Az Indexnek nyilatkozva Rajnai Gergely, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártpreferenciával nem rendelkező szavazók csoportja többrétegű.

• Vannak olyan választópolgárok, akiket egyáltalán nem foglalkoztat a politika, és szinte semmiképp nem fognak szavazni. „Magyar választásokon 1990 óta 71-72 százalék volt a legnagyobb részvétel, és bár nem mondhatjuk, hogy a magyarok 25-30 százaléka nem fog soha szavazni, talán 10-15 százalék besorolható ebbe a kategóriába. Ők a pártok számára elérhetetlenek, mert a legtöbb esetben nem is tudnak a pártokról/politikusokról szinte semmit” – mutatott rá az elemző.
• Más polgárok csak a „legfontosabb” választásokra mobilizálhatók. Nem foglalkoznak politikával, csak minimálisan, ezért rendszerint négyévente mennek el voksolni országgyűlési választásokon. „Európai parlamenti vagy önkormányzati voksoláson a részvétel jellemzően 40 és 50 százalék között ingadozik, ezért feltehetően a polgárok újabb 10-15 százaléka ebbe a csoportba tartozik. Az idei önkormányzati és európai parlamenti választások szempontjából ők is besorolhatók az első kategóriába: a mostani voksolásra elérhetetlenek a pártok számára” – vélekedett Rajnai Gergely.
• A harmadik csoportot azok alkotják, akik ugyan a közvélemény-kutatásokban nem jelennek meg pártválasztóként, de rendszeresen elmennek voksolni, két szavazás között azonban nem igazán foglalkoznak a politikával. „Ők rendszerint azt állítják, hogy nincs pártpreferenciájuk, de rendszerint úgy voksolnak, ahogy legutóbb tették: valójában besorolhatók egy szekértáborba, és annak pártjára/pártjaira fognak szavazni minden alkalommal. Tulajdonképpen nem bizonytalanok, még akkor sem, ha a felmérésekben annak is vallják magukat, mert mindig visszatérnek a szokásos oldalra” – fejtette ki az elemző.
• Végül vannak valóban bizonytalanok is, Rajnai Gergely szerint ők valóban nem tudják, melyik pártra fognak szavazni, de aktívan keresnek, és szeretnének voksolni.

„Azért fontos megkülönböztetni ezt a négy csoportot, mert általában a négyet egyként kezelik, holott a kampány és a választás szempontjából igazán csak az utolsó kategória az, ami számít. A közvélemény-kutatások szerint – a kérdésfeltevés módjától függően – jelenleg a válaszadók 20-45 százaléka nem tud magának pártot választani, ami első ránézésre nagyon magas számnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy a júniusi voksolások szempontjából teljesen lényegtelen ezek közül az első két kategóriába sorolható 20-30 százalék, akkor rögtön kifejezetten alacsonynak tűnik” – mondta az elemző.

Ez azt jelenti – tette hozzá –, hogy azoknak az aránya, akik júniusban szavazni fognak, de nem döntötték el, melyik oldalra tegyék a voksukat, nagyon alacsony, legfeljebb a választók 10 százaléka, sőt: vélhetően ennél is jóval kevesebben vannak. Vannak közöttük, akik kiábrándultak a jelenlegi pártokból, vannak, akik több opció között vacillálnak, de ez egy nagyon kis csoport, akik érdemben nem tudják megváltoztatni az eredményeket.

Van fontosabb is a bizonytalanok megcélzásánál

Rajnai Gergely kiemelte: az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon sokkal fontosabb a mozgósítás képessége. Miután a részvételi hajlandóság és a tét jóval alacsonyabb az országgyűlési választásokhoz képest (hiszen nem lehet kormányt váltani), az igazán döntő tényező az, ki képes arra motiválni a meglévő szimpatizánsait, hogy elmenjenek az urnákhoz. Az elemző szerint tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az önkormányzati választásokon a speciális helyi viszonyok is alakítják mind a pártpreferenciákat, mind a részvételi motivációt, ezért országosan nem igazán lehet mozgósítani.

Különösen fontos lesz a mobilizáció az ellenzéki oldalon, ahol viszonylag alacsony a pártkötődés, azaz a választók sokkal inkább a »nagy táborhoz«, semmint egy-egy konkrét párthoz kötődnek

– hangsúlyozta Rajnai Gergely. Amelyik párt EP-listája és helyi képviselői mellé sikerül mozgósítani az egyébként is ellenzéki szavazókat, az lehet a nyertese a választásnak a hierarchiaversenyben.

A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője szerint a bizonytalan szavazók megcélzása sokkal kevésbé reális célkitűzés, mert a pártpreferencia nélküli szavazók nagy része nem fog voksolni júniusban.

A nem szavazók nem alkotnak egységes csoportot

Lapunk megkeresésére válaszolva Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője kiemelte: nincs olyan sok „bizonytalan szavazó”, mint első látásra tűnik.

„Különösen igaz ez a 2024-es választásokra, melynek részvétele 50 százalék körül várható, azaz az elkötelezett törzsszavazók részvételével zajlik” – fogalmazott az elemző, és hozzátette: az országgyűlési választáson a jogosultak harmada nem szokott részt venni.

Mráz Ágoston Sámuel kifejtette: a nem szavazók nem alkotnak konstans és egységes csoportot, politikaellenesek, a változásban nem reménykedők és a támogatásukat fölöslegesnek tartók is lehetnek közöttük, de akár akadályoztatottak, feledékenyek és bizonytalanok is.

„Szűk értelemben a bizonytalan ugyanis az, aki nem tud választani a preferenciái közül” – jegyezte meg. Ez a jelenlegi politikai helyzetben a Nézőpont Intézet vezetője szerint inkább a Fidesz és a Mi Hazánk között, de elsősorban a baloldali pártok versenyében fordulhat elő.

(Borítókép: Németh Emília / Index)