Aranyparton, aranyáron: egy siófoki társasházban jókora pénzügyi terhet vett akaratán kívül a vállára a lakóközösség, miután az ott élők szűk csoportja érvényesítette az akaratát a többség felett. Végeredményben egy lakásonként 250 ezer forintos hűtő-fűtő klíma megoldhatta volna a problémát, ehelyett a kondenzációs kazánbeszerzést célozva jött a majd’ 60 milliós kollektív kiadás kéménybélelésre, amelynél ráadásul a kartellezés gyanúja is fennáll. Tanulságos történet, máshol sem árt résen lenni.
Helyi ügy, országos tanulsággal – egy ilyen esetet mutatott be az Index érdeklődésére John Sessi, Nigériából származó, évtizedek óta Magyarországon élő üzletember. Történetéből kirajzolódik, hogy egy Balaton-parti társasházban hogyan érvényesíti az akaratát a lakóközösség parányi, életvitelszerűen ott élő része a jellemzően tavasztól őszig ott tartózkodó többséggel szemben. Megtudjuk azt is, hogyan lesz a pár százezres egyéni kiadásból több tízmilliós kollektív teher, illetve hogyan kerül csakhamar a bürokrácia útvesztőjébe az, aki rájön, hogy valami nincs rendben. Ma Magyarországon több millióan élnek társasházban, így ilyen és ehhez hasonló helyzetbe szinte bárki kerülhet, nem árt résen lenni.
A helyszín egy 122 lakásos siófoki társasház az Aranyparton, ahol életvitelszerűen mindössze a lakóközösség mintegy 10 százaléka él. A vegyészmérnök végzettségű Sessi az eddigi tapasztalatait összegezve úgy fogalmazott: ez a kisebbség igyekszik a számára fontos ügyeket úgy intézni, hogy a gyakran jelen sem lévő többségnek érdemben ne legyen beleszólása.
Ebbe a sorba illik a kondenzációs gázkazán beszerzését célzó projekt is: a társasház kéményrendszerének felkészítése, a kéménybélelés viszont végül majd’ 60 millió forintos kiadásba verte a lakóközösséget, ami lakásonként csaknem félmilliós teher.
És ebben még nincsen szó kazánról, ami opcionálisan további 500-700 ezer forintos tétel lakásonként. Miközben az üzletember elmondása szerint a beruházás mozgatórugója mögött – korábbi fűtésszezonok tapasztalatai alapján – egy kézen megszámolható egyedi igény van, ami kielégíthető egyenként 250 ezer forintos hűtő-fűtő klíma, szakkifejezéssel élve levegő-levegő hőszivattyú telepítésével.
Mindezt egy 2023. március 19-i lakógyűlés alapozta meg, amely John Sessi tájékoztatása szerint nem volt szabályos, ebből kifolyólag azon érvényes határozatokat sem lehetett hozni. Ennek több oka is van, mindenekelőtt az, hogy a megválasztott levezető elnök nem is a tulajdonosok közül került ki, de például a közgyűlésen készített jegyzőkönyv egyik hitelesítőjének választott Sessi sem kapta meg azóta sem a jegyzőkönyvet – így hát nem is hitelesíthette azt. Erre a gyűlésre három ajánlat érkezett a kéménybélelés feladatának elvégzésére, a gyanú szerint ugyanattól a vállalkozótól, a háromból legalábbis két ajánlat szövegezése, stílusa, tartalma, de még a betűkészlete is gyakorlatilag teljes egyezést mutatott, a szokványosnak legkevésbé sem mondható helyesírási hibákról nem beszélve. A majd minden elemében egymás tükörképének tekinthető két ajánlat csak az árazásban tér el,
A szóban forgó dokumentumok lapunk birtokába jutottak, zavarba ejtő köztük a hasonlóság, azokat megküldtük a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) részére, a hatóság állásfoglalását kérve.
Megkeresésünkre a GVH-nál közölték: minden beérkező panaszt és bejelentést a jogszabályi előírásoknak megfelelően megvizsgálnak, és indokolt esetben megteszik a szükséges intézkedéseket.
