Orosz László 1947-ben született, egyetemi tanulmányait a BME Villamosmérnöki Karán végezte. Ott szerzett mérnöktanári oklevelet is. Az egyetemi diploma megszerzése után (1971) hívták meg a Fizika Tanszékre.

Tudományos témáit polikristályos fémek rugalmas tulajdonságainak mikrofizikai vizsgálatában, szekunder ion emissziós jelenségek elméleti leírásában, illetve egyszerű fémek felületi elektronsűrűségének tanulmányozásában találta meg. A pásztázó alagútmikroszkóp sűrűségfunkcionál-elmélettel történő leírásában elért eredményeit PhD-dolgozatban foglalta össze (1990). Orosz László 2012-ben vonult nyugdíjba a BME Fizika Tanszék egyetemi docenseként, azóta címzetes egyetemi docensként segítette a tanszék oktatási és tudománynépszerűsítő tevékenységét – olvasható az egyetem közleményében.

Orosz László kezdetektől fogva alapvető hivatásának érezte a fizika tantárgyak (bármilyen szintű) oktatását. Elsősorban (éppen személyes egyetemi élményei alapján) a villamosmérnök-hallgatókkal foglalkozott. Részt vett a hajdanvolt „B” oktatási forma kidolgozásában, és aktív oktatója volt a kvantummechanika és a szilárdtestfizika tantárgyaknak. Meggyőződése volt, hogy modern villamosmérnöki munka nem valósulhat meg a kvantummechanikai ismeretek nélkül, ezért fontosnak tekintette ennek magas szintű oktatását.

Mérnökhallgatók generációi kerültek ki a „keze alól”. Hivatástudatát és a fizika iránti elkötelezett szenvedélyét a hallgatóság többször is a VIK „legjobb oktatójának” járó díjjal honorálta. 1990-től oktatóként is és a Fizika Tanszék oktatási felelőseként is aktívan részt vett a BME-n induló fizikusképzésben.

Oktatói tevékenysége messze túlmutatott a tantermi kereteken: személyes felelősségének tartotta a hátrányos helyzetű és/vagy oktatási nehézségekkel küzdő diákok felkarolását és tanulmányi felzárkóztatását.