Mahagóni falburkolatok és francia selyemkárpit borította a kormányzó szalonkocsiját, ahol kormányfőkkel és más állami vezetőkkel is utazott. WC viszont nem volt benne. A legendás Turán vasúti szerelvény belső felújításának kezdeti lépéseit egy újpesti csarnokban figyelhettük meg.
Horthy Miklós kormányzó vasúti szerelvényének kilences kocsija, a Turán szalonkocsi jelenleg Újpesten, egy olyan ipari területen áll, ahová sötétben nem szívesen merészkednénk. A MÁV Istvántelki Főműhelyének hatalmas csarnokában elképesztő mennyiségű „vas” halmozódott fel az évtizedek során, ebbe a környezetbe érkezett 2020-ban egy szlovákiai tó partján megtalált, nyaralóként funkcionáló híres szerelvény.
Ez a kocsi a 12 vagonból álló vonat történetileg legérdekesebb tagja, hiszen az 1913-ban épült kocsit, a protokoll célú átépítése után a kormányzó 1937-től egészen 1944-ig használta; ezen utazott a vasúti pályán megközelíthető települések között. (Ahol már nem volt sínpálya, onnan az ugyanezen a szerelvény utolsó kocsiján szállított Maybach DS8-as gépkocsijával ment tovább.)
A Turán 9-es szalonkocsija kívülről már megújult, új festést kapott, most műbútorasztalosok dolgoznak a belső, mahagóni falburkolatok restaurálásán. Ahhoz képest, hogy a Csehszlovákiában töltött évtizedek alatt a padló deszkáinak egy részét eltüzelték, egészen meglepő, hogy a falburkolatok 80 százaléka megmenthető maradt. Ezeket már lecsiszolták, most politúrozzák, a hiányzó részeket azonban csak a meglévők beépítése során tervezik meg és készítik el. Sajnos lelkes színesfémgyűjtők a rézfogantyúkat kivétel nélkül letördelték, ezeket mind újra le kell gyártani.
A szalonkocsi egy kis konyhából, egy nagy szalonból – melynek közepén a nagy, kihúzható intarziás asztalt kecskebakbőr huzatú székek és fotelek vettek körül –, illetve három hálófülkéből áll.
Ez utóbbiakban egy-egy kis mosdókagyló is volt, de már csak az egyik törött maradványa van meg. A ma is működő Twyford angolporcelán-manufaktúrában ez alapján készítik el a hiányzó darabokat. A hálófülke falán egy lenyitható ablak található, ez a kis pult tette lehetővé, hogy az előkelő vendégnek szinte az ágyába szervírozzák a reggelit.
WC viszont ebben a kocsiban nem volt, amit a gőzmozdonyos vontatás magyaráz. Ezek ugyanis 100-120 km-t tudtak csak megtenni vízbeöntés nélkül, azaz viszonylag gyakran meg kellett állni. Az állomásoknál lévő restiben ezért is volt a korabeli viszonyokhoz képest kulturált mellékhelyiség.
A konyha nagy vastűzhelye nem élte túl a történelem viharait, ezt teljes egészében újragyártották, épp beszerelésre vár. Ugyancsak a konyha érdekessége, hogy a főzés okozta szagok kiengedéséhez az ablakot egy nagy kurblival lehetett csak letekerni, mivel az előkészítőpult miatt csak így tudtak hozzáférni.
A restaurálást jelentősen segíti, hogy a Közlekedési Múzeumban megtalálták a Turán 9-es kocsi szinte teljes gyártási dokumentációját.
Ez alapján készül az ablakperemek feletti tetőív festése, illetve a szalon intarziás mahagónifa falburkolata körben. A hálókocsik falburkolatát egy megmaradt francia virágmintás selyemkárpit-szövetrész alapján készítik el.
Egyébként a Turán még abban az időben szolgált Magyarországon kormányzói, protokolláris célokat, amikor nem volt divat az állami vezetők programjainak fényképezése, így nemcsak a kocsiról maradt fenn kevés kép, de azt sem tudni pontosan, hogy kik teljesítettek szolgálatot rajta. Az ennél modernebb kormányzati szerelvényekből lehet kikövetkeztetni, hogy kik dolgozhattak az ilyen vonatokon. Kádár János háromrészes motorvonatának egyik alkalmazottja még ma is él, tőle tudható, hogy a MÁV-nál nemcsak szakmai, hanem szinte mindig kifejezetten bizalmi kérdés volt hogy kik lehetnek jelen a miniszterek, állam- és kormányfők, királyok és császárok közös utazásain.
A szerelvényt fedett, fűtött kocsiszínben tartották, és a személyzet is szinte mindig indulásra készen állt, mivel nem mindig tervezett utazásokon kellett részt venniük. A szalonkocsi felépítményének restaurálása az alatta lévő, úgynevezett forgóváz nélkül is elvégezhető, ezért azt le is szerelték róla. A kerekeket és felfüggesztést, laprugókat magában foglaló futómű nincs is a csarnokban, azt most készítik elő fővizsgára a Dunakeszi Járműjavítóban. A korabeli vasúti kocsik kompatibilitására jellemző, hogy egy-egy ilyen vizsgáztatásnál az adott szerelvény többnyire nem is azt a forgóvázat kapta vissza, mint amit leszereltek róla, hanem azt, ami már elkészült. Egyelőre ezért felpolcolva áll.
JELENLEG A Turán szerelvény több kocsija is Csehországban van – két másik mellett a poggyászkocsi és a híradóskocsi is –, azonban néhány évvel ezelőtt gyújtogatás áldozatai lettek.
Bizonytalan, hogy ezek egyáltalán még megmenthető állapotúak-e. A szerelvény legizgalmasabb része azonban a Turán 9-es szalonkocsi, amelynek – a Közlekedési Múzeum tervei szerint – május közepére nemcsak a restaurálásával készülnek el, de olyan műszaki állapotba hozzák, hogy az akár vasúti forgalomba is állhat.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)