Az év utolsó napjának névadója

I. Szilveszter pápát 314. január 31-én választották meg Szent Péter székébe. Róla kapta nevét szilveszter ünnepe, ugyanis a történelem 33. pápája 335-ben, az év utolsó napján hunyt el.

Pontifikátusa alatt rendezték meg az első nikaiai (niceai) zsinatot 325-ben, amelyet I. Constantinus római császár kezdeményezett. A szinóduson Szilveszter pápa nem vett részt ugyan, de két követével képviseltette magát. Az egyház történetének első egyetemes zsinatán két fontos kérdésben is döntöttek:

1. Egységesítették a Jézus személyéről és természetéről vallott nézeteket. Elfogadták azt a hitelvet, amely szerint az Atya és a Fiú egylényegű lények, és egyik sem áll alárendelt viszonyban a másikkal.
2. Megegyeztek húsvét időpontjában: a zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünneplik.

A történettudomány által nem igazolt legenda szerint a pápa kigyógyította a leprából, majd megtérítette és megkeresztelte Constantinust. A hiányzó történeti forrásokat Szilveszter halála után száz évvel kezdték „pótolni”. Azért kellett mítoszt teremteni, mert Konstantinápoly azzal az igénnyel lépett fel, hogy a keleti egyház pátriárkai székhelyei között elsőbbséget kapjon. Ez idő tájt terjesztették el, hogy Constantinus valójában Rómában székelt, és szoros kapcsolatban állt Szilveszterrel. Ezzel szemben állítólag legfeljebb háromszor járt az örök városban, és valószínűleg egy szót sem váltottak egymással.

Ferenc József pátense

1851 szilveszterén, miközben a birodalom polgárai az óévet búcsúztató mulatságra készültek, Ferenc József – felbuzdulva III. Napóleon alkotmányos puccsának példáján – úgy döntött, hogy az olmützi alkotmányt felszámolva nyílt önkényuralmat vezet be.

Maga a pátens nem hozott lényegi változást a magyarországi helyzetben, hiszen már korábban is a megszálló haderő, a kiépülő titkosrendőrség és hivatalnokrendszer működtette a császári önkényuralmat a társadalom akarata ellenére. A kormányzat tervei szerint Magyarország is hasonló „örökös tartományok” halmazává vált volna, mint a birodalom nyugati fele. A korabeli helyzetet mutatta be Arany János 1857-ben született balladája, A walesi bárdok is.

Hamarabb teljesítették az évet

Kellér Dezső (1905–1986) nélkül évtizedeken át nem lehetett elképzelni a szilveszteri kabarét. Jellegzetes testtartása volt a védjegye, ahogy a jobb kezével a színházi függönybe kapaszkodva konferált. Kiállt a színpadra és szövegelt. Igazi stand-upos volt, bár ezt akkoriban még nem így hívták. A Vidám Színpad örökös tagja szerint ebben a műfajban három nehéz dolog van: bejönni a színpadra, kimenni a színpadról, és ami a kettő közé esik…

A hatvanas-hetvenes években az év vége egyik fő attrakciója a tévé szilveszteri programja volt. 1962-ben egy népszerű páros, Kellér Dezső és Rátonyi Róbert konferálta az élő műsort, de elkövették azt a baklövést, hogy elnézték az időt, és nyolc perccel éjfél előtt kívántak boldog új évet a kedves nézőknek. Óriási botrány kerekedett belőle, hetekig tárgyalták az ország minden részében. Ha két ember találkozott az utcán, megálltak a januári húszfokos hidegben, és erről a melléfogásról értekeztek. Ha ugyan valóban melléfogásról volt szó, mert kis jóakarattal úgy is felfoghatták volna, kommentálta a történteket Kellér, mint egy diadalt: nyolc perccel hamarabb teljesítették az évet, mint a kapitalisták…

A konferansziénál akkor ment fel a pumpa, amikor a házukban lakó maszek (egyébként ezt a szót is ő alkotta 1951-ben a magánszektor szóösszetételből) vízvezetékszerelő másnap dühösen elkapta a lépcsőházban, és szinte magán kívül méltatlankodott:

– Uram, ezt a botrányt! Nyolc perccel előbb csinálni új évet? Hát magukat agyon kellene verni!

– Nézze, uram – mondtam neki –, emiatt mindenkinek joga van lamentálni, csak éppen magának nem. A múltkor, amikor leüzentünk, hogy folyik a csap, azt mondta, mindjárt feljön, és mikor jött fel? Három hét múlva. Most azért a nyolc percért van úgy oda.

(Borítókép: Bajkor József / MTI)