A márciusi béremelés csak ahhoz lesz elég, hogy a rendszerben tartsa a szakdolgozókat, akik munkaterhelését még inkább fokozza, hogy januártól csak kivételes esetben alkalmazhatnak a kórházak bérnővéreket – fogalmazott az Indexnek Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke tisztázta, mennyi kollégájukat érintette a változás.
Még 2022 végén jelent meg az a jogszabály, miszerint idén januártól a kórházakban már csak alkalmazotti jogviszonnyal lehet foglalkoztatni egészségügyi szakdolgozókat, munkaerő-kölcsönzéssel vagy egyéni közreműködői szerződések útján csak kivételes esetekben van 2024-től erre az intézményeknek lehetősége. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke lapunknak erre úgy reagált, hogy ugyan szakmailag nem támogatták a bérnővérek alkalmazását, ez most okozhat fennakadásokat.
Az év végén megjelent végrehajtási rendelet szerint, ha az ellátási érdek megkívánja, az intézménynek a bérnővérek foglalkoztatására heti 12 órában van lehetősége az irányító kórház, illetve az OKFŐ engedélyével. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke az Indexnek elárulta, hogy javaslatukra változtatták meg a korábbi indítvány szerinti 8 óráról, annak érdekében, hogy a 12 órás műszakok ne legyenek megbontva.
Mint Soós Adrianna rámutatott, a kormány célja az, hogy ez a forma jelentéktelenné váljon az ellátórendszerben, amivel bizonyos szempontból egyet tudnak érteni. „A beteg számára is előnyösebb, az intézmények pedig jobban meg tudják tervezni az állandó dolgozókkal az osztályok működőképességéhez a minimumlétszám felállítását” – részletezte.
„Egy intézményi környezet szakmai elvárásaihoz – például speciális szakmai protokollhoz, eljárási rendekhez, vagy a helyi eszközhasználathoz – egy munkavállalónak 1-2 hónapba telik alkalmazkodni, ezért a kamara betegbiztonsági szempontból kockázatosnak tartotta, hogy egyes intézmények időszakosan bedolgozó nővérekkel mentesítik a túlmunka alól az alkalmazottakat” – jegyezte meg Balogh Zoltán.
Soós Adrianna elmondása szerint a korábbi helyzet sok feszültséget okozott az alkalmazásban álló és a heti 1-2 alkalommal bedolgozó nővérek között, ugyanis amíg a betegellátás felelőssége az előbbit terheli, az utóbbi vállalkozóként magasabb óradíjat kapott kézhez vállalkozóként. „Ugyanakkor sok nyugdíjas visszadolgozott így a rendszerbe, akiknek januártól már csak a nyugdíj szüneteltetésével van erre lehetősége. Vannak olyanok is, akik szabadnapjukon vállaltak számlázva kórházi munkát” – ismertette a FESZ vezetője. Megjegyezte, hogy kollégáik többsége így is túlterhelt, a havi 174 munkaóra helyett nagy részük 240 órát teljesít. Sokak számára a kötetlenebb foglalkoztatási forma vonzóbb volt, ami után sem társadalombiztosítás, sem fizetett szabadság nem jár.
Általánosságban a kórházak kiadásainak 40 százalékát teszi ki a bérek kifizetése, de a Medicina konferenciáján is elhangzott, hogy egyes intézményeknél ez az akár 70-80 százalékot is eléri. „Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy a bérnővérek alkalmazása az intézmények számára is jelentős kiadási teherrel járt, hiszen a szolgáltatásra kötött szerződések áfatartalmát nem tudták visszaigényelni, valamint a munkavállalók utáni bértámogatásoktól is elestek” – fűzte hozzá Balogh Zoltán.
„A humánerőforrás-hiánnyal küzdő egészségügyben a megoldást az jelentené, ha az állami ráfordítás nem az uniós átlag felét tenné ki” – értékelte. A régiós összevetésről szólva a kamara elnöke úgy véli, az is problémát jelenthet, hogy az EU-s direktíva szerint féléves összevetésben nem haladhatja meg a heti 60 órát a szakdolgozók munkaideje. A jogszabály szerint az egészségügyben a heti 48 órán túl még plusz 12 óra foglalkoztatásra van lehetőség. „Korábban a kollégák 80-90 százaléka vállalta a 40 éves munkaviszonyon felüli alkalmazást, fontos lenne számukra olyan feltételeket biztosítani, hogy tovább maradjanak a rendszerben” – szögezte le a kamara elnöke. Balogh Zoltán arra is kitért, hogy a 2018–2019-es évtől dolgoznak személyes közreműködői szerződéssel szakdolgozók az egészségügyben, amit a kamara ugyan nem támogatott, de a humán erőforrás miatt elfogadták ennek létjogosultságát.
A szakma visszajelzése alapján becsléseink szerint az ország 80-85 százalékán nem foglalkoztattak bérnővéreket.
Elsősorban a nagy forgalmú közép-magyarországi, főleg budapesti centrumkórházakban, egyetemi klinikákon próbálták ezen a módon pótolni a hiányzó munkaerőt szinte minden szakterületen, a sürgősségi és akut betegellátásban, a felnőtt- és gyermekgyógyászatban egyaránt – mondta az Indexnek Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke.
Azt illetően, hogy ez összefüggésben állhat-e az NNGYK honlapján a napokban közölt kórházi részlegek működésének szüneteltetésével, a kamara elnöke úgy fogalmazott, hogy mivel ezer alatti bérnővérlétszámról van szó, inkább a tavalyról megmaradt szabadságok kiadása okozhat az intézményekben ellátási nehézségeket.
A Független Egészségügyi Szakszervezet elnökének tájékoztatása szerint 15-20 nap maradt meg a szakdolgozók többségének év végére, amiket már nem lehetett tovább görgetni, emiatt január közepéig a betegellátásban lehetnek fennakadások.
Soós Adrianna hangsúlyozta: az alapvető gondot a munkaerőhiány jelenti, amit csak az oldhatna meg, ha a szakképesítés megszerzése után nem csak minden negyedik pályakezdő lenne hajlandó az egészségügyben dolgozni. Úgy véli, a márciusban esedékes béremelés ehhez kevés lesz. Egy fiatal számára a felelősséget jelentő, magas szaktudást igénylő, fizikailag és mentálisan is megterhelő hivatás nem lesz vonzó addig, amíg más területen érettségivel magasabb fizetésért lehet elhelyezkedni. A FESZ képviselője szerint az elvándorlás akkor lesz megállítható, ha az osztrák bérek legalább 60 százalékát megkapják.
Az érdekvédő arról is beszélt lapunknak, hogy Magyarországon rendelkeznek annyian szakdolgozói képzettséggel, akiknek a beforgatásával bőven lenne megfelelő számú egészségügyi alkalmazott.
Mint a kamara elnöke megjegyezte: jelenleg 30 ezer fős humánerőforrás-hiányról van szó. Soós Adrianna erre reflektálva elmondta, hogy az elmúlt 30 évben legalább kétszer annyian szereztek szakképesítést, mint amennyien most a hazai szakellátásban dolgoznak, és csupán harmaduk lehet külföldön.
Balogh Zoltán ezzel szemben úgy véli, hogy a magas szaktudást igénylő, intenzív terápiás, műtéti asszisztencia, az ápolási ellátás területén a '90-es évekhez hasonló létszámú szakembergárda felállításához az itthon tartózkodó pályaelhagyók között sincs elegendő szakképzett kollégájuk.
(Borítókép: Chris Ratcliffe / Bloomberg / Getty Images)