Hiába a kedvezőnek tűnő jogszabály-módosítás, a budapesti közszolgáltató esetében a jogalkotónak sikerült elérnie, hogy a Fővárosi Vízművek, illetve tulajdonosa, a Fővárosi Önkormányzat továbbra is teli szájjal nyelje a rákényszerített veszteséget.
A napokban tárgyalja az Országgyűlés a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvényjavaslatot, amely több újdonságot is magában foglal. A rezsicsökkentés keretében 2013-ban fagyasztotta be a kormány a vízdíjat a lakosság védelmére hivatkozva, ugyanakkor e „rezsicsökkentett” árat kiterjesztették minden profitorientált piaci szereplőre is, ami azt jelentette, hogy a legnagyobb vízfelhasználók dotált díjaiból származó veszteséget is a vízszolgáltatóknak kellett lenyelnie. Ez oda vezetett, hogy a föld alatt futó mintegy 5000 kilométer hosszú fővárosi vízvezeték-hálózat karbantartására már nem maradt forrása a tulajdonosnak.
A jogszabály mostani módosítása ezen a helyzeten változtat, de nem is akárhogy. Tüttő Kata főpolgármester-helyettes az Indexnek azt mondta,
a kormány ezúttal is megtalálta annak lehetőségét, hogy hogyan büntesse meg a budapesti adófizetőket.
Az energetikáért felelős miniszternek a jelenleg hatályos jogszabályok alapján is lehetősége lett volna, hogy a piacon versengő gazdasági szereplők számára minden évben meghatározza a piaci árat, ezt azonban eddig nem tette meg. Arra is emlékeztetett, hogy a vízszolgáltatóktól már régen elvették a vízdíj meghatározásának jogosultságát. A törvénymódosításban azonban nem arról van szó, hogy a vízszolgáltatók lehetőséget kapnának arra, hogy a saját költségeiket figyelembe véve határozhatnák meg a piaci vízdíjat. Ezt a jogosultságot az állam továbbra is magánál tartja.
A szakminiszter a jövőben (a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal közelebbről meg nem ismerhető számításai alapján) minden évben ki fogja hirdetni, és szolgáltatónkként meg fogja határozni azt az árat, amennyiért a közműcégektől a vizet vásárolhatják a gazdasági társaságok.
A főpolgármester-helyettes szerint nagyon jelentős szellemi erőforrást és innovatív energiát mozgósított az előterjesztő annak érdekében,
hogy Budapest ne járjon jól.
A tervezet szerint ugyanis a miniszter mondja meg a Fővárosi Vízműveknek, hogy mennyi a víz előállításának önköltsége. A most megállapított piaci díjat a vízművek szedi be, de a miniszter határozza meg, hogy ebből a beszedett összegből mennyi önköltséget ismer el. A különbözetet a közszolgáltató köteles befizetni a törvény által létrehozott állami Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapba.
Ebben a közös „kalapban” halmozódik fel gyakorlatilag az összes vízszolgáltató nyeresége, aminek elköltéséről ugyancsak a miniszter dönt.
Az én félelmem az, hogy Budapestről, a gazdasági szereplőktől beszedett több tíz milliárd forintból fogják megépíteni az akkumulátorgyárakhoz szükséges és megígért infrastruktúrát, miközben egy árva vasat sem fognak itt hagyni Budapestnek.
Pedig épp e nyereség jelentené azt a fedezetet, amiből a karbantartásra, a vízcsőhálózat fejlesztésére költhetne a főváros. Tüttő Kata úgy látja, a budapesti cégektől így behajtott pénz a gyakorlatban már nem is díj, hanem egyfajta adó, ami az új állami építési és beruházási törvény hatálya alá fog tartozni. Ebben az alapban lévő pénzre vélhetően majd pályázhatnak az önkormányzatok, aztán vagy nyernek belőle forrást, vagy nem.
Amint arról korábban beszámoltunk, Karácsony Gergely főpolgármester a közelmúltban vetette fel Lantos Csaba energiaügyi miniszternek és Gulyás Gergely kancelláriaminiszternek a nekik küldött levelében, hogy a Fővárosi Vízművek felmondja az állami víziközműcégek ellátási felelősségének teljesítését szolgáló – döntően az agglomerációs településeket érintő – vízátadási szerződéseit, ha az állam belátható időn belül nem téríti meg az idei évre, illetve a következő évekre a budapesti vízszolgáltató társaságnál keletkezett veszteségeket. (Ez nem jelentette volna a vízcsapok elzárását, csupán azt a fővárosi igényt jelenítette volna meg, hogy ezek a szerződések peresíthetők legyenek.)
Nem akarhatjuk, hogy a budapestiek fizessék meg az agglomerációnak történő szolgáltatáson elszenvedett állami veszteséget. Dunakeszinél például a Fővárosi Vízművek 47 forintért adja át köbméterenként a vizet az állami cégnek. Az állami vízszolgáltató cég viszont a lakosságnak ugyanezért 200 forintot számláz
– mutatott rá a tarthatatlan helyzetre Tüttő Kata, aki arra is felhívta lapunk figyelmét, hogy a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvényjavaslattal erre az esetre is reagált a kormányzat, mégpedig úgy, hogy a normaszövegben megtiltotta, hogy a megkötött szerződéseket a főváros felmondja, illetve azokat újratárgyalhassa.
(Borítókép: A Fővárosi Vízművek munkásai dolgoznak egy törött cső feltárásán. Fotó: Kovács Tamás /MTI)