Nincs megállás a Schadl–Völner-ügy tárgyalásában, ismételten tanúként hallgatta meg a Fővárosi Törvényszék Sz. Kálmánt, Schadl György egykori jobbkezét. A férfit múlt hét csütörtökön kezdte el kikérdezni a bíró, most az ügyvédeken a sor.
Múlt héten kezdte el meghallgatni a bíróság Sz. Kálmán tanúvallomását, aki éveken keresztül dolgozott Schadl György mellett a végrehajtói kar volt elnökének budaörsi irodájában. A volt rendőr irodai alkalmazott volt a végrehajtói irodában, jobbára munkáltatója ügyeit és az iroda körüli munkákat látta el. Előfordult azonban olyan is, hogy a vízmeghajtású autó telephelyén volt éjjeliőr.
A keddi tárgyalási napon Morvai Attila, Schadl György védője kérdezte elsőként a tanút. A férfi 2012 januárjától egészen 2020-ig intézte a Schadl György által kiadott feladatokat, egészen addig, amíg meg nem jelent az ügy negyedrendű vádlottja, M. Viktor, aki mellett besegített az ügy koronatanúja, F. Vivien is. Schadl és Sz. között azonban bizalmasabb viszony volt, mint az iroda többi tagjaival.
Volt kulcsom a lakásához, előfordult, hogy este nyolckor ott beszéltük meg a másnapi teendőket. Még most is megvan a kulcs, habár nem jártam ott vagy öt éve.
A munka reggel hatkor kezdődött számára, egy gyors kávé és némi csevej után indult is a terepre, kivételes alkalmakkor pedig Schadl lakásán kezdte a napot. Munka után, ahogy befejeződött minden irodai munkája, az aznapi bevételeket elvitte a bankba, hogy feltegye az iroda bankszámlájára.
A költségeket rendszeresen vezette, amikor a páncélszekrényből ki- vagy befizettek valamit. De előfordult, hogy csak egy cetlire volt felírva egy százezres tétel, hogy autószerelő miatt vettek ki pénzt, míg máskor Schadl lakásán kapott készpénzt, hogy intézze el a közüzemi számlákat. Amikor a tanútól megkérdezték, mi jut eszébe a V. P. monogramról, ezt válaszolta:
A vizes projekt. Schadl György is így nevezte, azért írtam be így, meg nem sokan hittek benne.
Ezzel ő az első olyan tanú, aki a V. P. rövidítéssel nem a volt igazságügyi államtitkárt, Völner Pált azonosítja, hanem a vízmeghajtású autó projektjét. Sz. Kálmán úgy emlékszik, hogy a végrehajtóknak is adott kölcsönt Schadl, korábban már elmondta, hogy ez szokás volt ebben a körben.
F. Viviennel próbálta a kapcsolatot minimalizálni, csak a szükséges dolgokról beszéltek a munkával kapcsolatban. Nem emlékszik olyanra, hogy a nő panaszkodott volna Schadlre, és el akart volna menni a budaörsi irodából, de Schadl nem engedte volna. Szerinte F. Vivient nem kellett rábeszélni arra, hogy kölcsönt kérjen felettesüktől egy új autóra.
2020-ban végül mégis otthagyta az irodát, mert jobban fizető állást talált magának. Schadl György kérte, hogy maradjon, végül megállapodtak abban, hogy fizetés nélküli szabadságra megy, és a céges autóját is megtarthatja addig. Fenyegetőzés a két férfi között a döntés miatt viszont nem hangzott el. Nem emlékszik olyanra, hogy valakit castingolt volna Schadl, hogy megbízható végrehajtót nevezzen ki.
A bizalmi kapcsolatukat végig kiemelte kettejük között, olyannyira, hogy volt, amikor Sz. vitte Schadl György édesanyjának a kölcsönpénzt.
Völner Pálnak soha nem vittem pénzt, életemben először itt, a bírósági tárgyalóteremben láttam!
