Keresztes vipera mart meg egy férfit a zempléni erdőben még májusban. Csanád nem provokálta az állatot, hanem egy baleset áldozata lett, ami után hónapokig lábadozott.
A férfi a szerencsétlenség idején egy nagyobb baráti társasággal töltötte a hétvégét a Zempléni-hegységben, többen hobbijuknak, a sziklamászásnak is hódoltak a Hejce közelében fekvő Sólyom-kőn.
Csanád akkor éppen nem mászott, csak a környéken sétált, ám a sziklák között megcsúszott egy vizes, mohás kövön, és elesett. Egyből felpattant, de fájdalmat érzett a bal combja hátsó részén. Azt hitte, beütötte, de ahogy visszanézett, meglátta a kígyót. Még ekkor sem tudatosult benne azonban, hogy az állat megmarta – írja a 24.hu.
Az esés azonban egyre jobban fájt neki, és 15-20 perc elteltével alsó ajkai duzzadni kezdtek, ez volt az első figyelmeztető jel.
Később a vérnyomása és a pulzusa érezhetően, majd mérhetően is jócskán megemelkedett, a két vöröslő lyuk a bőrén pedig egyértelművé tette a kígyómarást.
Nagy volt a baj. Az autóban elment a hangom, csak suttogni tudtam, a pulzusmérő egyre magasabb értéket mutatott. Általános rosszullét vett rajtam erőt, és kezdett eluralkodni rajtam a pánik: mi lesz ebből? Azzal nyugtattam magam, hogy a torkom nem dagad, levegőt még kapok. Egy korábbi, darázscsípéses rosszulléthez próbáltam viszonyítani az állapotomat, de a kettő nehezen összevethető
– írta le a tüneteket a férfi.
Mire Csanád bekerült a miskolci kórházba, a marástól számítva két óra telt el, az állapota pedig romlott: a harapás helye egyre jobban fájt, felduzzadt, egyre erősebb általános rosszullét vett rajta erőt, és folyamatosan hányt.
A sürgősségin úgy döntöttek, hogy nem kap ellenszérumot, mert nem annyira súlyos az állapota, hanem a tüneteket kezelték: antibiotikumot, infúziót és intravénásan kalciumot kapott, a harapás helyét jegelték.
Az életveszély szerencsére elmúlt, ám fájdalmai továbbra is voltak, végül egy hét után hagyhatta el a kórházat segítséggel. Az első hetekben gyakran szédült, a látása homályos maradt, a fájdalmai jobbára csak a harmadik hét után csökkentek. Egy hónapig pihent otthon, július közepére újra elkezdett dolgozni ipari alpinistaként.
A teljes felépülés azonban lassan haladt: szűk fél év telt el a viperamarástól számítva, mire minden szempontból visszatérhetett régi életéhez, és most már azt mondja, teljesen meggyógyult.
A látása azonban továbbra sem a régi, és úgy érzi, hogy a rövid távú memóriája is romlott. Csanád ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ami történt, még véletlenül sem a kígyó hibája.
Ahogy a cikkben is megjegyzik, a keresztes vipera esetében sokkal inkább természeti kincsről, mint veszélyforrásról van szó.
Természetvédelmi értékük 250 ezer forint. Rendkívül félénk állatok, messzire elkerülik az embert, menekülnek előle, sőt még akkor sem feltétlenül marnak, ha véletlenül rájuk lépünk. Amikor Csanád a szó legszorosabb értelmében rázuhant a kígyóra, az állatnak esélye sem volt a menekülésre, és az élete védelmében mart.