„Sanyarú” – ezzel a szóval jellemezte Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus a filozófia helyzetét a közoktatásban. „A filozófia mindig is pária volt a közoktatásban, senki sem vette elég komolyan. Gondoljon bele, hogy az ország egyik legjelentősebb egyetemén, a Budapesti Corvinus Egyetemen a bolognai rendszer bevezetésével megszüntették a filozófia tanszéket és mind a mai napig nincs önálló filozófia tanszék az intézményben” – tette hozzá Lánczi András, aki szerint fontos, hogy a jövőben jelentősebb szerepet kapjon a filozófia az oktatásban, de ehhez kulturális szemléletváltásra van szükség. Úgy véli, hogy nem magyar sajátosságról van szó, miközben fel kell hagyni az amerikanizálódással, az Egyesült Államokból származó minták követésével, amelyek szinte kizárólag haszonelvű megközelítést alkalmaznak. Szerinte az említett problémát tudatosítani kellene a magyar közélet konzervatív szereplőinek, miközben a filozófia egy nehezen tanítható tantárgy.

Kérdésesnek tartja, hogy a filozófiát lehet-e egyáltalán tanítani. Erre vonatkozó kérdésünkre azt feleli, hogy a filozófia természeténél fogva nem tantárgy, nem egy olyan ismeretterület, amelyet biztos határok vesznek körül, emiatt csak bizonyos aspektusait lehet oktatni, egy oktatási folyamat által pedig nem lehet filozófusokat kinevelni.

Nem az amerikaiakkal van baj, hanem a szemléletükkel. Csak az a fontos, hogy legyen egy jó állásod, ha kiléptél az egyetemről. Ártalmasnak tartom, hogy olykor pusztán financiális, tehát anyagi okokból mindent visszaszorítanak, ami a klasszikus szabad művészetekhez, illetve a humán területekhez tartozik. Ebből az következik, hogy nincs nyelv, ami a közéletben használható lenne. Egy olyan nyelv, aminek a révén értelmes párbeszéd vehetné kezdetét. A politikusok a propaganda nyelvén csépelik egymást, de a problémák ettől még nem oldódnak meg, mert a felmerülő kérdéseket nem tudjuk igazán elmélyíteni. Ötszáz szóra egyszerűsödött le a politikai nyelv, és nem csak nálunk, a világ más részein is hasonló a helyzet. A lényeg elvész a politikai harc kellős közepén. Az európai kultúra bajban van, leszakították a múltjáról, most pedig az egyenlőség nevében továbbszakítják azt, ami megmaradt belőle. Minden, ami a múltból érkezik, megosztóvá vált

– fogalmazott. Lánczi András szerint a múlt felé fordulás lényege, hogy a jövőbeli céljainkat reálisan ki tudjuk tűzni. A múlt felé fordulás pedig nem lehet öncél.

„Védtelenné válunk”

A Széchenyi-díjas filozófus éles bírálatot fogalmazott meg a közösségi médiában tapasztalható jelenségekkel szemben. Úgy véli, hogy azok, akik mindent megosztanak önmagukról a közösségi oldalakon, fölszámolják személyiségük méltóságának legfőbb elemeit, a magánéletüket, az intimitásukat, a belső életüket.

Észre se vesszük, és ezáltal védtelenné tesszük magunkat a külső befolyásokkal szemben. A világban van rossz, a gonosz is létezik, ezzel számolnunk kell, és aki mindenét közszemlére teszi, nem gondol arra, hogy ezzel akár vissza is élhetnek. Mi marad meg így nekünk, bennünk, hová lesz így a belső életünk? Mi lesz velünk belső élet nélkül? A filozófia éppen akkor válik érdekessé és képes segíteni, ha a belső élet, a gondolkodás megnyilvánul, és a másik reagál erre. A filozófiának az a dolga, amit Szókratész is tett, mélyítjük a probléma megértését

– mondta, hozzátéve, hogy nagyon fontos, ami a közösségi médiában zajlik. Lánczi szerint a kultúránk egyik sajátossága, hogy az egyént kiszabadítottuk a közösség befolyása, hatalma alól, e folyamat révén pedig az emberek eltávolodtak egymástól, de ettől függetlenül közösségi lények maradtunk, ez abból is látszik, hogy amit közszemlére teszünk, értelemszerűen a közösségnek, a másiknak szól.

„Az ember nem tud önmagában, egyedül létezni. Az emberi élet egyik értelme, hogy közösségben éljük az életünket, ezért sem mindegy az, hogy a különböző közösségi médiákban mi zajlik” – fűzte hozzá. Lánczi arról is beszélt, hogy a nyugati kultúra a célok kitűzésének értelmében hanyatlik. Úgy látja, hogy nem kapunk az emberi élet egészére vonatkozó válaszokat, megálltunk.

„Az Egyesült Államok az egyenlőséget választotta a szabadság helyett. A kettő együtt nem sikerülhet. A testvériséget a szocialisták és a konzervatívok is hurcolják. Ha választani kell a háromból, akkor a konzervatívok nem az egyenlőséget, hanem a testvériséget és a klasszikus értelemben vett szabadságot választják” – jelentette ki.

Morális egyenlőség nélkül

Lánczi András szerint a rendszerváltás pillanatában a szemben álló felek közötti morális egyenlőség nem született meg, sőt ezzel ellentétes folyamatok indultak el.

A szemben álló oldalak nem tekintik morálisan egyenlőnek a másik fél gondolkodóit, politikusait. Ez onnan ered, hogy azt gondolják, jobb eszméket képviselnek, mint a másik, de még ennél is többet gondolnak. Azt, hogy a másikban az égegyadta világon semmi tiszteletreméltó nincs. Egy demokrácia morális egyenlőség nélkül önmagát fogja előbb vagy utóbb szétroncsolni, méghozzá öntudatlanul. Most megálltunk egy ponton, mert egyrészt Európának olyan részén élünk, ahol egyelőre stabilitás uralkodik, éppen azért életveszélyes bármilyen háború, mert ha instabillá válik a helyzet, akkor a belső problémák, amiket képesek vagyunk kezelni, hirtelen föltörnek és szétvetnének dolgokat. Észrevétlenül

– mondta, hozzátéve, hogy például a CEU-ra sohasem hívtak volna meg egy konzervatív tudóst tanítani. „Talán egyszer meghívtak előadni, hogy aztán kulturáltan a torkomnak essenek és az arcomba üvöltsenek” – fogalmazott Lánczi András.

(Borítókép: Lánczi András. Fotó: Papajcsik Péter / Index)