán nem válik a pártrendszer harmadik pólusává, addig a nagyobb szereplők a kétosztatú logika mentén igyekeznek kijelölni annak helyét, a saját politikai érdeküknek megfelelő narratíva szerint. A Mi Hazánk politikai pozíciója azonban lehetőséget is hordoz: ellenzéki pártként bemutathatnak egy, az úgynevezett baloldali ellenzékhez képest másfajta, adott esetben konstruktívabb ellenzéki politizálást, miközben jobboldali önmeghatározású pártként görbe tükröt tarthatnak elsősorban nemzetpolitikai, külpolitikai kérdésekben a Fidesszel szemben” – magyarázta lapunknak Kovács János.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy van-e üvegplafon a Mi Hazánk számára, elmondta: további erősödése esetén a párt könnyen ugyanabban a helyzetben találhatja magát, mint annak idején a „néppártosodás” előtt álló Jobbik, amikor a csoportképzést segítő, erőteljes ideológiai jegyek és a radikális üzenetek már a további növekedés gátjává válnak.
A rétegpárti karakterből következik, hogy létezik üvegplafon, és hibás helyzetértékeléshez vezet az a gondolat, miszerint a társadalmi többség fog hozzáidomulni vagy »hozzáradikalizálódni« a kínálathoz. Ciklusukon keresztül egyetlen politikai formáció sincs kondicionálva a stagnálásra, különösen akkor, ha már elért egy komolyabb támogatottsági szintet. Ebből adódóan az üvegplafon kérdése már a következő általános országos választásokon, legkésőbb 2026-ban érzékeny témává válhat a Mi Hazánk számára
– vélekedett az elemző.
Politikai bombának minősült, hogy L. Simon Lászlónak távoznia kellett a Nemzeti Múzeum éléről egy fotókiállítás miatt, amelyet előzőleg Dúró Dóra, a Mi Hazánk képviselője illetett kritikával. A PegaPoll vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a személycseréknek általában szakmai, politikai előzményei vannak, főleg olyan intézmények esetében, amelyek „napi szinten résztvevői vagy elszenvedői a kultúrkampfnak”. Hiller István, az MSZP képviselője is arról beszélt az ATV-ben, hogy L. Simon László elbocsátásának hátterében nem a kérdéses fotókiállítás körül kirobbant ügy áll.
„A konkrét ügyben nem hagyható figyelmen kívül az emberi tényező, vagyis az, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum menesztett vezetője más, politikailag lényeges kérdésekben mennyire áramvonalasan mozgott, mennyire vette figyelembe a felügyeletet gyakorló minisztérium elvárásait. Persze nem hagyható figyelmen kívül az ominózus kiállítás körül kialakult csörte sem, ami a volt igazgató elhibázott politikai kommunikációja miatt cselekvésre, kármentésre ösztönözte a kormányt. Mivel a magyar kultúra homlokterében álló intézményben, tehát egy szimbolikus helyen sérült a kormánypártok hagyományos nemi szerepeket, családmodellt és gyermekvédelmet hangsúlyozó narratívája, a kormány részéről határozott válaszlépésre volt szükség. Ez egyrészt a genderideológiával szembeni küzdelemre fogékony szavazók megnyugtatására és a külső, politikai támadás elhárítására irányult, másrészt a többi intézményvezető számára példát is statuált vele a tárcavezető” – fogalmazott Kovács János, aki úgy véli, a Mi Hazánk a fejleményeket saját győzelemként mutathatja fel saját tábora előtt, ám a politikai nyomás ezzel megszűnt, a kormányoldal kiütötte a fegyvert az ellenfél kezéből, mielőtt még egy tematizáló erejű konfliktus nyomán szavazók morzsolódhattak volna le.
A Mi Hazánk számára azonban kedveznek a korábbi összefogás pártjai közötti nyílt konfliktusok. Az elemző szerint ugyanis azok a baloldalinak nevezett ellenzék töredezettségét, bénultságát, megújulásra való képességének hiányát mutatják a választóknak.
Az ellenzéki választókat a kormányváltás megoldóképlete érdekelné, nem pedig az egyes ellenzéki pártok belviszálya és dominanciaharca. A jobboldali radikális párt számára az is kedvező, hogy Gyurcsány Ferenc pártja támogatottsága okán láthatóan maga alá gyűrte a kisebb szereplőket. Ez a körülmény még inkább legitimálja a harmadikutas politizálást, miközben azt sugallja, hogy az ellenzék sokat emlegetett megújítására nem a »demokratikus ellenzék« pártjai hivatottak. Utóbbiak elvi, ideológiai kérdésekben ostorozhatják a Mi Hazánkat, de mivel a Fidesszel is, egymással is harcban állnak, ezért nem áll érdekükben politikailag autonóm szereplőként viszonyulni a radikális párthoz, tehát arra – ahogyan eddig is – a Fidesz társutas szereplőjeként, egyfajta trójai falovaként tekinthetnek
– fejtette ki Kovács János.
Az Indexnek adott interjúban Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke azt mondta: a hatályos választójogi törvények és a jelenlegi média-, illetve hatalmi viszonyok mellett „az egyre kiteljesedő autoriter rendszerben” nincs más választása az ellenzéknek, mint hogy együttműködjön. „Nem akarok egy nap arra ébredni, hogy a felmorzsolódott demokratikus ellenzék helyett a Mi Hazánk vált Orbán Viktor ellenzékévé, mert a Fidesz valójában ezt akarja elérni, ezért gátolja az ellenzék együttműködését is” – jelentette ki a szocialista politikus.
A PegaPoll vezető elemzője szerint a Mi Hazánkat is „beárazza” a jövő évi európai parlamenti választás pártlistás eredménye. Kérdés, hogy a párt milyen tétet tud adni a választásnak, az országos részvételi arányhoz képest milyen mértékben képes mozgósítani a saját szimpatizánsait.
„Egy kisebb támogatottsággal rendelkező, döntően belpolitika-fókuszú, erősen euroszkeptikus párt számára ez nem könnyű feladat. Akkor sem, ha a Mi Hazánk politikusai előszeretettel foglalkoznak európai és nemzetközi kontextusban értelmezhető összeesküvés-elméletekkel” – hangsúlyozta Kovács János.
Az elemző azt is mondta: az európai parlamenti választáson való szereplés a Mi Hazánk helyét is megmutatja majd a támogatottsági „tornasorban”, az önkormányzati választások pedig eldönthetik, hogy a radikális párt képes-e hátországot építeni, ezzel együtt a társadalmi beágyazottságát, erőforrásait, szakpolitikai felkészültségét szélesíteni, „ami döntő lehet a további építkezés és a 2026-os országgyűlési választási kilátások szempontjából”.
(Borítókép: Novák Előd alelnök, felesége, Dúró Dóra elnökhelyettes független országgyűlési képviselő és Toroczkai László polgármester, a mozgalom elnöke (b-j) a Mi Hazánk Mozgalom első kongresszusán az ásotthalmi sportcsarnokban 2019. július 13-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)