Immár több mint tíz éve hatályba lépett a trafiktörvény, amely a pályázati nyerteseknek húszévi koncesszióba adta a dohánytermékek árusítását. A törvény szigorú feltételekhez köti a kereskedést, így például el kell sötétíteni a dohányboltokat, ami viszont biztonsági kockázatokat rejt. Utánanéztünk, hogy mekkorát.
2013-ig minimális állami kontroll mellett csaknem 43 ezer árusítóhelyen (szupermarketekben, benzinkutakon, vendéglátóipari egységekben stb.) lehetett hazánkban dohányterméket venni. Aztán a trafiktörvény alapján 2013. július 1-jétől a nemzeti dohányboltoké lett az értékesítési monopólium.
Németh Lászlóné akkori nemzeti fejlesztési miniszter nyilvános pályázatot hirdetett az állam dohánytermék-kiskereskedelmi monopóliumának koncessziós szerződéssel húsz évre történő átengedésére. A pályázat végén a korábban dohány-kiskereskedelemmel foglalkozóknak csak elenyésző hányada kapott koncessziót,
az 5400 nyertesből csupán 800-an foglalkoztak addig is dohánytermékek árusításával.
Ráadásul első körben 1417 településen pályázó hiányában nem nyílt dohánybolt, aminek orvoslására csak egy újabb törvénymódosítás nyújtott megoldást.
Nincs új a nap alatt, hiszen a dohány-kiskereskedelem 1867-től 1945-ig is állami engedélyhez kötött tevékenység volt, és a két világháború között a trafikkoncesszió például a hadiözvegyek és a hadiárvák jövedelemhez juttatásának eszköze volt. Napjainkban a nemzeti dohányboltok mintegy 18 ezer család megélhetését biztosítják.
A trafiktörvény eredetileg a dohánytermékek kiskereskedelmének szabályozásán túl a fiatalok dohányzásának visszaszorítását is célozza. Biró Marcell, a dohányipar felügyeletét is ellátó Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának elnöke nemrég arról számolt be, hogy a törvény bevezetése óta a rendszeresen dohányzó 18 éven aluliak száma a felére csökkent Magyarországon.
Kevesebb szó esik a trafiktörvény egyik árnyoldaláról, nevezetesen arról, hogy – különösen az első években – igen sok bűncselekményt követtek el a dohányboltok és a trafikosok ellen.
Garai Renáta, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa, aki a Magyar Dohány Kiskereskedők Szövetségének képzési vezetője is, úgy látja, hogy bűnelkövetési szempontból speciálisak a nemzeti dohányboltok, mert szigorú előírásokkal és egyedi arculattal működnek.
Más kereskedelmi egységhez képest ezek az üzletek veszélyesebbnek tűnhetnek, hiszen a trafikokba kívülről nem lehet belátni, viktimológiai szempontból pedig tovább nehezítette a helyzetet a koronavírus-világjárvány hozta maszkhasználat is. Mindezek ellenére a trafikos közösség jelentős sikereket könyvelhet el a bűnmegelőzés és az áldozatvédelem területén, de ehhez hosszú évek, összefogás és együttműködés volt szükséges
– állítja a kriminológus, aki szerint a trafikokban elkövetett bűncselekmények a garázdaság, a lopás, a rablás és a rongálás köré összpontosulnak, továbbá szólni kell a sikkasztásról is, amikor maguk az alkalmazottak tulajdonítják el a rájuk bízott „idegen dolgot” (készpénzt, terméket), vagy rendelkeznek azzal sajátjukként.
Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENyÜBS) adatai alapján az elmúlt tíz évben 2007 bűncselekményt követtek el a nemzeti dohányboltokban. Ezek közül
Ebben a körben is igen magas a látencia (rejtett bűnözés), vagyis azon kriminális magatartások összessége, amelyek nem jutnak a bűnüldöző szervek tudomására, így a hivatalos statisztikában sem jelennek meg. A nemzeti dohányboltok tulajdonosai és alkalmazottai ugyanis nem minden esetben kértek/kérnek rendőri segítséget.
