A magyar kormánynak az a célja, hogy olyan mértékben megerősítse az országot, hogy senki se fenyegethesse a jövőben – jelentette ki Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Az exkluzív interjúban a honvédelmi miniszter azt mondta: ehhez kiépül a teljes légvédelem, feláll a nehézdandár, amelynek építőkockái a Leopárdok, a PzH-k, a Gidránok és a Lynxek; a legmodernebb izraeli radarokkal és norvég rakétákkal pedig komoly légvédelmi rendszert építenek ki. Arra is válaszolt, hol szolgál a miniszterelnök fia.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf 2022 májusa óta az 5. Orbán-kormány honvédelmi minisztere. Az interjúban egyebek mellett beszélt arról, hogy
A miniszterelnök többször fogalmazott úgy , hogy a veszélyek korában élünk. Honvédelmi miniszterként hogyan lehet definiálni ezt a kijelentést?
Ez a Honvédségre és rám rendkívül konkrét feladatot és felelősséget ró. Mi vagyunk azok, akiknek mindenkor készen kell állnunk, hogy a magyar emberek nyugodtan hajthassák álomra a fejüket, értékeiket, vagyonukat biztonságban tudhassák. A közvetlen környezetünkben brutális fegyveres konfliktus zajlik, amelyből a huszadik század véres hadi krónikáiból ismert „húsdaráló” bontakozott ki, ráadásul a kárpátaljai magyarokat közvetlenül érintő módon.
A valóság ránk rúgta az ajtót, éppen úgy, mint 2015-ben a migrációs válság kezdetén.
Azóta a migrációs helyzet természete is folyamatosan változik. Mostanra a migránsok, akiket rabszolga-kereskedelemhez hasonló módszerekkel terelnek Európába, szervezett embercsempészek irányításával ostromolják a határzárat. Időnként katonai jellegűek azok a mozgások, amik a déli határunknál tapasztalhatók.
2023. október 7-én pedig a Közel-Kelet borult lángba újra, de soha el nem képzelt véres módon, és ez a konfliktus – miután a globális kereskedelem ütőerén helyezkedik el – bármikor megbéníthatja a világkereskedelem áramlását. Elég csak a húti támadásokra gondolni, amelyek máris 40 százalékkal drágították meg, és két héttel lassították le az árúk forgalmát a térségben. Nem tudom, kell-e több igazoló körülmény, hogy okkal mondhassuk, ez a veszélyek kora. Ez egy polikrízis, az egymásra rakódó és egymás hatásait fölerősítő veszélyek kora. Élesnek kell maradnunk.
Az eddig csak filmekből ismert „húsdarálót” mennyire tudjuk feldolgozni mi, civilek?
Sehogyan, ezért nem akarjuk se újra megtapasztalni, se közelről nézni. A keleti fronton folyó „felőrlő” tüzérségi tűz által dominált hadviselés nagyon távol áll a televíziókban mutogatott elitosztagos beavatkozásoktól. A magyaroknak vannak emlékei az ük-, dédszüleik, nagyszüleik történeteiből, hogy mit jelentett az I. és a II. világháború, és most emlékeztünk meg a doni katasztrófáról is. Az ukrajnai konfliktus egy sajátos keveréke a legmodernebb hadviselésnek és a világháborúk embert nem kímélő harcának. Mi, magyarok – pontosan a múltbeli ismereteink miatt – látjuk ezt.
Gyakran szegezik nekem a kérdést az országot járva: „Biztonságban vagyunk?”
A híreket hallva ez a gondolat ott motoszkál mindannyiunkban. A kormány ezért is követeli a konfliktus kipattanása óta, hogy a felek hirdessenek azonnali tűzszünetet, és kezdődjenek meg a béketárgyalások; minden energiát mozgósítunk a béke és a biztonság érdekében – ha kell, akkor a legközelebbi szövetségeseinkkel is vállaljuk a konfliktusokat az eszkaláció csökkentésének érdekében. Ezt tesszük a tárgyalóasztalnál is, hogy Magyarországot ne sodorhassák és ne rángathassák bele egy olyan konfliktusba, amely nem a sajátunk. A békét csak az erősek képesek megvédeni. A mi küldetésünk, hogy ezt az erőt megteremtsük. Ez az az erő, amivel érdemben tehetünk a magunk védelméért, és nem mellesleg, amit a NATO mint védelmi szövetség erejéhez hozzá tudunk tenni.
