A Dandár törzsvendégei szerint a gyógyfürdő a lassú, de magabiztos pusztulás útjára lépett. Penész, nem működő zuhanyzók, szekrények, és omladozó vakolat. De tényleg ez a helyzet a főváros egyik legnépszerűbb és legmegfizethetőbb termálfürdőjében? A habok és gőzök közé vetettük magunkat: személyesen jártunk utána a kérdésnek.
A felvilágosodás korabeli filozófus, a francia Montesquieu szerint kétfajta ember van: azok, akik gondolkodnak, és azok, akik szórakoztatnak. Ez a felosztás figyelemre méltó, főleg abban az esetben, ha nemcsak a szórakoztatás, hanem a szórakozás, és kikapcsolódás formái felől közelítünk az emberhez. Ha képzeletbeli mikroszkópunkkal a szórakozni vagy pihenni vágyó embert vesszük górcső alá, sokféleségre találunk, de egy határozott, ugyanakkor kulcsfontosságú határvonalat húzhatunk közöttük.
Vannak, akik az aktív pihenést részesítik előnyben, míg másoknak a hegymászás, túrázás vagy kirándulás puszta gondolatától is elmegy az életkedvük. Igen, ők a wellness, a tenger, vagy a termálfürdők szerelmesei, akik hosszú órákat, napokat képesek egy-egy tenger vagy medenceparton eltölteni. Az örök aktivitásban kikapcsolódók nehezen is érthetik meg, hogy ők hogyan tudnak órákon át szaunázni, pancsolni, ázni egy közel negyvenfokos gyógyvízben, „záptojás szagú” termálmedencében anélkül, hogy fél órán belül megunnák az egészet.
Közhely, hogy a termálfürdők és gyógyító vizek kedvelői Magyarország természeti adottságainak köszönhetően el vannak kényeztetve, miközben érthető, ha maximálisan ki is használnák az ország, a fürdők adta lehetőségeket, a teljesség igénye nélkül például Hévízen, Hajdúszoboszlón, vagy épp a fővárosban.
Olvasóink hívták fel a figyelmünket arra, hogy szeretett törzshelyük, a Dandár Gyógyfürdő hogyan indult el a hanyatlás útján, milyen jelek mutatnak arra, hogy hamarosan az enyészeté lehet.
A ferencvárosi intézmény a közbeszédben egy közkedvelt, remek szaunával és gőzfürdővel, jéghideg merülő medencével felszerelt, ár-érték arányban kiváló budapesti gyógyfürdőnek számít. Családias fürdőnek, amely nem esett áldozatul a külföldi turisták özönének, a kis keresetűek, kisnyugdíjasok, és egyetemisták számára is megfizethető maradt a közel sem kedvezően alakuló gazdasági körülmények között.
Ezért is olvastuk meglepve, hogy a
Az olvasóink által jelzett problémák az Index szerkesztőségének figyelmét is felkeltették, úgy gondoltuk, hogy utána kell járnunk, mi történik a Dandárban, amely a Király Fürdő bezárásával az egyetlen, széles tömegek által megfizethető gyógyfürdő maradt Budapesten. Tényleg ilyen áldatlan állapotok uralkodnak abban a fürdőben, amely a főváros összes lakójának megfizethető kikapcsolódást és gyógyulást nyújthatna? Gondos gazda nélkül maradt a gyógyfürdő? Mi az oka annak, hogy a könnyen elvégezhető javításokra is éveket kell várni?
A Dandárba lépve támadó első benyomás nem sok jóval kecsegtet, az atmoszféra a rendszerváltás környéki háziorvosi rendelőket idézi, a higiénia, a tisztaság, és a gyógyulás ígérete nélkül. Ha a levegőben nem terjedne a gyógyvíz illata, akkor szinte semmi sem utalna arra, hogy egy gyógyfürdőben vagyunk. Az első kellemes meglepetés a jegypénztárnál érhet minket a pénztáros kedvessége és a 3400 forintos, minden szolgáltatáshoz hozzáférést nyújtó belépő ára miatt.
