Orbán Balázs távoli példával kezdte beszédét, egy kortárs műről beszélt, a rajzoló kezek litográfiájáról, amelyen két kéz látható ceruzával, egymást rajzolják. Amint a kezek egyre inkább teljessé válnak, egyre ügyesebbek is lesznek, egyre jobban tudnak rajzolni. Az egymást alakító kezek munkájuk egyre bonyolultabb problémáit képesek megoldani, a kép hagyományosan a stratégiaalkotás folyamatára használható allegória.

A politikai igazgató úgy látja, ahogy a stratégiát elkezdjük végrehajtani, mi teremtünk folyamatosan olyan új helyzeteket, amelyeket más eszközökkel, képességekkel kell megoldani, mint amilyenekkel a tervezés fázisában rendelkeztünk.

Orbán Balázs szerint minden megoldott problémával olyan új problémát hoznak létre, amelyet teljesen máshogy kell megoldani, ezért az élet tulajdonképpen szüntelen problémamegoldás. A Külügyi Intézethez ez úgy kapcsolódik, hogy ötven éve Magyarország még a szovjet érdekszférába tartozott, az intézet feladata a mintakövetés volt, felmondani a moszkvai leckét, „ez persze nem jelenti azt, hogy ne születhettek volna jó elemzések, de azok értelmezési kereteit nem idehaza szabták”.

A rendszerváltoztatás idején lett nagykorú az intézet, ilyenkor az ember igyekszik megtanulni a fontos felnőtt mintákat, Orbán Balázs úgy vélekedett nem volt ez másképp Magyarország esetén sem, 1990 után a nyugatosodás jogos igénye, a mintaátvétel, a mintakövetés volt a legfontosabb feladat. A minta javarészt külföldről érkezett, így a mintaátvétel nem kis részben külügyi feladat volt, az akkori intézet is szerepet vállalt ebben.

„Magyarország esetében is felmerült, hogy túl kellene lépni a mintakövetésen, és valami saját dologgal kellene előállni. Fel nem merülhetne az önállósodás igénye a mintakövetés azon két évtizede nélkül, amely a rendszerváltoztatást követte. Fontos és alapos ismeretekre tettünk szert abban, hogy mi nyugaton a módi” – folytatta Orbán Balázs, hozzátéve: 2010 után jelent meg az igény arra, hogy önálló módon, a saját értékeik és érdekeik mentén alakítsák ki a magyar külpolitikát, de ez is hosszú folyamat, először addig jutottak el, hogy másképp szeretnének csinálni néhány dolgot, az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az önállósághoz nem lesz elég, hogy mit nem szeretnének, nem elég ellenezni valamit, konstruktívnak is kell lenni.

Most már a világrend átrendeződésével kapcsolatban is el tudják mondani véleményüket,

ez a konnektivitás magyar stratégiája.

A politikai igazgató azt a példát hozta, a hozzáértők azt mondják, a vadászatnak döntő szerepe volt abban, amit a tudomány kognitív forradalomnak nevez, ez a körülbelül 70 ezer évvel ezelőtti evolúciós ugrás vezetett a nyelv, a vallás, a művészet és a technológia megjelenéséhez.

Orbán Balázs kifejtette, az önálló külpolitika igénye merőben új gondolkodást követel. A jobb agyfélteke nem csinál mást, mint időben és térben távol lévő dolgokat a gondolkodásunk számára jelenvalóvá tesz. A politikus három tényezőt is említett:

• Stabil letisztázott belső értékvilág.
• Konkrét dolgokra koncentrálás képessége.
• Éberség, amely sosem az előttünk lévő konkrét dolgokkal, hanem a lehetőségekkel foglalkozik. Az éberséggel válik az ember valódi mintaalkotóvá. Ez a fajta éberség és értelmezési keret mindig a saját értékvállalásainkkal töltődik fel, ezek segítenek abban minket, hogy meglássuk a lehetőséget és észrevegyük a veszélyt, ez nyitottságot követel, az értelmezési alternatívák felállításának sokszínű tárházát.

Orbán Balázsnak az elmúlt hónapokban foglalkoznia kellett a reziliencia fogalmával, hogyan lehet a világ változásaira felkészült stratégiát építeni. A rossz módszer megpróbálja a veszélyek kezelését algoritmizálhatóvá tenni, a probléma ezzel az, hogy túl rugalmatlan. A politikus példaként említette, húsz éve még az volt nyugaton a módi, hogy kapcsoljuk össze minél jobban a világot, ma az, hogy válasszuk szét. Mindkét megoldás féloldalas, és stratégiai hiba is.

A reziliencia szempontjából fontosnak nevezte a logikailag lazán kapcsolódó külső elemzőállományt, ez a belső értékvilágnak megfelelően folyamatosan vizsgálja, hogy milyen lehetséges változások állnak be a világban. és értelmezi azokat.

„A magyar külpolitika mintaalkotó életmódra állt át”

Orbán Balázs kiemelte:

A 2020-as évektől a magyar külpolitika mintaalkotó életmódra állt át. Nekünk is kognitív forradalomra van szükségünk. Ehhez a lépéshez akarjuk alakítani az egyes kutatóintézetek működését is Magyarországon. A meglévő think tankjeink úgy működnek, hogy segítenek hónapok, esetleg pár év távlatából megérteni, hogy mi történt a múltban, ez fontos, de arra is szükség van, hogy a magyar agytrösztök, azáltal, hogy értelmezik a világot, előre is tudják jelezni annak változásait, veszélyeit, lehetőségeit.

Ennek zászlóshajója lehet a Magyar Külügyi Intézet.

Orbán Balázs szerint ebben az a nehéz, hogy intézeti szinten és minden elemzőnek képesnek kell lennie meglátni azt, ami elsőre talán nem észrevehető. Ha valóban meg akarják látni a lehetőségeket, akkor bizonyos bevett igazságokat maguk mögött kell hagyniuk, vagy legalább néha el kell bizonytalanodni bennük. Ilyen például az, hogy a jó külpolitikai elemzés értéksemleges, vagy ha valamit leírt egy szaktekintély, az úgy is van, ezek a mintakövetés időszakában használható vélekedések, de ebben az új szituációban nem hasznosak.

Az ilyen gondolkodási képesség nem összekeverendő délibábok és illúziók kergetésével. Nem elég tudni és leírni, hogy mi történik a világ távoli és közeli tájain. Ez elég ahhoz, hogy valaki az adott terület szakértője legyen, de nem elég ahhoz, hogy a terület magyar szakértőjévé váljon. Akkor születnek jó anyagok, ha minden elemzésben ott van, megbújik, majd kitüremkedik a magyar érdek. Ha választ kapunk, hogy mit jelent nekünk, magyaroknak az adott dolog

– szögezte le Orbán Balázs, aki azt kívánja, hogy legyen tele a Magyar Külügyi Intézet feltörekvő magyar Kissingerekkel, akik nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy megmondják, mi a dolgok értelme, ha magyarul nézünk rájuk.

(Borítókép: Orbán Balázs. Fotó: Szollár Zsófi / Index)