A nyugati világ fogyasztóitársadalom-toposzát hogyan változtatta meg a háború?
A süvítő gránátrepesz gyilkos pusztítása távol áll a fogyasztói élménytől. Ez a háború pokoli szenvedés és a jövőt fölélő gyötrelmes küzdelem. Ezért megnyugtatóbb lenne, ha a magyarokhoz hasonlóan a nyugati elitek is az emlékezetükben őriznék, hogy Európa a XX. században kétszer is porrá égett. Innen Közép-Európából, a háború szomszédságából nézve az az érzésem, hogy a nyugati elitek valamilyen furcsa gondolatmenet eredményeként nem tartanak eléggé a háborútól.
Az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban néha megfogalmazzák békevágyukat, de a tetteikkel mégis a háborút tüzelik. Úgy nehéz ugyanis abbahagyni egy háborút, hogy fegyvert és lőszert szállítunk a hadszíntérre. A harctéri realitások kíméletlenek, a felek katonai értelemben nem bírnak egymással, és ez sajnos a konfliktus elhúzódását vetíti előre, mivel politikai céljaik egyelőre nem változtak.
Van arra becslés, hogy jelen pillanatban mennyire lehet felfegyverezve Ukrajna?
Ukrajna a konfliktust az egyik legerősebb európai haderővel kezdte meg, szovjet fegyverrendszerekkel. Kezdetben az egykori szocialista, közép-európai országok nagy mennyiségben szállították a még hadrendben álló, vagy már kivont szovjet eszközeiket. Ezután pedig összeállt egy nyugati koalíció, amely nagyon sok jó minőségű eszközt adott át Ukrajnának, és ezek szintén megjelentek a hadrendben, majd a harctéren.
A problémát inkább az jelenti, hogy ezek a fegyverek vajon a megfelelő helyre kerültek-e elegendő, jól kiképzett kezelővel és logisztikai ellátással. Tüzérségi lőszerekből sokkal kevesebb érkezett, mint amennyit az ukránok igényeltek. Az intenzív háborúval együtt járó felhasználás – kiegészülve a gázai konfliktus lőszerigényeivel – ma már komoly hiányokat és akadozó ellátást okoz. A sokat hivatkozott Global Firepower Index legfrissebb listáján egyébként Ukrajna összesítésben a 18., az európai országok között a 4. helyen áll.
Ha már a veszélyek koráról beszélünk, milyen helyben lévő magyar érdekeltségeket kell oltalmaznia a honvédségnek Csádban?
A problémákat ott kezeljük, ahol azok keletkeznek. Ahelyett, hogy a migráció támogatásával azt ösztönöznénk, hogy a gondot importáljuk ide, és ezzel bajt hozzunk a saját fejünkre is, a helyiek igényeinek és kéréseinek megfelelő segítséget visszük helybe. Ezt javasoljuk uniós színtereken is. A Száhel-övezetben, ahonnan amúgy is nagy az elvándorlás, amit a terrorizmus és a politikai bizonytalanság is tovább ront, elemi érdekünk a régió stabilitása. Puccshullám söpört végig az övezetben, melyből jóformán csak Csád maradt ki. Ezért döntöttünk úgy, hogy komplex segítséget küldünk Csádnak, amelynek van katonai eleme is.
A Hungary Helps program tartalmaz egészségügyi, humanitárius, gazdasági és agrárjellegű elemeket egyaránt. Ezeket a magyar – orvosi, mezőgazdasági, humanitárius – érdekeltségeket, az ott lévő segítségnyújtó csoportok biztonságát fogjuk katonailag támogatni. Emellett a csádi haderő kiképzése és mentorálása is fontos, hiszen a migráció egyik legfontosabb kiváltó oka, a terrorizmus csak így tartható féken.
