„A Gellért Szállóban benne van a teljes XX. századi magyar történelem. Gondoljunk bele, hogy a boldog békeidőkben kezdték el építeni, és folytatták az elhúzódó első világháború idején is, amikor már tényleg minden beruházás leállt a fővárosban. Erős hittel kitartottak amellett, hogy ez a szálloda a világ turisztikai térképére helyezi Budapestet. Igazuk lett, a háborút követően igazolta őket az élet” – mondta Zsigmond Gábor történész, aki Tiborcz Istvánnal, a BDPST Group tulajdonosával és elnökével közösen jegyzi a Hotel Gellért. Történelmi vendégéjszakák című könyvet. A szerzővel a felújítás alatt álló szállodában elevenítettük fel a legérdekesebb történeteket.
Zsigmond Gábor stílszerűen a Duna-parti szálloda egyik lakosztályában beszélt arról az Indexnek, hogy rendkívül nehéz egyetlen történetet kiemelni azok közül, amelyek a legendás szállóról szóló könyvben is megtalálhatóak.
A kezdetekben itt szállásolták el az antant katonáit, majd a Tanácsköztársaság vörös katonáit, jött a román hadsereg, őket Horthy Miklós és serege követte. A kormányzónak hosszú időn keresztül lakosztálya is volt az első emeleten, csak ezt követően érkeztek a klasszikus értelemben vett vendégek. Ez még csak a szálloda történetének első pár hónapja, hol vagyunk még a második világháborúban történtektől, az itt megszállt hírességektől, a trónkövetelőktől és a nemzetközi bankrablóktól
– tette hozzá a történész, aki, ha nem kell egy konkrét történet, akkor inkább egy korszakot emelne ki az ikonikus szálloda történetéből.
Az 1928–29-es időszakot, amikor Rudolf Carbone-t, a világhírű szélhámost elfogták a Gellértben, aki elsősorban fényűző életmódjával hívta fel magára a magyarok figyelmét. A csaló ellen a liechteinsteini nemzeti bankkal folytatott gyanús ügyei miatt adtak ki körözést. „Elfogása a Sparkasse-botrány egyik fontos mozzanata volt, az ügy pártpolitikai botrányt robbantott ki. Állítólag azért jött Budapestre, mert a Margitszigeten és Erdélyben is gyanús ügyletekkel próbálkozott, de az elfogása után nem sokkal később érkezett a szállodába Simon Böske, a második emeleten szállt meg” – mondta Zsigmond Gábor. Simon Böske volt az első Magyarország Szépe és egyben az első magyar, aki a Miss Európa címet viselhette.
Simon Böske világsztárnak számított, bejárta egész Európát, és amikor hazajött Magyarországra, óriási tömeg várt rá. Rendőröket kellett kivezényelni a pályaudvarra, a korabeli sajtó szerint a mai Szent Gellért téren több mint háromszáz ember fogadta
– mondta a történész, hozzátéve, hogy a Gellért Szállónak detektíveket kellett fogadni, hogy biztosítani tudja az ünnepelt szépség nyugalmát. A versenyeken büszkén viselte a nemzeti színű kokárdát, és a világsajtó is dicshimnuszokat zengett róla, de a szélsőséges magyar lapok arról cikkeztek, hogy miért egy zsidó származású lány képviseli Magyarországot a nemzetközi szépségversenyeken.
Ebben az egyetlen történetben megtalálhatjuk a magyar történelem számos apró, de fontos részletét. Nézd, itt vagyunk a harmadik emeleten, ahol Horthy bevonulásakor a kormányzó sajtósainak főhadiszállása volt, de ha egy pillanatra lenézel az erkélyről, látod a koszorúkat a híd lábánál? Ott az Aeroexpress Rt. emléktáblája található, onnan szálltak fel az első hidroplánok 1923-ban, ez jelentette a nemzetközi repülés kezdetét Magyarország számára
– idézett a most megjelent kötetből Zsigmond Gábor, aki a szálloda történetét bemutató kiadvány tervezésétől a második világháborút követő időszakig kutatta fel és szerkesztette az információkat, míg Tiborcz István az 1956-os forradalmat követő időszakot és a jövőt foglalta sorokba.
