1974-ben rendelték el hazánkban az egységes személyi szám bevezetését. Talán kevesen tudják, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnökének egy 1978-as rendelkezésére kapták első számjegynek a férfiak az 1-es és a nők a 2-es számot. Napjainkban a személyi azonosító kizárólag a lakcímkártyánkon szerepel.
Még Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke írta alá azt az 1974-ben született törvényerejű rendeletet, amely elrendelte az állami népességnyilvántartásban az egységes személyi szám bevezetését. De nem siették el a dolgot, hiszen a végrehajtásra kiadott minisztertanácsi rendelet 1978 végéig adott időt az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatalnak, hogy gondoskodjon a személyi szám fokozatos bevezetéséről.
A Központi Statisztikai Hivatal elnökének 1978-as rendelkezése tartalmazta először, hogy a tizenegy számjegyből álló személyi szám első számjegye az 1900-ban vagy utána született férfiaknál az 1-es, míg az 1900-ban vagy utána született nők esetében a 2-es lett.
Az eredeti, 1974-es törvényerejű rendelet határozta meg, hogy
Jóval később, az 1990-es évek végén úgy döntöttek, hogy a 2000. január 1-je után született gyermekek 3-mal, illetve 4-gyel kezdődő személyi számokat kapnak: a fiúk lettek a 3-asok, a lányok pedig a 4-esek.
Egyébként az első számjegy a felsorolt változatokon kívül még akár 5, 6, 7 és 8 is lehet. Az 5-öst és a 6-ost 2000-ig a külföldről származó letelepültek kapták. A 7-es és a 8-as a bevándoroltak vagy menekültként elismertek személyi azonosítójának elején szerepelt. 2000 után viszont már nincs megkülönböztetve az állampolgárság vagy születési hely szerint a személyi szám. Ez pedig azt jelenti, hogy napjainkban a betelepülők és bevándorlók is a belső hazai számot kapják.
Érdekesség, hogy ugyancsak a hetvenes évek első felében vezették be Magyarországon a négyjegyű postai irányítószámokat. A rendszerben Budapest kapta az 1-es, Pest megye a 2-es számot, a többit az óramutató járásával megegyező irányba növekedően a többi régió. A második számjegyek Budapesttől távolodva növekednek, az utolsó két jegy pedig már a legkisebb körzeteket jelöli. A Magyar Posta a hetvenes évek elején nagy erőkkel kezdte népszerűsíteni az irányítószámokat. A reklámkampányban központi szerepet kapott az akkor 80 esztendős Siménfalvy Sándor, a Nemzeti Színház színésze. Ő alakította azt a postás bácsit, aki – a televízión keresztül – nap mint nap becsengetett a háztartásokba, emlékeztetve a nézőket az irányítószám feltüntetésére.
Az univerzális személyi szám, amelyet eredetileg arra találtak ki, hogy a közigazgatás számára átláthatóbbá tegyék az egyén adatainak lekérdezését az állami számítógépes nyilvántartásokból, szép karriert futott be. 1981-től a születési anyakönyvekbe is kötelezően be kellett jegyezni, és mivel a személyi igazolványok sem tartalmaztak eredetileg személyi számot, így külön kellett beragasztani egy kis zöld számocskát.
A személyi szám addigi szárnyaló pályafutását a Sólyom László elnökölte Alkotmánybíróság akasztotta meg 1991-ben. Az alkotmánybírák egyhangúlag hozott határozatukban megállapították, hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyi szám alkotmányellenes.
A személyi szám elterjedt használata esetén a magánszféra megszűnik, mert a legtávolabb eső, különböző célú nyilvántartásokból összehozott adatokból előállítható az úgynevezett személyiségprofil, az érintett tetszőlegesen széles tevékenységi körére kiterjedő és intim szférájába is behatoló művi kép, amely ugyanakkor az adatok kontextusból kiragadott volta miatt nagy valószínűséggel torz is
– állapította meg a határozat.
Az Alkotmánybíróság döntése után az egységesen használt személyi szám helyébe több azonosítószám is lépett: ezért van ma mindenkinek külön adóazonosító jele, tajszáma, illetve személyiigazolvány-száma is. Habár van átjárás a különböző nyilvántartási rendszerek között, az alkotmánybírósági intézkedés tette lehetővé, hogy ne lehessen bárkinek bármilyen adatára rákérdezni ugyanabban a rendszerben, s így nagyobb védettséget élveznek a személyi adataink.
Mégsem tűnt el mára teljesen a személyi szám, hiszen személyi azonosító formájában most is megtalálható a lakcímkártyánkon.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) általános állásfoglalása szerint a személyi azonosítót speciális esetre hagyta meg a jogalkotó, mégpedig az állampolgár és az állam közjogi viszonyaiban: a választásoknál azonosítanak ezzel, illetve az ingatlan-nyilvántartásban szerepel. Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke hangsúlyozta:
Akár a jogellenes adatkezelést is kimerítheti, ha egy szolgáltató ügyfelétől a személyazonosító jelét kéri el valamilyen adatrögzítés alkalmával.
Vagyis más intézmények nem használhatják a személyi azonosítót, és azok is csak a természetes azonosítókat – név, születési hely, anyja neve – és a személyiigazolvány-számot kezelhetik.
(Borítókép: Carlina Teteris / Getty Images)