Egy ilyen misszióról hogy születik meg a politikai döntés? Kikérik a honvédség véleményét?
Természetesen, hiszen a komoly feladatok körültekintő tervezést és előkészítést igényelnek. Ugyanakkor azt is leszögezhetjük, hogy a külföldre induló magyar katonák missziós területen kifejezetten tapasztalt, jól felkészült alakulatokból érkeznek, nagymértékben szem előtt tartva az önkéntesség elvét. Ott voltunk korábban Afganisztánban és Afrikában, jelenleg részt veszünk a KFOR-ban és a boszniai békefenntartó misszióban is. Ezeket a feladatokat folyamatos rotációval fogjuk megoldani, így az egész haderő újabb komoly műveleti tapasztalatot szerezhet. Érvényben lévő előmeneteli feltétel, hogy aki parancsnoki pozícióba kerül, annak misszióban is bizonyítania kell. Ugyanez a helyzet a légierőnél is, évek óta látunk el légtérrendészeti feladatokat a balti államokban, Szlovéniában, legújabban pedig már Szlovákiában is.
Csád annyiban teremt új helyzetet, hogy ezt a missziót szövetségeseink támogatásával, de nem más alárendeltségében, hanem önállóan fogjuk végrehajtani. A műveletben olyan NATO-tagállamokkal működünk együtt, mint az Egyesült Államok és Franciaország. Most a csádi közjogi eljárás zajlik. Mi készen állunk.
Erőteljes, színvonalas toborzókampánnyal jelentkezett a Magyar Honvédség. Készen állnak erre a magyar fiatalok?
A várakozásainknál is jobban. Ez volt 2023 egyik leglelkesítőbb élménye a rengeteg nehézség között. A magyar fiatalok továbbvivői katonai tradícióinknak, és él bennük a virtus és a hazaszeretet. A modern marketingszakma eszközeit intenzíven használjuk a toborzókampányban. Azzal mutattuk be a „márkát” – a Magyar Honvédséget –, hogy a kampányuk kezdeti szakaszában egy kicsit provokatív kérdést tettünk fel a magyaroknak: „És te készen állsz?”
Azt mondjuk, hogy mi készen állunk, de szükségünk van a magyarok aktív közreműködésére. Szükségünk van arra, hogy minél többen válasszák a katonai pálya hivatásos szerződéses vagy tartalékos formáit. És ezért a kampányunk következő fázisában már egy konkrét ajánlatot fogalmaztunk meg.
A másik üzenetünk pedig az volt, hogy ez a honvédség már nem a régi, elgyengülő posztszocialista hadsereg, amelyben semmire sincs pénz, és csak a kevesek áldozata miatt működik. Ez egy bátor, high-tech, a haza védelmére készen álló, felkészült és alkalmas csapat. Modern fegyverrendszerekkel ellátott, professzionális XXI. századi haderő.
És sikerül?
Az „Embert a vasra!” kampánnyal új megközelítést alkalmazunk, hiszen nem általában, hanem egy konkrét alakulat konkrét beosztásaira toborzunk. Az adott alakulathoz beérkező vadonatúj technológia és az ahhoz kapcsolódó új feladatrendszer új kihívást támaszt és új szolgálatot követel. Ez az egyik legizgalmasabb része a haderőfejlesztésnek. A milliárdos értékű technika és a modern eszközök készségszinten történő kezelése, a harceljárások megismerése stratégiai szintű érték. Ezt honorálni kell. Ezért biztosítunk kiemelkedően magas belépő illetményt, havi bruttó 737 ezer forintot.
A sikeres kampány tapasztalatai alapján a következő feladat a szocialisták által eltékozolt tüzérképesség visszaépítése. Tüzérkatonákat toborzunk a frissen beérkezett német PzH–2000-es önjáró lövegek mellé Tatára. Február 9-ig várjuk azokat a jelentkezőket, akik bajtársias közösségben, napról napra fejlődve, a legmodernebb technikával kívánják szolgálni a hazát.
