A Budakeszin élő Domonkos-nővérek a figyelem által egymás őrangyalaivá változnak az advent és a karácsony idejére, miközben nem titkolt céljuk, hogy a karácsony közeledtével még közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz. Szavaik szerint a jelenlétre jelenléttel akarnak válaszolni. De van-e bármilyen receptjük arra, hogy szebb, értékesebb legyen a karácsonyunk? Reméljük, hogy az Index karácsonyi riportjából erre is fény derül.
„Keresztényként és szerzetesként nagyon fontos nekünk az advent (Adventus Domini – az Úr eljövetele). Idén az advent csak háromhetes, a negyedik vasárnap estéje már szenteste. Azt gondolom, az ünnep minősége az adventtől, a belső előkészülettől függ. Minden reggel hat órakor részt veszünk a roráte misén. Itt, Budakeszin mi szolgáltatjuk a gregorián ének-zenei hátteret is. A hajnali roráte miséknek sajátos hangulata van, mindenki sötétben érkezik, és mire véget ér a mise, lassan kivilágosodik. Van ebben egy nagyon mély szimbolika: az emberek a sötétben várakoznak Jézusra, az érkező fényességre. Az éjféli mise is ezt jelzi, amikor a legsötétebb a bűnben, fájdalomban elveszett emberiség helyzete, éppen oda lép közénk az Isten, hogy elhozza a megváltás világosságát” – mondta Mirjam nővér, a Budakeszin élő Domonkos-nővérek perjelnője, aki szerint ami mély, az kifejezhető egzakt módon, teológiai értelemben is, de igazán közel a szimbólumok nyelvén keresztül (a liturgia gesztusai, kifejezései, csöndje, a közös ének, a gyertyagyújtás) jön hozzánk.
A Domonkos-nővérek naponta négyszer imádkozzák együtt a zsolozsmát, a rendjükre jellemző egyedi dallamvilággal, ami az adventi időszakban még sajátosabb. Míg rohanó világunkban sokan az újabbnál újabb ajándékok után futnak a november elejétől záporozó karácsonyi dallamok hangjegyei között, a Domonkos-nővérek közös célokat határoznak meg advent előtt, és imádsággal, önmegtagadási gyakorlatokkal, különféle szolgálatokkal készülnek a karácsonyra. Mirjam nővér szerint a szomszédunkban és a Közel-Keleten dúló háború miatt az adventi időszakban a béke iránti vágy vált hangsúlyosabbá a közösség imáiban.
„Az advent nekünk a megújulás időszaka: a rendszeres imádság révén felfrissül, változik, szorosabbra fűződik az Istennel való kapcsolatunk” – mondta Mirjam nővér, aki saját célokat is megfogalmazott a karácsonyra készülve. „Mélyebben figyelni arra, hogy Isten közel van. Nem olyan értelemben, hogy mindjárt itt a karácsony, hanem hogy ő személyesen és bensőségesen egészen közel van hozzám, ezt akarom a lehető legteljesebben megélni, befogadni”. A laikus azt gondolná, hogy a nővérek a folyamatos lelki gyakorlatok révén mindig ebben a közelségben időznek, de Mirjam nővér szerint a közelséget nem lehet elégszer megújítani.
Isten szerető jelenlétére a saját jelenlétemmel válaszolni, vele időzni
– mondta. Az adventi időszakban másoknak is segítenek felkészülni, lelkinapokat tartanak, miközben egyszerre kell befelé és kifelé is figyelniük. „Nekem személyesen nagyon fontos, hogy Jézus mindkét eljövetelét megidézi az advent, mert egyszer már eljött az emberi történelemben, de lesz egy második eljövetele is. Ez az időszak nemcsak Jézus első eljövetelére tekint vissza, hanem az eljövendőre is emlékeztet, ez pedig egyre személyesebbé válik számomra, ahogy telik az idő felettem, a valósága sokkal közelebb van” – tette hozzá. Számára Jézusnak ez a második eljövetele vált hangsúlyosabbá az adventi időszakban, emlékezteti halandó voltára és arra, hogy a Krisztussal való találkozása hogyan válik majd örömtelivé.
