Bár tapasztalataink szerint az elmúlt években a vényhamisítások száma jelentősen csökkent, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek visszaélések – erre hívta fel a figyelmet Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYKSZ) elnöke, akit azután kerestünk meg, hogy a közelmúltban szakmai körökből többen is jelezték az Indexnek, hogy az eReceptek térhódítása és a kontrollrendszerek hatékonyabbá válása ellenére a hamis vényekkel való próbálkozások máig problémát jelentenek.

Egy lapunknak nyilatkozó gyógyszerész arról beszélt: a csalók körében „slágerterméknek” számítanak a különböző nyugtatók, altatók és szorongásoldók, így fokozott figyelemmel jár el akkor, amikor valaki ilyen terméket szeretne kiváltani.

Tudomást szereztünk egy olyan, XVI. kerületben történt esetről, amikor egy hamisító szintén az egyik legnépszerűbb szorongásoldót akarta kiváltani. Amikor a gyógyszerész kiszúrta, hogy valami nem stimmel, megkereste a recepten feltüntetett doktort, így derült fény arra, hogy visszaéltek a nevével. Információink szerint az orvos a történtek után feljelentést is tett, amennyiben a konkrét esetről a rendőrségtől vagy az ügyészségtől bővebb tájékoztatást kapunk, arról is beszámolunk.

Egy olyan recept is a látókörünkbe került, amelyet egy budapesti háziorvos írt fel egy miskolci páciensnek, majd a vényt Kecskeméten próbálták meg kiváltani.

Ez persze önmagában még nem bizonyíték a visszaélésre, de egy olyan vény, amely több vármegyén is átível, és amellyel épp egy szorongásoldót akartak kiváltani, minimum a gyanús kategóriába esik

– fogalmazott egy lapunknak nyilatkozó szakember.

Szavaival Hankó Zoltán is egyetért, hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a gyógyszerészeket a hamis papírvények felismerésében számos biztonsági elem megléte vagy épp azok hiánya segíti. Ezeket az elemeket a szokottnál is jobban meg kell vizsgálni akkor, ha a recepten szereplő beteg az adott gyógyszertártól távol lakik és nem hiánycikkről van szó.

Hamis vagy hibás? Nem mindegy!

Az MGYKSZ elnöke szerint ahhoz, hogy megértsük a jelenséget, a fogalmakat is tisztázni kell.

Mint mondta: főszabály szerint az a hamis vény, amit nem orvos írt fel. Léteznek azonban hibásan felírt vények is, amelyeknél nem rosszindulat vagy bűnözői szándék áll a háttérben, hanem pusztán tévedésből marad le egy adat. Ezek a helyzetek jellemzően jól kezelhetők, bizonyos javításokat ugyanis a gyógyszerész is elvégezhet. Ahol inkább nagy szükség van a szakemberek lélekjelenlétére, azok a hamisított vények, a kísérletet ugyanis kötelesek jelenteni, de sem önmaguk, sem munkatársaik testi épségét nem veszélyeztethetik.

Hankó Zoltán úgy véli: a hamis vagy hibás kérdéskörön túl a gyógyszerrendelési lehetőségeket is érdemes áttekinteni, az eReceptek és a papírvények ugyanis más visszaélésekre adnak lehetőséget:

• eReceptet az az orvos írhat fel – és küldhet fel az EESZT-be –, akit erre szerződés jogosít fel és érvényes beléptető kóddal rendelkezik. Amennyiben az orvos kódjával más személy lép be a térbe és az orvos tudta nélkül rendel vényköteles gyógyszert, annak kiszűrésére a gyógyszerésznek nincs lehetősége. Röviden: a vény elvileg hamis, de ez a gyógyszertárban nem állapítható meg.

• Papírvényre az orvos kétféleképpen írhat fel gyógyszert: a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által az adott orvosnak biztosított, egyedileg beazonosítható vényre, vagy sürgős szükség esetén – vény hiányában – akár papírra is, megfelelő feltételek betartásával. Ez utóbbi receptek száma azonban elenyésző.

A szakember szerint hamisítás szempontjából a NEAK-vények jelentenek potenciális veszélyt, a csaló fénymásolással vagy lopott recept felhasználásával is próbálkozhat.

„Az igazi kockázatot azok a lopott receptek jelenthetik, amelyeket az orvos előre lebélyegez, hogy ne kelljen ezzel bíbelődnie, amikor a beteggel foglalkozik. Általában a bélyegzőhamisítás is viszonylag könnyen felismerhető. Ilyenkor az orvos aláírását is hamisítani szokták” – mutatott rá, hozzátéve, hogy ugyan speciális eset, de szintén hamis vénynek minősül, amikor egy elhunyt orvos felhasználatlan receptjeit – jogosulatlanul – mégis felhasználják.

Az ilyen esetek jellemzően elszámoláskor derülnek ki, hiszen a NEAK rendszere az ily módon felírt vényeket utóbb kiszűri, de a gyógyszertárnak erre mindaddig nincs lehetősége, amíg a vények és az orvosi bélyegző letiltásáról értesítést nem kap.

Megeshet olyan helyzet is, hogy az EESZT nem elérhető a gyógyszer kiváltásának időpontjában, ám a beteg felírási igazolással rendelkezik, így a terméket kiváltja, majd ezt újra megteszi egy másik patikában.

A fenti példák jól szemléltetik: hamisítással, visszaéléssel ma is találkozhatnak a gyógyszerészek, igaz, a közgyógyellátáshoz kötött jelenség mára marginálissá vált, főként a kétezres évek első évtizedéhez képest, amikor még lényegesen többet lehetett hallani arról, hogy a „feketepiacon” értékesítenek olyan gyógyszereket, amelyeket közgyógyellátás keretei között váltottak ki.

Hankó Zoltán emlékeztetett: pár évvel ezelőtt volt néhány olyan ügy is, amikor gyógyszertárakon keresztül nagy mennyiségű szorongásoldó került jogszabálysértő módon külföldre. Ezeket az ügyeket azóta már felderítették, és ma már minden lehetőség adott a gyártói–nagykereskedői–gyógyszertári ellátási útvonalon a dobozonkénti ellenőrzésre. Kiemelte ugyanakkor, hogy a folyamat közben olyan jogszabályi szigorító intézkedések is születtek, amelyek a rendszer biztonságát már nem növelik, de indokolatlan többletadminisztrációval járnak – ez viszont már nem a hamis receptek fogalomkörébe tartozik.

Ugyancsak túlmutat cikkünk témáján, de az MGYKSZ elnöke szerint érdemes szót ejteni azokról az online felületeken dömpingszerűen megjelenő hirdetésekről is, melyekkel olyan gyógyszereket és különböző egészségtermékeket reklámoznak – sok esetben közismert emberekre hivatkozva –, amelyek nincsenek regisztrálva.

„Pillanatnyilag köz-, illetve népegészségügyi szempontból ezek jelenlétét nagyobb kockázatnak tartom, mint a hamis recepteket” – zárta sorait az MGYKSZ elnöke.

(Borítókép: Bianca Otero / Bloomberg / Getty Images)