De gondoskodunk azokról is, akik már jó ideje velünk szolgálnak: megérkezett az illetményemelés is. A magyar kormány kiemelt mértékű illetményemelésről döntött, amit két lépcsőben hajtunk végre: 2022 szeptemberében átlagosan mintegy 26 százalékkal, míg idén januártól átlagosan újabb 11 százalékkal emeltük a katonák illetményét.
Ebbe az összképbe hova tudnak elhelyezkedni például a tartalékosok?
Új területvédelmi komponenst hoztunk létre, amely önálló parancsnoksággal, és dedikált vezérkari főnökhelyettesen keresztül kapcsolódik a katonai vezetésbe. A tartalékosok feladatrendszere is eltérő a hivatásos haderőétől, kiegészíti azt, és a helyi jelenlétre koncentrál. A hivatásosok a legmodernebb eszközökkel felfegyverezve, támaszpontokon vannak jelen az országban, ők adják a haderőnk gerincét. A hagyományos, könnyű fegyverzettel felszerelt területvédelmi tartalékosok elhelyezése pedig kapillárisszerűen, egészen a járások szintjéig átszövi az egész országot. Két ilyen ezreddel kezdtünk, most már hét van.
Ahogy már mondtam, a területvédelmi tartalékosok feladatrendszere is eltér a hivatásosokétól, de azt támogatja. Saját településeiket, otthonaikat fogják megvédeni, ezenfelül harctér-előkészítésben, gerillaharcban, objektumvédelemben is nagyon jók lesznek. Helyben fogják segíteni a hivatásosokat, ennek megfelelő mértékű kiképzéssel és fegyverzettel. A kiképzést mint képességet alábecsüljük, pedig a kiképzettség önbizalmat ad a civil életben is. Nemcsak a hazaszeret, hanem a közösség is motivál. Ha valaki katonai kiképzést kapott, az másként jár, másként beszél – sokkal magabiztosabban. A munkaadókat is arra ösztönözzük a jövőben, hogy tartalékosokat alkalmazzanak.
Térjünk át a koronaékszerekre, az új beszerzésekre. Óriási összegekről lehet hallani, 1800 milliárd forint feletti katonai kiadás, GDP-arányosan két százalék feletti a költés. Mire használják ezeket a pénzeket?
Arra, hogy olyan mértékben megerősítsük hazánkat, hogy senki se fenyegethesse a jövőben. Az, hogy a honvédelmi költségvetés meghaladja a GDP két százalékát, NATO-ajánlás. Ezt egyébként nem véletlenül fogalmazták meg a tagországok számára, bár a kormányok nem nagyon vették ezt figyelembe korábban. Egészen addig, amíg Donald Trump, az Egyesült Államok elnökeként fel nem szólalt a NATO-ban, és a rá jellemző keresetlen szavakkal arra szólította fel a tagállamokat, hogy vagy költenek a saját védelmükre, vagy védtelenek maradnak. Mi már Trump elnök és az ukrajnai háború előtt is tudtuk, hogy szükség van a magyar haderő átfegyverzésére és megerősítésére.
Az exszovjet technológia részben kifutott alólunk, részben pedig a baloldali kormányok elkótyavetyélték a használható eszközöket. Sarkosan fogalmazva: nem maradt semmi a kezünkben.
A haderőfejlesztést viszont nem lehet kicsiben elkezdeni, majd kicsiben véghez vinni. Nagy levegő, nagy döntések, másképpen nem megy. A hivatásos állomány egyéni felszerelésével kellett kezdeni, hiszen az elégedett katona a legjobb toborzó. Megyünk egyre feljebb, kiépül a teljes légvédelem, és feláll a nehézdandár, amely védelmünk gerince. Mindennek építőkockái a Leopárdjaink, PzH-ink, a Gidránok és a Lynxek, a legmodernebb izraeli radarokkal és norvég rakétákkal pedig komoly légvédelmi rendszert építünk ki. A légierőnk forgószárnyas része teljesen kicserélődött az Airbus-eszközökkel, érkeznek nyáron az Embraer KC–390-es szállító repülőgépek, és megkezdődik a sugárhajtású L–39NG könnyű kiképző gépek rendszerbe állítása is.