Természetesen nem csak komolysággal és mély teológiai kérdésekkel telik az advent a Domonkos-közösségben. Az adventi időszakban minden nővér egy másik „őrangyalává” változik, az imádság mellett meglepik egymást apró figyelmességekkel, segítséggel. Van, aki a ruháját találja kivasalva a mosókonyhában, más kézzel készített képet, adventi naptárat talál az ajtaján, vagy a házimunkát végezte el valaki helyette. Ha minden flottul megy, nem derül fény az „őrangyal” kilétére egészen szentestéig, akkor próbálják meg kitalálni, hogy ki szentelt nekik kiemelt figyelmet az advent kezdetétől egészen karácsonyig.
Minden nap adunk valamit a másiknak, főként figyelmet. Ki tudja, melyik a jobb, ha valaki jól végezte a munkáját, és teljes titokban marad a kiléte, vagy ha lebukik, és kiderül, ki is ő?
Van-e bármilyen recept arra, hogy felgyorsult, lassan mindent a fogyasztásnak, egy szelfinek, az önös érdekeknek alárendelő világunkban lelki értelemben is tartalmas karácsonyunk legyen? Mirjam nővér receptadásra nem vállalkozik, de szerinte fontos, hogy a karácsonyra nem lehet több hétig tartó karácsonyozással készülni, mert kiüresíti az ünnepet. Az advent a hátralépés, a csend, és a befelé fordulás, az Istenre figyelés időszaka.
Nálunk a csend egyébként is hangsúlyos, a fizikai, külső csend és a belső csend egyaránt, mert Isten a csendben tud hallhatóan megszólalni. Nem arra törekszünk, hogy a karácsony tökéletes legyen. A díszítés, a fa csak december 24-re készül el. Nem tragédia, ha nem sikerül valami tökéletesen a vacsora vagy az ebéd összetevőiből, vagy a terítésnél, az ajándék sem központi jelentőségű. Egyszerű, normál dolgokat kapunk, például egy könyvet vagy sálat. Nem az a fontos, hogy minden tökéletes legyen
– mondta Mirjam nővér, aki szerint „az igazi ajándék, ha öröm születik a szívünkben, egy sokkal mélyebb öröm, mint amit külső dolgokkal ki lehetne fejezni. Ez a belső öröm az igazi ajándék, ami Jézus közénk jöttéből fakad.
De nem próbálunk kicsiholni valamilyen érzést az ünnepre. Felkészülünk, jelen vagyunk, és a többi adatik
– tette hozzá. Mirjam nővér úgy látja, később, visszanézve jönnek rá, hogy mit jelentett vagy mit adott nekik az ünnep, tapasztalataikat karácsony és húsvét után egy-két héttel megosztják egymással a közösség tagjai. „Szeretem, hogy osztozunk, és eltelik egy kis idő, van lehetősége ülepedni, beépülni az átélt dolgoknak, mire beszélünk róla”.
A Domonkos-rend tagjai között vannak felnőtt megtérők is, akik olyan karácsonyokat is átéltek, amelyeknek semmi köze nem volt a keresztény hithez, bármiféle valláshoz vagy spiritualitáshoz, mert a karácsony az ételekről, az ajándékokról és a fáról szólt. Mirjam nővér szerint a keresztényeknek fontos szerepe van abban, hogy az ünnep valóban az maradjon, ami, „együtt ünnepeljük a megváltónak, Jézus Krisztusnak a születését”. A szerzetesek úgy hiszik, hogy „imádságuknak van ereje”, ajtót nyitnak Istennek a világban.
„Nem tudom, hogy ez egészen pontosan mit jelent a gyakorlatban az emberek életére nézve, de hogy hat, abban mélyen hiszek. Nagyon fontos, hogy legyen ez az imádságunk. Ez hordoz bennünket, ez tesz Istennel együttműködővé, emberivé. Alapvetően nem mi hívtuk össze magunkat, a közösséget, de ha tudunk szeretettel együtt élni, annak jelentősége van. Öcsém szokta mondani, hogy ennyi nő együtt, békében, már önmagában istenbizonyíték” – tette hozzá Mirjam nővér.
(Borítókép: Papajcsik Péter)