A trafikosoknak bizony fel kell készülniük a bűncselekményekre, ami egy átlagos munkavállaló számára szinte elképzelhetetlen. A dohánybolti eladóknak tudniillik ez a munkahelyük, a saját mindennapi munkakörnyezetük, ahol legtöbbször egyedül kell helytállniuk, más kereskedelmi egységektől eltérően, munkatársak nélkül, külső segítség hiányában kell kezelniük a kialakult helyzeteket.
Garai Renáta a legújabb tanulmányában több jogesetet is bemutat. Néhány példa:
A rendőri eljárásban regisztrált elkövetők nemek közötti megoszlása szerint felülreprezentált a férfiak aránya; ők 80‐90 százalékban vették célba a dohányboltokat. Ami az elkövetők életkorát illeti, a felnőttek (25–59 év közöttiek) és a fiatal felnőttek (18–24 évesek) részesítik előnyben ezeket az elkövetési helyszíneket, de az időskorú (60 év feletti) férfi elkövetők száma évek óta emelkedést mutat.
A rablások kárösszegei pedig arról tanúskodnak, hogy az elkövetők egy‐egy alkalommal átlagosan 100 ezer forintért kockáztatnak.
A Magyar Dohány Kiskereskedők Szövetségének (MDKSZ) vezetősége monitorozza a statisztikai adatok változásait, a bűnmegelőzés és áldozatvédelem témaköreiben folyamatosan zajlanak a célirányos képzések. Lengyel Antal, az országos szövetség elnöke közölte:
Trafikostársaink védelme, illetve a munkaerő hosszú távú megőrzése alapvető célkitűzésünk, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy üzleteink a lehető legbiztonságosabbak legyenek. A bűncselekmények széles skáláját megtapasztaltuk már, sok szomorú eseményt átéltünk, amelyek mindegyikében közösek a könnycseppek.
Az elnök elismerte, hogy a dohányboltok elleni támadásoknak valóban hírértékük van, viszont szerinte az eredményes rendőrségi felderítések arányát és a megszerzett pénzösszegek csekély mértékét kellene kommunikálni. Kezdetben célpontként, újdonságként hatottak a trafikok a bűnelkövetők számára, de mára megváltozott a helyzet: meg lehet próbálni, de nem érdemes!
Besötétítés lefóliázással, külvilágtól elzárt terek, nagy forgalom és bőséges bevétel reménye vezérelheti az ügyészség szerint azokat, akik a dohányboltokban próbálnak meg rabolni. Velük szemben azonban számos óvintézkedést tesznek: a dohányboltok távfelügyeletre bekötött 24 órás kamerás megfigyelés alatt állnak, naponta többször gondoskodnak a bevétel elszállításáról vagy biztonságba helyezéséről, míg a rendőrség a bűncselekmény megtörténte után rendszerint nagy erőkkel dolgozik az elkövetők felkutatásán.
A bűnügyi iratok és a terhelti vallomások tanúsága szerint is az elkövetők éppen azért választják célpontul a dohányboltokat, mert oda kívülről nem lehet belátni, ez pedig kockázatcsökkentő tényező számukra.
Garai Renáta szerint az eladók nagy része félelemérzettel tartózkodik a munkahelyén, és jóval nagyobb biztonságot jelentene számukra, ha megszüntetnék a beláthatóság tiltását.
A 18 év alattiakra vonatkozó belépési és kiszolgálási tilalom fenntartása természetesen helyénvaló és továbbra is indokolt, de ennek szükségessége mellett fel kell tennünk a kérdést, hogy a lesötétítéssel egészen pontosan mitől védjük őket?
– összegez a kriminológus. A választ a jogalkotóknak kell megadniuk.
(Borítókép: Mészáros János / MTI)