A digitális javak átörökítése a magyar öröklési jog mostohagyermeke. Pedig a hagyatéki eljárásokban egyre gyakrabban kerülnek elő kriptopénzek, közösségimédia-profilok vagy felhőben tárolt dokumentumok. Megfelelő szabályozás híján azonban kérdésessé válhat az örökösök számára a hozzáférés. A digitális jelenségek hihetetlenül gyors változásával nehezen tart lépést a jogi szabályozás és a bírói gyakorlat.
Mivel a különböző digitális javak, mint a kriptopénz, az üzleti és magán közösségimédia-profilok, a videójáték-accountok pénzt termelhetnek, illetve vagyoni értékük van, mindenkinek érdemes időben elgondolkodnia azon, mi legyen a sorsuk, ha a jogosultjuk vagy felhasználójuk meghal. Mert annak, aki ezt elmulasztja, örökösei talán soha nem férnek majd hozzá a digitális javaihoz.
Egyre nagyobb digitális lábnyomot hagyunk magunk után, emiatt több kérdésre is választ kell adnia a jognak. El kell dönteni, hogy kinek lesz joga ezek felett rendelkezni a halálunk után, és milyen hozzáférése lesz. Arra is ki kell térni a szabályozásban, hogy egyáltalán korlátozható-e a hozzáférés vagy meg lehet-e semmisíteni egy digitális vagyonelemet
– osztotta meg dilemmáit Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke a minap megrendezett, 34. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumon, amelynek témája a digitális javak öröklése volt.
Egy idén készült jelentés szerint világszerte több mint 400 millió ember tart kriptoeszközöket, hozzávetőlegesen ezerkétszáz milliárd dollár értékben. Tavaly csak az Egyesült Királyságban kétszázmillió fontnyi kriptopénzt koboztak el pénzmosás gyanújával a hatóságok. Ami pedig hazánkat illeti, kriptoeszközökben mintegy 300 milliárd forintnyi vagyont tartanak.
Nehezíti a helyzetet, hogy a digitális vagyontárgyak a jelenlegi jogi szabályozás mellett nehezen megragadhatók. Ráadásul mivel a digitális jelenségek rendkívül gyorsan változnak, a szabályozás és a bírói gyakorlat egyébként is nehezebben tart lépést velük
– állította Parti Tamás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese, a MOKK Adatkutató Alintézetének vezetője, aki szerint egyelőre nincs egyértelmű és egységes válasz arra, hogy kit illetnek a közösségimédia-profilok adatai vagy a felhőbe lementett fájlok.
Parti Tamás szerint nehezíti a helyzetet, hogy a digitális vagyontárgyak a mai szabályozás mellett nehezen megragadhatók. Ráadásul, mivel a digitális jelenségek rendkívül gyorsan változnak, a szabályozás és a bírói gyakorlat egyébként is nehezebben tart lépést velük. Nincs egyelőre egyértelmű és egységes válasz arra, hogy kit illetnek a közösségi médiaprofilok adatai vagy a felhőbe lementett fájlok.
Kié lesz például egy felhőben tárolt írás, amely az évszázad regényét rejti, vagy egy olyan kísérleti eredmény, amely forradalmasítja a rákkutatást?
Kriptodevizát például egyre többen tartanak, digitális tárcájukhoz kódok segítségével férnek hozzá az interneten. Viszont egy bankszámlával ellentétben a kriptopénzről nincs központi nyilvántartás, ezért kizárólag a tulajdonoson múlik, hogy mások hozzáférnek-e ahhoz a halála után, vagy egyáltalán tudomást szereznek-e a „digitális örökségről”.
Ha egy kriptopénztárca tulajdonosa szeretné, hogy az örököseié lehessen a vagyonrész, akkor érdemes előre terveznie. Miután a kriptojavak lényegében jogi szabályozás nélkül és az állami struktúráktól függetlenül működnek, ezért az örökhagyónak a végrendeletben kell kialakítania azokat a szabályokat, amelyeket a kriptoeszközök esetében alkalmazni szeretne. A szabályok kialakításában a közjegyző segítségét is kérhetik. Részletes tervezést igényelhet például, hogy hogyan kapják meg a kriptotárcához tartozó felhasználói kódot és a titkos jelszót az örökösök. Ha ugyanis a hagyaték átadása előtt bárki hozzáfér azokhoz, akkor bármikor kiürítheti a tárcát vagy megváltoztathatja a belépési adatokat.
A világ vezető technológiai cégei általában eltérően szabályozzák, mi lesz egy digitális profil sorsa a felhasználó halála után. Ha a hozzátartozók a halotti anyakönyvi kivonat bemutatásával kérik, szinte mindegyik cég törli a profilt, viszont hozzáférést nem ad. A felhasználók életükben ettől eltérően is rendelkezhetnek.
A Facebookon például mindenki megadhat valakit „hagyatéki kapcsolattartónak”, aki halála után kezelheti a fiókot. Ez nem jelent teljes körű jogot, csak néhány tevékenység engedélyezett. Ilyen lehet egy tájékoztató üzenet a gyászszertartással kapcsolatban, vagy a profilkép frissítése, de nem jelentkezhet be a profilba, és nem férhet hozzá személyes üzenetekhez sem.
A Google viszont lehetőséget ad arra a felhasználónak, hogy meghatározza, ha bizonyos ideig nem lép be a fiókba, akkor kit értesítsenek, és milyen adatokat osszanak meg vele. Akár levelekhez vagy a felhőben tárolt dokumentumokhoz is hozzáférhet egy rokon, barát, ha erre felhatalmazást adott a felhasználó.
Martin Ebers, a Tartui Egyetem professzora a közjegyzői kollokviumon tartott előadásában egy érdekes Facebook-ügyet ismertetett, amelyben egy 15 éves berlini lány metróbaleset okozta halála miatt vált szükségessé annak bizonyítása, hogy nem öngyilkosságot követett el.
A szülők ezért szerettek volna hozzáférni lányuk felhasználói fiókjához, amit a Facebook nem engedélyezett. Az ügyből hosszadalmas bírósági per kerekedett. A Berlini Regionális Bíróság ítéletének indoklásában
a Facebook-fiókot a személyes naplóhoz hasonlította, és megállapította, hogy így ez is a hagyaték részét képezi.
Az elsőfokú ítéletet azonban a Berlini Fellebbviteli Bíróság megsemmisítette, mert úgy vélte, hogy a szülők hozzáférésének lehetővé tétele a telekommunikációs titokvédelmi szabályok sérelmével járna, hiszen a fiók és az abban tárolt beszélgetések mások személyhez fűződő jogait is érinthetik. Végül a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság döntötte el az ügyet. A legmagasabb német bírói fórum megerősítette az elsőfokú bíróság ítéletét, mondván, az elhunyt szerződése, amely a Facebookkal mint szolgáltatóval fennállt, az általános jogutódlás szabályai alapján átszállt a szülőkre.
(Borítókép: Index)