75 éve, 1948. december 10-én az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlése elfogadta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. 1950 óta minden év december 10-én ünnepeljük az emberi jogok világnapját. Honnan erednek az emberi jogok?
Az emberi jogok legkorábbi egyetemes nyilatkozatát az ószövetségi Teremtés Könyvében olvashatjuk:
Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.
Azaz Isten minden férfit és nőt – faji, nemi, értelmi és vallási korlátozás nélkül – saját képmására teremtett. Michael Horowitz amerikai jogász szerint ez a történelem legforradalmibb mondata. Vagy ahogy Pál apostol írja: „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.“ De a Biblia másutt is utal az ember jogaira, például amikor Isten kinyilatkoztatta, hogy senkit, még a legnagyobb bűnözőt sem lehet megfosztani emberi méltóságától.
Az angol parlament által 1679-ben kiadott Habeas Corpus Act hangsúlyozta, hogy az emberek szabadnak születnek, és egyenlők. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) első ízben biztosította az ember jogát az élethez, a szabadsághoz és az egyenlőséghez. Az 1791-es francia alkotmány szerint pedig az embernek elévülhetetlen joga van a szabadsághoz, a biztonsághoz, a „szent és sérthetetlen” tulajdonhoz. Az 1848-as francia alkotmány továbbá már védte a magánlak sérthetetlenségét, megtiltotta a halálbüntetést politikai ügyekben, és deklarálta a közteherviselést.
Az emberi jogok első katalógusát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát 1948. december 10-én fogadta el az Egyesület Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlése.
Azóta december 10-ét az emberi jogok világnapjaként ünnepeljük.
Noha minden állam maga alkotja meg a jogszabályait, ezekbe a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek is beépülnek. Emberi jogoknak eredetileg a minden embert megillető jogokat nevezték. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első cikke is így kezdődik:
Minden ember szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van.
Aztán 1950. november 4-én írták alá az Európa Tanács tagállamainak képviselői az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Magyarország a rendszerváltozás után, 1992. november 5-én ratifikálta (erősítette meg) a dokumentumot. Hazánk kötelezettséget vállalt, hogy az emberi jogokat az egyezményben meghatározott tartalommal biztosítja a joghatósága alatt álló személyeknek. Ekkor vált a magyar állampolgárok előtt is szabaddá az út a strasbourgi bíróságig.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján vegyük sorra az alapvető emberi jogokat:
Az élethez való jog, a halálbüntetés tilalma (2. cikk)
E cikk szerint „a törvény védi mindenkinek az élethez való jogát”. 1985-ben fogadták el az egyezmény úgynevezett hatodik kiegészítő jegyzőkönyvét, amely eltörli a halálbüntetés alkalmazását, aztán 2003-ban aláírták az egyezmény 13. kiegészítő jegyzőkönyvét is a halálbüntetés teljes tilalmáról. 2023-ig 112 országban szűnt meg a halálbüntetés minden bűncselekmény esetében.
A kínzás, az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma (3. cikk)
Ennek a cikknek az időszerűségét nem a középkori várbörtönök pincéiben csuklyás hóhérok által tüzes vasakkal elkövetett fizikai kínzásokhoz hasonló tortúrák, hanem a mentális, pszichikai szenvedés okozása, és a megalázó helyzetbe kényszerítés esetei alapozzák meg. A megalázó bánásmód – különösen a börtönökben – ma is élő probléma.
A szabadsághoz és a biztonsághoz való jog (5. cikk)
Ez a jog biztosítja az emberek fizikai szabadságát, védelmet nyújtva az önkényes letartóztatással és fogva tartással szemben. A kikötések bővültek a negyedik kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkével, amely az adósságokért való szabadságelvonás tilalmát rögzíti.
A bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való jog (6. cikk)
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a legtöbb panaszt az úgynevezett fair eljárás megsértése miatt kapja. A 6. cikk szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság ésszerű határidőn belül tárgyalja. Európa legtöbb országában gondot okoznak az elhúzódó bírósági eljárások.
A magánszféra tiszteletben tartása (8. és 12. cikk)
A 8. cikk szerint mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. A 12. cikk alapján pedig a házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre, valamint a családalapításra.
A gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság (9. cikk)
Ennek a cikknek az alkalmazásával kapcsolatban többek között olyan kérdések merülnek fel, mint a felekezethez tartozás felfedésének kötelezettsége, vagy a nemi felvilágosítás kötelező tantárgyként oktatásának viszonya a vallásos meggyőződéshez.
A véleménynyilvánítás szabadsága (10. cikk)
A véleményszabadság az emberi jogokra alapított parlamenti demokráciák és civil társadalmak egyik legfontosabb értéke. A véleménynyilvánítás és a sajtószabadság összefügg egymással. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyik ítéletében kifejtette:
A sajtó dolga, hogy politikai és közérdekű kérdésekről információkat, véleményeket, eszméket közöljön, és a közönségnek joga van ezekben részesülni.
A gyülekezési-, egyesülési és szakszervezeti szabadsághoz való jog (11. cikk)
Ez a cikk arról szól, hogy mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülési szabadsághoz, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozás jogát.
Az alapvető emberi jogok közé soroljuk a tulajdonhoz való jogot (első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikk), az oktatás szabadságát (első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikk) és a szabad választásokhoz való jogot (első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikk) is.
Az Alaptörvény I. cikk (2) bekezdése kimondja:
Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.
A magyar alkotmány az alapvető jogok és kötelességek körében biztosítja az élethez és az emberi méltósághoz, a jó hírnévhez, az otthon nyugalmához, a személyes adatok védelméhez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, a szabad véleménynyilvánításhoz, valamint a békés gyülekezéshez való jogot.
Deklarálja a férfiak és a nők egyenjogúságát, a gyermekeknek a védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogát, a munkához és olyan jövedelemhez való jogot is, amely megfelel a végzett munka mennyiségének és minőségének.
Az Alaptörvény mindezek mellett rögzíti a kínzás, az embertelen, megalázó elbánás vagy büntetés, a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás szerinti különbségtétel tilalmát is. Az alkotmányos rendelkezések alapján megilleti a hazánk területén tartózkodó külföldit a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga.
Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, ezért szabadságától csak törvényben meghatározott okból lehet megfosztani. Mindenki jogképes, egyenlő a bíróság előtt, joga van független, nyilvános tárgyaláson a bírói igazságtételhez. A büntetőeljárás alá vont személyeket megilleti a védelem joga és az ártatlanság vélelme (nem tekinthető senki bűnösnek, amíg azt jogerős ítélet meg nem állapította).
Hogy merre fejlődnek tovább az emberi jogok? Történetileg első generációjukat a polgári és politikai jogok, a másodikat a gazdasági, szociális és kulturális jogok alkotják. Az elmúlt évtizedekben jelent meg az emberi jogok újabb csoportja, amelyet már maga a globalizáció hozott létre. Ezeket az emberi jogok harmadik generációjának is nevezik. Ide sorolják a békéhez való jogot, ami a fegyverkezési versenyt ellensúlyozza, vagy az egészséges környezethez való jogot, ami viszont a környezetszennyezés visszaszorítására alakult ki.
(Borítókép: Michael Kappeler / picture alliance / Getty Images)