Index Vakbarát Hírportál

A gyógyvíztől fuldokló influenszer és a Türk Tanács

2024. február 5., hétfő 10:30

A budapesti gyógyfürdőkről szóló riportsorozatunk negyedik részéhez érkeztünk. Következő állomásunk a Rudas Gyógyfürdő, amit sokan a legjobbnak tartanak fővárosi viszonylatban. Az biztos, hogy a Rudas egy remek hely. De mi köze van a majdnem vízbe fúló influenszernek a Türk Tanácshoz? Riportunkból erre is fény derülhet.

„Én már csak a Rudasba járok. Higgyétek el, hogy az a legjobb” – kiáltotta el magát bő egy évtizeddel ezelőtt a tragikus hirtelenséggel elhunyt Wels Péter Mátyás, a TV2 Tények riportere a fürdőkről szóló baráti vita kellős közepén. Igaza volt? Nem tudhatjuk, hiszen még csak a budapesti gyógyfürdőkről szóló riportsorozatunk negyedik részénél járunk. Először kipróbáltuk a Borzalmak Fürdőjét, másodszor a Gellértben rohanták le az intim szféránkat, harmadik alkalommal pedig valami bűzlött egy zuglói gyógyfürdőben. Még nem értünk célt, fél távnál járunk, hogy egyetértésünknek vagy cáfolatunknak hangot adhassunk, további fürdőket kell kipróbálnunk a fővárosban. Azt már most kijelenthetjük, hogy pontszámok alapján az általunk eddig kipróbált gyógyfürdők közül már csak a Szent Gellért van versenyben az első helyezésért.

De nézzük, hogy mit tapasztaltunk a Rudas Gyógyfürdőben! Hétköznap 9300, hétvégén pedig 12 200 forintba kerül a belépőjegy, amit mi ár-érték arányban megfelelőnek tartunk, egyedül a jegy megvétele problémás, mert abban az esetben, ha normál emberi hangon mondjuk el a kasszásnak, hogy milyen belépőt szeretnénk, akkor nem ért belőle semmit, és láthatóan azt feltételezi, hogy jelentős gondok vannak az értelmi képességeinkkel, mert nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy mit szeretnénk valójában.

Ránk szól: találjuk már ki. Feltételezi, hogy érdemtelenül elnyert fölénnyel arra utasíthat minket, üvöltsük bele, hogy mit akarunk a beszélgetés megkezdése után percekkel később bekapcsolt mikrofonba. Kisebb, meglepő módon kedvességnek álcázott megszégyenítés után már a fürdőben is lehetünk. Szerencsére végre nemcsak normális méretű szekrények, hanem öltözőkabinok is rendelkezésre állnak, és ha nem vagyunk ismerősek a Rudasban, akkor a kasszánál tapasztaltakhoz képest kedvesebb útbaigazításban lehet részünk.

A török időkből maradt ránk

A Rudas helyén már a római időkben is kórház állhatott egy gyógyfürdő kíséretében. Azt már bizton állíthatjuk, hogy a török hódoltság ideje alatt működött fürdő a Duna-parton, amit többször felújítottak vagy átépítettek. Először Ali pasa javított az állapotán 1556-ban, de a fürdő Szokoli Musztafa idején élte virágkorát. A Rudas fürdő ilidzsa típusú, ami azt jelenti, hogy a gyógyforrások vizének hasznosításával építették. I. Lipót a törökök kiűzését követően Buda városának adta a fürdőt, amit csak az 1700-as évek második felében kezdtek el bővíteni, amikor a török időkből származó épületek mellé újabb fürdők és vendégszobák épültek, még egy vízimalommal is bővült a komplexum.

1831-ben ifj. Dankó József tervei alapján újabb felújításon esett át, 36 kádfürdőt és 24 vendégszobát kapott a Rudas. 1924-ben a fürdő és az Erzsébet híd közötti parkos területen épült fel a Hungária-forrás ivócsarnoka. A második világháború idején hatalmas károkat szenvedett el az épület, az eredeti törökfürdőrész azonban épségben megmaradt. A világégés utáni újjáépítési munkálatokat 1953-ban fejezték be. Újabb nagy volumenű felújításra 2004-ben került sor, a fürdőben ma tizenhárom medence üzemel, amelyből hat a török időkből származó területen található. 2014-ben egy modern wellnessrészleget alakítottak ki, ahol több termálmedence is található, ezt fedeztük fel először, amikor a Rudasba látogattunk.

A fürdők istene és a fuldokló tiktoker

Először a 32, majd a 36, ezt követően pedig a 42 fokos termálmedencét próbáltuk ki, amit érthető okokból egy jóval hidegebb, merülőmedencében történő merüléssel vezettünk le. Tudjuk, hogy a váltófürdő milyen csodákat tehet a téli, járványokkal tűzdelt időszakban megfáradt immunrendszerünkkel. A wellnessrészleg világos terei modern, mégis barátságos benyomást keltenek. Van abban valami kifinomultan perverz, megnyugtató kontraszt, ahogyan a medencében megpihenve lamentálhatunk a soha meg nem szűnő forgalmon, a pillanatnyi leállásra is képtelen fővároson. Megítélésünk szerint a külföldiek és a helyiek közel fele-fele arányban látogatják a Rudast.

