Moskovics Judit a 444-nek adott interjújában elmondta:

• „Megkeresett egy közeli ismerősöm barátja, egy számomra akkor ismeretlen nő, hogy el akar mesélni egy történetet, amitől képtelen szabadulni. 2014 tavasza volt. Végső elkeseredésében döntött úgy, hogy a nyilvánossághoz fordul. […] Elmesélte nekem, hogy ebben a gyermekotthonban – ahol külsősként, heti rendszerességgel tartott foglalkozásokat – az igazgató rendszeresen molesztálja a rábízott gyerekeket.”
• Azt is tőle tudta meg, hogy „több gyerek 2011-ben már feljelentést tett az igazgató ellen, de a nyomozás eredménytelenül zárult, miután többen visszavonták a vallomásukat”.

• Moskovics Judit az első pillanatól rendkívül furcsának találta, hogy „az igazgató maga is életvitelszerűen az épületben él. Kezdettől fogva ez volt a legnyugtalanítóbb részlet. Nem tudtam elképzelni, ennek milyen szakmai indoka lehet”. A riporter a másik szokatlan körülménynek azt nevezte: ahogy a megszólaló ismertette „a zárt világ szereplőit, úgy vált világossá előttem, hogy ebben a történetben mindenki ismer mindenkit”.
• Moskovics Judit kifejtette: „Mivel a gyerekek jelentős része szerhasználó volt, sokan nem vették komolyan azt sem, amikor egyesek panaszokat fogalmaztak meg. Pedig előfordult olyan, Erika elmondásából tudom, hogy egy gyerek mindenki előtt azt ordítozta az igazgatói előtti folyosón röhögcsélve, hogy »pedójános, pedójános«. Az ilyen elszólásokat a dolgozók inkább elengedték a fülük mellett azzal, hogy »drogos hülye gyerekek, összevissza beszélnek«. A mindennapos megélése az volt ezeknek a helyzeteknek, hogy nem kell ezt nagyon komolyan venni.”
• „Testnevelőként, programszervezőként a legtöbb gyerek jó embernek tartotta »Endre bácsit«, szerették és tisztelték őt. Izgalmas programokat szervezett: táborozni, síelni vitte őket. Egyértelműen pozitív szereplő volt az intézmény életében. »János bácsival« kapcsolatban is ambivalens érzése volt a legtöbb gyereknek, ideértve az áldozatokat is. Nem egy állította közülük, hogy »János bácsira« kvázi apjukként tekintettek” – fogalmazott K. Endréről és V. Jánosról a riporter.
• Moskovics Judit úgy látta, „az áldozatok megélése az volt, hogy kiválasztottak. Zsebpénzt és időnként ajándékokat kaptak. Nagyobb »atyai« odafigyelést, nagyobb szabadságot, nagyobb védelmet. Volt, aki sílécet kapott ajándékba, de a legtöbben pénzt vagy akár munkát. Mindig meg voltak jutalmazva valamilyen formában. Vagy egy problémájuk lett elsimítva: kisebb lopás, drogfogyasztás, vandálkodás, verekedés. Az igazgató bácsi, keresztény ember lévén, mindig megbocsátott, és elintézte a dolgokat”.

A bicskei gyermekotthonban történtek, majd az ügyben elítélt K. Endrének adott elnöki kegyelem után mondott le államfői tisztségéről Novák Katalin, valamint távozott a közéletből Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)