Ez olyan rendszer, amelyet nem lehet elemeiben használni, tökéletes összhangban kell lennie a vezetés-irányításnak az összes fegyvernemmel. A haderőfejlesztést komplex módon kell megvalósítani. Szintén NATO-elvárás, hogy a katonai költségvetés 20 százalékát fordítsuk fejlesztésre, mi pedig most negyven százalék felett állunk. Az eszközbeszerzések folytatódnak: zajlik a vezetés-irányítási képességek, felderítő képességek és a modern elektronikai drón- és cyberképességek fejlesztése.
Nincs haderőfejlesztés védelemipar nélkül
Magyarországon újra kell építeni a teljes védelemipari spektrumot. Katonai szuverenitási szempontból is fontos, de leginkább a nemzetgazdaságnak van rá szüksége. Az a cél, hogy minden forint, amit haderőfejlesztésre fordítunk a védelemiparon keresztül, az legalább kétszeresen térüljön meg az ország gazdasági növekedésében. Magyarország csodát tett már például az autóipar területén, most az energiatárolás terén válunk nemzetközileg is vezető országgá. A védelemiparban is ilyen kiugrási lehetőség van. Nagy nemzetközi konszernekre támaszkodva, mint a Rheinmetall, az Airbus vagy a CZ Colt, amelyekkel egy előre lefektetett stratégia szerint vegyesvállalati formában harckocsi-, lőszer-, elektronikai és egyéb eszköz gyártását folytatjuk. Szerepet vállalunk a kutatás-fejlesztésben is.
Tavaly év végén jelentettem be, hogy a Rheinmetall-lal közösen az új generációs harckocsifejlesztők elit klubjába léptünk be, a Panther-programhoz csatlakozva. A cirkálólőszer-beszerzések mellett ezek fejlesztésén és gyártásán is dolgozunk. A Gidránjainkat Kaposváron szereljük fel a honvédség speciális igényei szerint, de megkötöttük azt a szerződést is, amely alapján magát a járművet a török partnerrel, a Rábára támaszkodva, Magyarországon fogjuk gyártani. Zajlik a munka: újabb platformokon, újabb partnerekkel, újabb termékcsaládok fejlesztése és előállítása folyik.
A legfontosabb feladatunk most az, hogy ezekben a rendszerekben megfelelő súlyú helyet biztosítsunk minél több magyar vállalatnak. Ebben a kormányon belül a legtöbb minisztériummal – de kiemelten a Nemzetgazdasági Minisztériummal – szorosan együttműködünk.
A miniszterelnök fiának halálhírét keltik a közösségi médiában. Hogyan kezeli ezt a honvédség, különös tekintettel arra, hogy Orbán Gáspár hivatásos katonatiszt? Lehet azt tudni, hogy most hol, milyen rendfokozatban szolgál?
Orbán Gáspár katonatiszt, méghozzá egy kiválóan képzett, az Egyesült Királyság-beli sandhursti akadémián is képesítést szerzett magyar katonatiszt. Odamegy, ahová a parancs szerint mennie kell. Én rendeltem ki összekötő tisztnek. Ez egy hadsereg, nem kívánságműsor, és ő feladatot teljesít. Magyarországon a katonák parancsot teljesítenek. Speciális képzettsége, jogi ismerete és nyelvtudása miatt alakulatától a miniszteri kabinetbe vezényelve a csádi misszió előkészítésében vesz részt, más katonai és civil elöljárókkal együttműködve. A százados úr kiváló egészségnek örvend.
Az interjú az Index és az Economx szerkesztőségének együttműködésében készült. Mindkét portál az Indamedia kiadóvállalat tagja.
(Borítókép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Fotó: Hartl Nagy Tamás / Economx)