A vádirat szerint a vádlott, egy 50 éves férfi együtt élt feleségével és házastársa nagykorú fiával. A fiú egy munkahelyi baleset következtében maradandó fogyatékosságot szenvedett, amellyel kapcsolatban a bíróság kártérítést ítélt meg neki.

Ezt végül egy összegben folyósították a részére, csaknem 163,5 millió forintot.

Mivel a fiú nem rendelkezett önálló bankszámlával, engedélyezte, hogy édesanyja számlájára utalják a kártérítést, és őt bízta meg szóban azzal is, hogy a számlára megérkezett összeget kezelje. A kártérítés megérkezése előtt a vádlottnak és feleségének bejelentett munkahelye, jövedelme nem volt, ezért elhatározták, hogy életvitelüket a sértett kártérítési összegéből biztosítják. A nő – a fia tudta és beleegyezése nélkül – a bankszámlájához társkártyát biztosított férjének, majd a bankszámlához tartozó bankkártyákkal készpénzfelvételeket és vásárlásokat bonyolított a sértett tudta és beleegyezése nélkül.

A férfi csaknem 49 millió forint elsikkasztásához nyújtott segítséget azzal, hogy a részére biztosított bankkártyák felhasználásával értékes használati tárgyakat, ingóságokat vásárolt saját maga és hozzátartozói számára. Emellett a felesége bankkártyáját is megszerezte a nő tudta nélkül, és azzal is vásárolt 2,6 millió forint értékben.

A Budapesti X. és XVII. Kerületi Ügyészség a férfit visszaesőként nagyobb kárt okozó, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettével, valamint bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével vádolja. A főügyészség a vádlottal szemben letöltendő börtönbüntetés és pénzbüntetés kiszabását indítványozza. A kerületi ügyészség arra is indítványt tett, hogy a nyomozás során vagyonbiztosításként lefoglalt ingóságokat, 69 millió forint számlapénzt és zár alá vett ingatlantulajdoni hányadot bocsássa a sértett rendelkezésére.

Az eljárás során más személy felelősségre vonásának törvényi akadálya volt, a sértett ugyanis nem élt magánindítvánnyal, nem kívánta a tettes felelősségre vonását.