Olvasóink több mint fele nem tesz újévi fogadalmat, mert ez a szokás hidegen hagyja. Sokan vannak azok is, akik úgy vélik: hiába fogalmaznának meg bármit, azt úgyis megszegnék, így inkább meg sem próbálnak tenni valamit. Természetesen vannak olyanok is, akik belementek a játékba, és a szabályokat még be is tartják, néhányan azokat viszont már most megszegték – ez derült ki azon a szavazáson, amit a napokban indítottunk el az Index felületén.
Ön tett újévi fogadalmat? – kérdeztük nemrég olvasóinktól. Kérdésünket szándékosan január harmadik hétfőjére időzítettük, egy 2005-ben publikált teória szerint ugyanis ez az év legdepressziósabb napja. Az angol sajtóból átvett és magyarra lefordított jelenség, a „kék hétfő” Cliff Arnall pszichológushoz köthető, aki a dátum kiszámításakor több tényezőt vett alapul, képletében megjelent többek között az újévi fogadalmak elodázása, illetve azok megszegése is mint fontos tényező.
Olvasóink számára négy válaszlehetőséget biztosítottunk, az eredmények pedig a következőképpen alakultak:
De mi lehet az oka annak, hogy ilyen hamar feladjuk? Erről már nem olvasóinkat, hanem dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológust kérdeztük a közelmúltban.
A szakértő első körben rávilágított, hogy a január egyébként sem könnyű időszak az életünkben: véget ért a karácsony, az idő pocsék, a korábbi kudarcokon és 2023 befuccsolt tervein még nem tettük túl magunkat, de már ott tornyosulnak az előttünk álló megmérettetések, megoldatlan konfliktusok is. Ebben a lelkiállapotban nem meglepő, hogy meggondolatlan kijelentéseket teszünk, és abban reménykedünk, hogy egy csettintésre megoldódnak a problémáink. Erre tesznek még rá egy jó nagy lapáttal az újévi fogadalmak, amelyekhez babonát, misztikumot társítunk: elhitethetjük magunkkal, hogy csak azért, mert január elején fogalmazunk meg egy célt, az majd valamilyen csoda folytán valóra is válik.
Ez a mágikus erő viszont nem létezik.
Ha valamire eddig is nehezen vettük rá magunkat, akkor az ezután is kihívást fog jelenteni. Ha ezt nem látjuk be, és azt gondoljuk, hogy ezúttal majd mindent jól csinálunk – csak azért, mert a naptár már nem 2023-at, hanem 2024-et mutat –, akkor nagyon hamar újabb csalódás érhet bennünket, aminek következtében a depresszív hangulat, a szorongás, a kilátástalanság érzése tovább fokozódik, miközben egyre inkább csak leértékeljük magunkat.
„Ne akarjuk megváltani a világot, és ne legyünk túl szigorúak magunkhoz. Máskülönben a maradék önbizalmunknak és motivációnknak is búcsút inthetünk” – jelentette ki korábban Makai Gábor, aki nem azt akarta ezzel mondani, hogy egyáltalán ne is tegyünk újévi fogadalmat, vagy ne fogalmazzunk meg januárban terveket, célokat.
„Megtehetjük, sőt jó is, ha megtesszük, de ne elégedjünk meg a világmegváltó gondolatok kinyilatkoztatásával. Készítsünk minél pontosabb tervet, és jelöljünk ki részcélokat is, amelyek elérése komoly lendületet adhat a továbbiakra” – egészítette ki.
Bár országonként van némi eltérés abban, hogy hol melyek a legnépszerűbb újévi fogadalmak, nagyjából mindenütt, így hazánkban is a lista élén szerepelnek a több testmozgásra, életmódváltásra, fogyásra vonatkozó kijelentések.
Gyakori célkitűzés emellett a káros szenvedélyektől való búcsú, például a dohányzástól való szabadulás, a mértékletes alkoholfogyasztás. A fizikai mellett a mentális jóllétünkre is nagyobb hangsúlyt fektetnénk, csökkentenénk a képernyő előtt töltött időt és a stresszt, míg több időt szánnánk alvásra, a hobbijainkra, valamint szeretteinkre.
Az egészségre vonatkozó kijelentéseken túl a pénzügyek terén is szeretnénk tudatosabbá válni, szívesen lecsípnénk a kiadásainkból, és boldogok lennénk, ha hónapról hónapra több pénzt sikerülne megtakarítani.
Jól látszik, hogy ezek valójában nem elérhetetlen célok, de csak akkor teljesülhetnek, ha mellétesszük a tudatosságot, és nem ragadunk meg az üres kinyilatkoztatások szintjén. Ne feledjük: elkezdeni sosem késő!
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)