A szelfiző, tiktoker turisták isteni szerencséje, hogy a Rudas személyzete állhatatosan felügyeli a fürdőzést, óvja a vendégek testi-lelki épségét. Elég, ha csak arra a fiatal lányra gondolunk, aki egy rosszul kivitelezett csücsörítés, forgolódás és melldüllesztés közepette majdnem az egy méter mély medencébe fúlt. A lány a 32 fokos gyógyvíz intenzív felköhögésével önmaga akadályozta meg a fulladást, a gondatlanságból elkövetett öngyilkosságot, vélhetően a fürdők istenének gyomorig ható közbenjárásával.

Ha a fürdők istene nincs jelen, akkor az úszómesternek kellett volna közbeavatkoznia, megmentve ezzel magát az influenszert és követőinek lelki épségét.

Tűz nincs, víz van

A jelenet után nem sokkal először úgy tűnt, mintha tűzriadóra figyelmeztetnék a vendégeket. „Na, ennyi. Ha tényleg tűz van, akkor micsoda szerencse, hogy a vízben vagyunk” – gondoltuk, amikor is rövid úton kiderült, hogy tűzriadóról szó sincs, csak az egyik vendég sikoltott fel a hideg vizes merülőmedencében. Először tűzriadót imitálva, később pedig úgy, mint a levágásra váró malacok az első, de még korántsem halálos kimenetelű szúrás után. Az úszómester figyelmeztette a vendéget, hogy ne sikoltozzon, mert a vendégek megijedtek (joggal). Végre valaki, aki nemcsak a rendre, de a fürdőzési etikettre is árgus szemekkel figyel.

A minden igényt kielégítő szaunarészlegről csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. A wellness esetében egyetlen visszásságot találtunk.

Nem pontosan értjük, hogy a 36 fokos medencébe hogy kerülnek apró kavicsok és törmelékek, ha szándékosan, akkor pedig mi a pontos rendeltetésük.

A panorámamedencét (ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a városra) nem tudtuk kipróbálni, mert akkora volt a tolongás, az érdeklődés. A teraszon láttunk egy pezsgőfürdőnek látszó tárgyat is, ami le volt takarva, nem tudjuk, hogy miért. Jó hír, hogy a Rudasban minden kifogástalanul működik, aminek működnie kell. Talán sorozatunknak is lehet ebben némi szerepe. Egyedül a hajszárítókat hiányoltuk, amiket nem találtunk, vagy eleve nincsenek. A rossz hír, hogy a nyitás utáni órákban már nem takarítják a fürdő különböző területeit. Vastagon áll a mocskos, fekete víz a folyosókon és a mellékhelyiségekben. Ezért igazán kár.

Andalító Türk Tanács

Keleti kényelem, nyugati nyugalom, gőzök és misztikum. Be kell valljuk, hogy egyáltalán nem a véletlennek köszönhető a Rudas emblematikus részlegének, a törökfürdőnek a népszerűsége. Nagyon rég láttunk együtt olyan boldog, elégedetten mosolygó embereket, mint akik a gőzfürdő után a pihenőszobában élvezték a fürdőzés utáni pillanatokat. Robert De Niro mosolygott így a Volt egyszer egy Amerika legendás jelenetében.

Andalító, talán ez a jó szó arra, milyen a törökfürdő félhomályában, a forró gyógyvízben ázva. Olyan komfortosan éreztük magunkat, mint Szijjártó Péter külügyminiszter a Türk Tanács ülésén, egy brüsszeli jégvihar után.

Az említett apró kellemetlenségektől eltekintve a Rudas egy remek gyógyfürdő. Változatos medencékkel, remek szaunarészleggel, bámulatos törökfürdővel. Jelentős problémák csak a tisztasággal voltak, amit nyilvánvalóan nehéz megállás nélkül és makulátlanul fenntartani, de a jelenlegi állapotról könnyedén el lehetne mozdulni. Egészen egyszerűen: takarítással. A Dandár fürdőre 10-ből 4-et, a Gellértre 10-ből 8-at, a Paskál fürdőre 10-ből 7 pontot adtunk. A Rudas fürdő is megérdemli a 10-ből 8 pontot.

Riportsorozatunk korábbi részei:

A Dandár fürdőről szóló riportunkat ide kattintva olvashatja el

A Szent Gellért Gyógyfürdőről szóló cikkünktől már csak egy gomb nyomás választja el

A Paskál fürdőről szóló riportunkat pedig ide kattintva olvashatja el.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)

Rovatok