A Gellért adott otthon az Aeroexpress Rt. repülőtársaság irodájának, a Bécsbe tartó járatokra is a szállodában lehetett jegyet venni. Volt, aki csak azért repült Bécsből Budapestre, hogy kipróbálja a szálloda lassan világhírűvé váló konyháját. A minőségre Gundel Károly személye volt a garancia, aki 1926-ban nyerte el a Gellért éttermeinek bérleti jogát.
Azt mesélték, hogy Gundel Károly minden hajnalban átment a vásárcsarnokba, és személyesen válogatta ki azokat a hozzávalókat, alapanyagokat, amelyek mehettek be a konyhára. Ma úgy mondanánk, hogy egy igazi sztárséf volt. Az 1939-es New York-i világkiállításon a magyar pavilon konyhájáért is ő felelt, persze ebben a családtagok is részt vettek, előre kivitték a gondosan válogatott magyar alapanyagokat, ragaszkodott hozzájuk. A The New York Times azt írta róla, hogy Gundel egyedül többet tett a magyar turizmusért, mint bárki és bármi
– mondta a történész, aki szerint a Gellért Szálló tette fel Magyarországot a világ gasztronómiai és turisztikai térképére, ebben pedig Gundel Károlynak és a fürdő gyógyvizének is jelentős szerepe volt. Zsigmond Gábor úgy véli, hogy a Gellértben hosszú időn keresztül sikerült megőrizni a magyar gasztronómiai hagyományokat, mert a Gundel által nevelt generációk folytatták a mester munkáját. Elég, ha csak a Rákóczi-túrósra, a Gundel-tekercsre vagy a Gellért-tokányra gondolunk.
A II. világháború véget vetett a szálloda virágzásának, Budapest ostromakor a Gellért teljes homlokzatát szétlőtték. A szállodában náci tisztek laktak, a pincében ellenállókat és zsidó származású embereket tartottak fogva, számos rémtörténet származik ebből az időszakból. A romokban lévő szállodát csak az ötvenes évek végére sikerült helyreállítani, de a régi belső részletekből szinte semmi sem maradt fenn. A kor szocreál belsőépítészete, esztétikája vált uralkodóvá a szállodában is. Ezt az időszakot már nem Simon Böske, hanem a Gellért híres prostituáltja, az egykori titkosügynök D. Kardos Éva fémjelzi.
Rákosi Mátyás unokahúga volt. Partizánként tevékenykedett a II. világháborúban, és Péter Gábor legszűkebb köréhez tartozott. A lehallgatásokban is részt vett, a Rákosi-korszak elitjéhez tartozott egészen addig, amíg a férjét holtan nem találták egy moszkvai szállodában. A történtek annyira megviselték lelkileg, hogy kurtizánként kezdett el dolgozni különböző budapesti szállodákban. A múltja miatt nem merték megfigyelni, mindenki azt hitte, hogy ő figyel meg másokat, a vendégeit
– osztott meg egy újabb kevésbé ismert, mégis figyelemre méltó történetet, amely ugyancsak a szállodához köthető.
„Nyugat-Európában ez a fajta társadalmi felelősségvállalás nem ritka. Egyfelől az adott fejlesztés iránti támogatottságot és elfogadást erősíti, másfelől pedig értéknövelő hatása is van, hiszen a fejlesztés kapcsán születő brandet is felfelé pozicionálja” – ezt már Tiborcz István mondta korábban a Történelmi vendégéjszakák című könyvvel összefüggésben, amikor is kifejtette, hogy szakmai tevékenységének alapja az értékmentés és az értékteremtés.
Az ingatlanfejlesztéseikben olyan épületeket fejlesztenek, újítanak fel, amelyek építészeti örökségünk fontos elemei. „A falak, lépcsőházak, stukkók megmentése, helyreállítása akkor teljes, ha az épületek kulturális és történelmi értékeit is feltárják és dokumentálják” – fogalmazott a BDPST Group elnöke.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)