Az állami oktatási intézmények mellett az egyházi iskolákban is egyre nagyobb az elégedetlenség. Noha az ott dolgozó tanárok kevesebbet hallatják a hangjukat, most ismét elérkezettnek látták az időt, hogy kifejezzék nemtetszésüket. A vasárnapra meghirdetett Tanárballagás 2.0 célja, hogy felhívják a figyelmet arra: a pályaelhagyók száma fokozatosan nő, és egyelőre nem látni, hogy a kormány megálljt parancsolna a negatív folyamatnak.
Cikkünk frissült, az eseményt a helyszínen követtük!
Tavaly november 8-án legalább 35 egyházi iskola több mint háromszáz tanára együtt vonult a tanárballagáson, ezzel jelezve, hogy mára tarthatatlanná vált a helyzet az oktatásban.
November 26-ára, vagyis vasárnapra egy újabb, ehhez hasonló eseményt hirdettek meg. „A tanárballagás üzenete az idei tanévben talán még aktuálisabb. Ezért ismét arra hívunk, hogy ballagjunk együtt!” – fogalmaz a meghívóban az esemény szervezője, a Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetsége, amely a mostani akcióval arra figyelmeztet, hogy
az elmúlt években nem tapasztaltak érdemi javulást, sőt a helyzet sok tekintetben rosszabb lett.
„Többen búcsút intettek a katedrának, vagy fontolgatják a pályaelhagyást, mások apátiával, rezignáltsággal tekintenek a jövőbe” – hangsúlyozta a szövetség, amely vasárnap délutánra hirdetett gyülekezőt Budapestre, a Móricz Zsigmond körtérre.
A program szerint a 16 óráig tartott gyülekező után kezdetét veszi a tanárok ballagása. Az oktatók a Placid atya parkba fognak átgyalogolni, ahol rövid beszédek hangzanak el, és forró italokat osztogatnak a résztvevőknek.
„Erőt meríthetünk egymás jelenlétéből, erőt meríthetünk a közösségből. Szeretnénk bemutatni nektek a Küldetést, szeretnénk bemutatni terveinket és javaslatainkat az első lépéseket illetően, mert a ballagás során olyan személyekkel »találkozhatunk«, akiknek életútja lelkesíthet minket, reményt adhat nekünk a jelen helyzetben” – írták erről az esemény leírásában.
Nem sokkal 16 óra után a szeles, hűvös időjárás közepette valóban elindult a tanárok menete a Placid atya park felé. Az egyházi iskolákban tanító pedagógusok rendezetten vonulnak,
a ballagás közben az Elmegyek, elmegyek című ballagási dal csendült fel rézfúvósok kíséretében.
A menethez a ballagási tarisznyát viselő tanárok mellett szülők, diákok is csatlakoztak.
Mikesy András, a Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetségének alelnöke az Index helyszíni kérdéseire válaszolva felidézte, hogy második alkalommal rendezték meg a tanárballagást.
„Tavaly nagy várakozással és sok reménnyel vágtunk neki az eseménynek, akkor még azt hittük, hogy egy minőségbeli ugrás előtt állunk, a kormány kommunikációjából is erre lehetett következtetni. Ígéretként hangzott el a béremelés és egy új törvény, ami majd nagy segítséget jelent” – fogalmazott, majd úgy összegezte az elmúlt időszak tapasztalatait:
Utólag már tudjuk, hogy az érdemi béremelés elmaradt, a státusztörvény pedig semmilyen javulást nem eredményezett.
Az immár 14. éve a pályán lévő pedagógus úgy véli, hogy a korábbi várakozás mostanra átfordult apátiába, a küzdelmet felváltotta a beletörődés, a megadás.
Mégis úgy érezzük, hogy keresztény pedagógusokként kötelességünk itt lenni, ez a kiállás a tisztességről szól
– fogalmazott az angoltanárként dolgozó Mikesi András.
Megjegyezte: intézményvezető-helyettesként testközelből látja, hogy a tantestületben milyen hiányosságok, mozgások vannak. „Egyre többen hagyják el a pályát, sokszor úgy érezzük magunkat, mintha dzsengáznánk. A hatalom folyton kihúz egy fadarabot a toronyból, és a szerkezet már nagyon inog” – tette hozzá.
A körülbelül pár száz fős tömeg nem sokkal 16.30 előtt – körülbelül húsz perc alatt – megérkezett a Placid atya parkba, ahova egy színpadot és néhány padot is kihelyeztek a ballagó tanároknak. Itt, mint előzőleg említettük, rövid beszédek hangoznak el a program szerint.
A jelenlévők kezdésképp elénekelték a szózatot, majd az esemény egyik szervezője, Kakucs Katalin lépett színpadra. A pályakezdő pedagógus arról beszélt: olyan iskolákra lenne szükség, ahol a tanárok és a diákok is jól érzik magukat, de a légkör jelenleg nem ilyen. Nyomasztónak nevezte, hogy az egyházi iskolákban a dolgozók sokszor azt sem tudják, megengedhetik-e maguknak, hogy panaszkodjanak.
Mennyire lehet kritikát megfogalmazni a tanáriban?
– tette fel a kérdést, majd azzal folytatta: „Elég nyomasztó, ha olyan légkör vesz körül, ahol az a mondás, hogy »minden rendben, hogy lehetne rosszabb is, régen sem volt már jobb«”.
Kakucs Katalin ezután hozzátette azt is:
Szeretnék a fenntartó mögött arcot látni. És örülnék, ha a fenntartó látná azt is, amikor a piacon nem tudom kifizetni a vajat.
Utána Lakatos Máté, a Keresztény Pedagógusok Szövetségének elnöke következett. A színpadon állva elmondta: az elmúlt évek kiállásai azt eredményezték, hogy a problémák láthatóvá váltak, de a célok ettől még nem teljesültek, a helyzet nem javult, a bérek nem emelkedtek, míg a terhek csak nőttek.
A hivatástudatommal élnek vissza, ami erkölcstelen
– jelentette ki, majd úgy szólt: nincs más lehetőség, hosszú távon kell gondolkodni, és a társadalom oktatáshoz fűződő gondolkodását kell megváltoztatni.
Mint fogalmazott: ez egy maratonfutás lesz, hosszú és fárasztó, lesznek benne holtpontok, és lesz, amikor fel akarják adni, de ezt nem szabad. A pedagógus ezt követően bejelentette, hogy kampányt indítanak, melynek fő üzenete az lesz: „Tanárnak lenni jó, de nehéz”. A részleteket januárban teszik közzé – mondta.
A jelenlévők az eseményt egy közös imádsággal zárták le. Miklós Attila református lelkész vezetésével elhangzott Az Úr imádsága, majd utána a Himnuszt is elénekelték, végül pedig kiosztották a résztvevők közt a forró italokat.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)