88 évesen halt meg a Széchenyi-díjas filozófus, Vajda Mihály. A professzor felsőfokú tanulmányait követően tanár lett, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa. Innen rövid időn belül elbocsátották politikai alkalmatlanság miatt, ezek után szabadúszóként folytatta munkásságát.

1977 és 1980 között Brémában dolgozott, a nyolcvanas években New Yorkban volt vendégprofesszor. A kilencvenes években Németországban is tanított, illetve 1990-ben nevezték ki a mai Debreceni Egyetem Filozófiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává.

2001-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2007-ben az intézmény rendes tagjává. 2005-ben emeritálták, és még ebben az évben kinevezték az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává, amit 2009-ig vezetett.

Élete utolsó két évtizedében érdeklődésének fókuszába került a zsidóság, az antiszemitizmus, a vészkorszak, a zsidó mint az előítéletek újra és újra megtalált célpontja, esszéíróként és publicistaként gyakran írt erről – fogalmazott a Szombat, ahová szintén írt a filozófus.

A palesztin–izraeli konfliktussal kapcsolatban is megjelentek írásai, és rámutatott:

a nyugati Izrael-ellenesség köntösében feltámadt zsidóellenesség

– fogalmazott Vajda Mihály.