– mondta a tanú, hozzátéve, hogy a volt főnöke soha nem említette, hogy Völnernek ő adna pénzt. A barát szót gyakran használta Schadl, leginkább az ügy harmadrendű vádlottja esetében használta, és egymást is kölcsönösen nevezték Gazdámnak.
„Schadl úr rendkívül szerette az autókat és a Nutellát” – felelte az egyik pénzügyi kérdésre Sz.
Ne feledd… – ezzel a felütéssel küldött Schadlnek Sz. Kálmál emlékeztető üzeneteket, ha Schadlnek közelgett valamilyen programja. Ilyen volt az is, amikor Schadlnek Völner Pállal volt találkozója. A vizes projekttel kapcsolatban nem tudta visszaidézni, hogy pontosan mekkora összegeket fizetett rá Schadl György, de ezzel korábban nem is foglalkozott. Kiemelte, hogy sose érdekelte a két feltalálónak szánt összeg sorsa, csak le akarta tudni a feladatot.
Sz. Kálmán és a korábban meghallgatott F. Vivien állításai egyelőre több ponton is ütik egymást, míg a nő állítja, hogy a V. P. Völnert jelenti, és milliókat kaphatott így az államtitkár, addig Sz. szerint ez a vizes projektet jelzi, ahova havonta Schadl több százezret küldött. Állítja, hogy nagybetűvel csak emberi neveket rövidített, de szerinte a V. P. rövidítés nem azt jelenti, hogy Völner Pálhoz került volna akkor ötmillió forint.
A két férfi barátsága egyenrangú volt, hiába hívták egymást Gazdámnak, de nem volt alá-fölé rendeltség Schadl és R. Róbert között, állítja a tanú.
Az elhangzottakkal kapcsolatban a vádlottak közül elsőként R. Róbert kérdezhetett a tanútól.
„Ötven tételt tudok most felsorolni, amit a házipénztáratokban nem látok” – kezdte a harmadrendű vádlott, majd egy 2018. decemberi tétellel kezdte, amikor Schadl György apjának a cége egy kínai delegációt fogadott, és ezt a végrehajtói kar elnöke fizette.
Sz. soha nem hallotta, hogy a harmadrendű vádlott bűncselekménybe keveredett volna, amit R. azért is emelt ki, mert véleménye szerint, habár a tanú tizenöt éve nem dolgozik rendőrként, akkor is feltűnt volna neki, ha valami nincsen rendben.
Ha ez egy rendesen működő vállalat, ami így vezeti a pénzügyi dolgait, ott baj van. Ha feketén csinálja így, azzal is baj van
– mondta R., miközben az észrevételeit intézte a tanúhoz. Hozzátette, ha Schadl György látta volna ezeket a táblázatokat, akkor talán infarktust kapott volna.
Végül Schadl György is szót kapott, hogy kérdéseket szegezzen Sz. Kálmánnak. A tanút F. Vivien egyéniségéről kérdezte, a koronatanút ők ugyanis erős személyiségnek érezték, és nem egy halk embernek ismerték meg. Sz. elmondása szerint. F. többször is leteremtett másokat, és napi szinten tolta át a felelősséget kollégáira.
A tanú papíron vezette kezdetben a táblázatot a házipénztárról, majd később is folytatta, hiába vezette a kolléganője elektronikusan is az adatsort. Egy alkalommal viszont megjegyezte Schadlnek, hogy szerinte valami nem stimmel a pénzügyekkel, de megfogalmazni már nem tudta, hogy pontosan mi a probléma.
A tárgyalás csütörtökön folytatódik, amikor Völner Pál is kérdéseket intézhet a volt bizalmashoz.
Mint ismert, a per tavaly február 17-én kezdődött meg a Fővárosi Törvényszéken. Az első három előkészítő ülésen a huszonkét vádlott nyilatkozott arról, lemond-e a tárgyalásról, és elfogadja-e az ügyészség javaslatát. Tíz vádlott – köztük hat bírósági végrehajtó – döntött úgy, hogy beismeri bűnösségét.