A koedukált öltöző a második meglepetés, ahol az olvasói leveleknek megfelelő állapotok uralkodnak. Minden vizes, csúszásgátlásról és folyamatos törlésről ne is álmodjunk. A szekrények jelentős része tényleg nem működik, a nyolcadiknál felhagytunk a számolással.
A fürdő forgalmát tekintve biztos, hogy igény lenne működő szekrényekre, mivel egy átlagos hétköznap délután is folyamatos a teltház-közeli forgalom. Az öltözői szinten található zuhanyzó tényleg nem üzemel, ezt az ajtóra ragasztott A4-es papírlap öles betűkkel jelzi a látogatóknak, de biztos, ami biztos, egy paddal is eltorlaszolták a zuhanyzó bejáratát, ami elvileg elkészült, de még nem adhatják át. Esetleg nem nyitják meg, mert nem akarják takarítani? A lényeg, hogy használni biztosan nem lehet. A Dandárba tévedő turistákat angolul tájékoztatják (OUT OF ORDER) arra az esetre való tekintettel, ha nem vennék észre az úttorlaszt és a magyar nyelvű feliratot.
De minek is zuhanyzó egy gyógyfürdő öltözőjébe, ha mindeközben minden jól látható felirat arra emlékezteti a fürdőzőt, hogy tusoljon le a medencék használata előtt?
Az elmélet lép a gyakorlat helyébe. Ekkora forgalom mellett az átöltözés is gondot jelenthet, mert a fürdőruhára váltáshoz szükséges fülkék száma láthatóan nem tud egy időben ennyi vendéget kiszolgálni, a nem működő szekrények száma pedig értelemszerűen tovább ront a korántsem rózsás helyzeten. Még nem is láttunk medencét, amikor a fürdőzési kedv már a nullához közelít.
A fürdő története az 1900-as évek elejéhez köthető, a század eleji elképzelések összhangban állnak azzal a képpel, amit a Dandár Gyógyfürdő a napjainkban is közvetíteni szeretne magáról. A környező ferencvárosi bérházak lakásai ebben az időben még nem rendelkeztek fürdőszobákkal, ezért döntött a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa 1921-ben úgy, hogy „meg kell építeni a város első tisztasági fürdőjét, ahol olcsón biztosítani tudják a tisztálkodási feltételeket”.
Száz év távlatából csak az olcsóságot pipálhatjuk ki, a tisztálkodási feltételek 2023 végén is kérdésesek működő zuhanyzók hiányában, a hivatalos tájékoztatás szerint aki tud, az a termálrészlegen tusoljon, ott még lehet, de több zuhanyzó csapja is törött. Az expresszionista stílusú fürdő Maróti Kálmán tervei alapján készült, és 1930-ban nyitott meg, 1971-ig üzemelt töretlenül, majd egy hét évig tartó felújításon és teljes átépítésen esett át. A Dandár 2005 óta rendelkezik saját termálkúttal, gyógyvízének összetétele azonos a Gellért fürdőével.
Az újabb jelentős változás a Dandár életében 2014 végén történt, amikor két új kültéri medencével, valamint szaunával bővült a gyógyfürdő, sokak nagy örömére.
A termálrészlegen egy 35 és egy 38 Celsius fokos gyógymedence található, amelyet két tényező miatt sem tudtunk kipróbálni: egyrészt nem volt hely a medencében, másrészt a törülközőnk és a köntösünk se tudtuk hova tenni. A nehézségeket csak az apró lábtisztító medencében úszó, mulandóságra emlékeztető őszi falevelek tudták velünk feledtetni. Szerencsére minden elmúlik. Türelmet gyakorolva túlléphettünk volna a helyhiányon, de személyzettel nem találkoztunk, nem tudtunk kihez fordulni, hogy „ugyan már, kérem szépen, hozzon valaki még egy műanyag kerti széket” amire letehetjük köntösünk és törülközőnk, ezért a szaunavilág felé vettük az irányt.