Ha eltekintenénk a felesleges kiadástól és a közbeszerzési kartell gyanújától, még akkor is fennáll az a körülmény, hogy egy ilyen kaliberű beruházás nem felújításnak, hanem átalakításnak minősül. Fontos tudni, hogy míg az előbbihez elegendő a minősített többség, addig az utóbbit célzó határozathoz a lakóközösség egyhangú támogatása kell. Márpedig a 2023. március 19-i alkalmat megelőzően 2022. május 29-én három nemleges szavazat ellenében fogadta el a határozatot a közgyűlés. Csakhogy azt a társasház érvényben lévő SZMSZ-e – annak 5.2 pontja – is rögzíti, hogy „a közös tulajdonban álló épületrészekkel kapcsolatban a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások vállalásához a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges”. John Sessi kiemelte:
a tavaly márciusi lakógyűlésen megjelent a kivitelező képviselője is, aki ugyancsak elismerte a tényt, hogy a munka nem a felújítás, hanem az átalakítás kategóriájába esik.
Mindezeken felül Sessi szerint az is bosszantó, hogy a vita alapját a gázfűtés adja, holott a rezsiválság és az abból kifolyólag átalakított rezsicsökkentés óta mindenki tudja, jóval olcsóbb az áram, mint a gáz, nem véletlenül váltja ki mindenki, aki csak tudja a gázfűtést valamilyen villamos áramot használó vagy akár termelő megoldásra, például hőszivattyúra és/vagy napelemes rendszerre. Jelen állás szerint ráadásul be is tiltja az Európai Unió a gázkazánokat. Több országban már előrehaladott a bojkott, mindenesetre a legutóbbi fejlemény az, hogy az Európai Tanács és az Európai Parlament megállapodása szerint legkésőbb 2040-ig megszüntetnék a fosszilis tüzelőanyagok használatát az épületek fűtésénél. Azaz egy kondenzációs gázkazán létesítése ma már a legkevésbé sem nevezhető jövőbe mutató beruházásnak.
Miután a nigériai származású üzletemberhez hasonlóan több más lakó is nemtetszésének adott hangot, sőt a projekthez szükséges – csaknem 500 ezer forintos – pótbefizetésnél is ellenállt, a szükséges forrást a felújítási alapban felhalmozott összegre terhelte a társasház. John Sessi a kialakult helyzetről már tavaly áprilisban Siófok Város Önkormányzatához, egészen pontosan a Balaton-parti település jegyzőjéhez fordult mint a társasházak feletti törvényes felügyeletet ellátó személyhez – ám érdemi eredményt nem ért el. Elmondása szerint amikor 60 nap elteltével érdeklődött az ügy fejleményeiről, Sessi azt a választ kapta, hogy nem foglalkoztak vele, mert e-mailen fordult a jegyzőhöz, nem pedig e-papíron, vagyis a bürokrácia útvesztőjébe is alaposan belefutott. Pedig minden szükséges dokumentumot csatolva alátámasztotta a törvénysértő eljárást, lépésről lépésre. Ám
miután kicsit megpiszkálta az ügyet, a kivitelezés hirtelen rohamtempóra váltott, s hamar be is fejeződött.
Megkerestük mi is – e-mailben, nem e-papíron – az önkormányzatot, amennyiben választ kapunk, azzal cikkünket frissítjük, ahogyan a GVH-tól várt állásfoglalást sem tartjuk magunkban. A fentiekben bemutatott eset számtalan tanulsággal szolgál, mindenekelőtt azzal, hogy ha társasházban élünk, amikor csak tudunk, vegyünk részt a lakógyűléseken, különben olyan helyzetbe kerülhetünk, amit a legkevésbé sem szeretnénk. Ha ott vagyunk, akkor is legyünk tisztában ne csak a kötelességeinkkel, hanem a jogainkkal is, nem árt átlapozni a társasház működési szabályzatát. A saját érdekeink képviselete akkor is fontos – amint a mellékelt ábra mutatja – ha nem életvitelszerűen élünk az adott ingatlanban, hanem csak a jól megérdemelt pihenésünket töltjük ott.
(Borítókép: Siófoki óriáskerék. Fotó: Velvet)