Ez a fürdő egyik legnépszerűbb és legjobban működő részlege, a gőzfürdő és a finn szauna rendeltetésszerűen működik, a jéghideg merülő medence valóban felüdülést nyújt. De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy valóban nem üzemel a jéggép, a mennyezet hamarosan megadja magát, a rozsda és a vécé között dúló ütközetben a rozsda áll nyerésre, és szép lassan és magabiztosan mindent beborít a fekete penész, ami köztudottan nem az egészség legfőbb letéteményese.
A törzsvendégek és bérlettel rendelkezők leginkább azt sérelmezik, hogy a szaunavilág már csak 14 és 19 óra között üzemel. A fürdő az energiaárak változásával magyarázza a döntést, miközben a vendégek elpártolása, elmaradása bevetélkiesést okoz. Forrásaink szerint a Dandár azok közé a fürdők közé tartozik, amely miközben nem termel jelentős nyereséget nagyobb és népszerűbb társaihoz képest, jelentős veszteségeket sem okoz a fővárosnak, amely oly sokszor apellál a szociális érzékenységre. A karbantartás költségeit könnyedén ki lehetne gazdálkodni a bevételekből ekkora forgalom mellett.
Egy csap, egy szekrény megjavításával, némi festéssel és takarítással, valamint odafigyeléssel jelentősen növelhető lenne a fürdő nyújtotta élmény, és ekkor egy valóban jó ár-érték arányú, minden fővárosi lakos számára elérhető intézményt lehetne üzemeltetni. Igény lenne rá, a szándék egyértelműen hiányzik.
A fürdő infrastruktúráját mintha szándékosan hagynák tönkremenni, használhatatlanná válni. A kiléptető kapunál, ahol a belépéshez és a részlegek közötti átjáráshoz szükséges karszalagot is le kell adni, újabb felirattal találkozhatnak a vendégek: „Kérem ne üssön! Szóljon a kollégának”. Ütni nem, de szólni mindenképpen szólnunk kell.
Cikkünk megjelenése után 24 órával a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. levelet írt szerkesztőségünknek, amelyet változtatás nélkül közlünk:
Köszönjük, hogy cikkükben foglalkoztak a Dandár fürdő problémáival, ugyanakkor sajnáljuk, hogy az észrevételekkel kapcsolatban bennünket nem kérdeztek meg, emiatt ezúton szeretnénk ezekről tájékoztatást adni. A fürdő helyenként rossz állapota visszavezethető az elmúlt évtized üzemeltetési problémáira, de az előző fürdővezetés megítélése helyett szeretnénk a jelen és a jövő feladataival, céljaival foglalkozni.A cikkben felvetett problémák közül néhány éppen a cikk megjelenésével egyidejűleg, attól függetlenül oldódott, oldódik meg, hiszen a karbantartási munkák minden fürdőnkben folyamatosan zajlanak. A Dandár fürdőben éppen a cikk megjelenésének napján készült el az emeleti zuhanyzó, beérkeztek az öltöző ajtók új zárszerkezeti és eredeti terveinknek megfelelően ezen a héten beszerelésre kerülnek, folyamatban van a zuhanykarok pótlása is. A szauna nyitvatartási idejét – elfogadva vendégeink észrevételeit – meghosszabbítjuk. Szeretnénk jelezni, és erről vendégeink is tájékoztatást fognak kapni, hogy a jövő évi tervünkben egy komolyabb felújítást készítettünk elő. A tavaszra ütemezett munkákhoz a tervek el is készültek, januárban pedig a kivitelező kiválasztási folyamata következik. A több mint 100 millió forintos felújítás a földszinten a medencék előtti területeket (zuhanyzók, mellékhelyiségek, szauna, pihenőtér) érinti. Itt a teljes burkolat felújítása mellett helyreállításra kerülnek az itt található gépészeti szerkezetek, új vízszigetelés készül, megerősítésre kerül a födém is. Terveink szerint a Dandár fürdő még húsvét előtt megújulva, ugyanakkor továbbra is elérhető áron biztosítja szolgáltatásait vendégeink részére.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)