Ma 25 éve, hogy 1999. március 12-én a korábbi keleti blokk három állama, Magyarország, Csehország és Lengyelország csatlakozott a NATO-hoz. Az évforduló kapcsán felidézzük a csatlakozást megalapozó 1997. november 16-i népszavazás körüli vitákat, és hogy a pártok miként tudtak felülemelkedni politikai nézetkülönbségeiken.
1997. november 16-án a BM Duna Palotában működött az Országos Választási Központ, ahová az ország minden szegletéből érkeztek a NATO-népszavazás eredményei. Este nyolc után már mindenki feszülten figyelte a kifüggesztett monitorokon, hogyan alakul a részvétel, hányan szavaznak a csatlakozásra. – Na, fiúk, hogy állunk? – huppant le az újságírók közé Kovács László külügyminiszter. Felbukkanásán senki sem lepődött meg, hiszen a szocialista politikus jó viszonyt ápolt a sajtó munkatársaival. – Csak a részvétel kérdéses – feleltük. – Hát, jó lenne túljutni az ötven százalékon – sóhajtott a külügyér, hozzátéve, különben hallgathatja Csurkát.
Ha egy hajszállal is, de nem sikerült elérni a bűvös 50 százalékot, a referendumon a választásra jogosultak 49,24 százaléka vett részt. A csatlakozásra igennel 3 327 118-an (85,33 százalék), nemmel 572 084-en (14,67 százalék) voksoltak. Ennek ellenére a népszavazás mégis eredményesnek bizonyult, hiszen a választópolgárok 25 százalékon felüli aránya, 41,49 százaléka szavazott a többséget kapott igen válaszra.
Hogy mi van? A népszavazás előtt három és fél hónappal, július végén lépett hatályba az az alkotmánymódosítás, amely alapján országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehetett tartani. Kétszázezer polgár kezdeményezésére kötelező volt megtartani, míg az államfő, a kormány, a parlamenti képviselők egyharmada vagy százezer választópolgár kezdeményezésére mérlegelés alapján rendelték el a referendumot. Az új szabályozás szerint az országos népszavazás időpontját már nem az Országgyűlés, hanem az államfő tűzte ki.
A legnagyobb újítás úgy szólt, hogy a népszavazás akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint a fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.
Ez praktikusan azt jelentette: akkor eredményes a referendum, ha az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ ad.
A népszavazást éles politikai csatározás előzte meg. A Horn Gyula vezette baloldali kormány eleinte véleménynyilvánító népszavazást akart. Augusztus 20-án a Fidesz bejelentette, hogy azért ügydöntő és nem véleménynyilvánító népszavazást támogat hazánk NATO-tagságáról, mert az elmúlt időben erősödött a csatlakozását ellenző radikális politikai csoportok hangja.
Közben kiderült, hogy a Fidesz, az FKGP, az MDF, a KDNP, a Magyar Paraszt Szövetség, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége és a Metész a földtörvény módosításával kapcsolatban népszavazást kezdeményezett a külföldiek magyarországi termőföldtulajdon-szerzésének megakadályozására. A kezdeményezést Kuncze Gábor belügyminiszter választási kampányfogásnak nevezte.
Négy nappal később a kormány – addigi álláspontját megváltoztatva – már azt javasolta Göncz Árpád államfőnek, hogy november 16-ára írjon ki ügydöntő népszavazást a NATO-csatlakozásról és a termőföldről.
Október 3-án Orbán Viktor, a Fidesz elnöke felszólította a kormányt, hogy álljon el a földügyben kiírandó referendumra megfogalmazott két saját kérdésétől. Ezek helyett a 350 ezer állampolgár által támogatott kérdést vegye fel a szavazólapra.
Október 7-én a parlament határozati javaslatot fogadott el, amelyben felkérték Göncz Árpád köztársasági elnököt, hogy tűzze ki a népszavazás időpontját. Az Országgyűlés a referendum napjának november 16-át javasolta a következő kérdésekkel:
Október 14-én meghiúsult az a kísérlet, hogy kompromisszumot hozzanak létre a koalíció és az ellenzék között. Az ellenzéki pártok nem fogadták el, hogy a földtörvény módosítására tett indítványt a kormány visszavonja, ha a képviselők négyötöde elfogadja november 16-i népszavazáshoz szükséges, házszabálytól való eltérést. Továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a referendumon a népi kezdeményezéssel megerősített „ellenzéki földkérdés” is szerepeljen.
Gál Zoltán házelnök ezután a plenáris ülés elé terjesztette a koalíció indítványát, amely nem kapta meg a négyötödös támogatást.
Horn Gyula kormányfő ekkor alkotmányértelmezési indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz fordult. Kérdése arra irányult, van-e alkotmányos akadálya annak, hogy a parlament október 7-i határozata alapján november 16-án országos népszavazást tartsanak hazánk NATO-csatlakozásáról. Az alkotmánybírák soron kívüli eljárásban – hatáskör hiányában – elutasították Horn indítványát.
Ekkor a kormány úgy döntött, hogy november 16-án mégis lesz népszavazás a csatlakozásról. A miniszterelnök közölte: a koalíció az ellenzék nélkül is keresztülviszi javaslatát a parlamenten. Indítványozták, hogy az október 7-i határozatból a parlament törölje a földtulajdonlással kapcsolatos két kérdést. A kormány ugyanakkor gesztusként vállalta, hogy nem oldja fel a földtörvény-módosítás moratóriumát mindaddig, amíg nem születik döntés az ellenzék népszavazási kezdeményezéséről. Kovács László hozzátette: a népszavazást nem lehet elodázni, mert az veszélyeztetné hazánk első körös csatlakozását a katonai szervezethez.
A hivatalos magyar–NATO kapcsolatok felvételét 1990. június 27-étől számítjuk, amikor Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter személyében először látogatott magyar kormánytag a NATO brüsszeli központjába. A gyakorlati együttműködés pedig 1994 februárjában kezdődött, amikor hazánk csatlakozott a Békepartnerség programjához. Az újabb mérföldkövet hazánk és a NATO együttműködése jelentette Bosznia-Hercegovina stabilizálásában. Az IFOR/SFOR-műveletben 1995-től 2004-ig vettünk részt. Az újabb kulcsdátum 1997. július 8-a, amikor a madridi csúcstalálkozón Magyarországot Csehországgal és Lengyelországgal együtt meghívták a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. 1997. november 16-án a népszavazáson résztvevők 85,33 százaléka igennel válaszolt arra a kérdésre: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?” Az Országgyűlés 1998 februárjában határozatba foglalta a népszavazás eredményét. Magyarország – Csehország és Lengyelország – 1999. március 12-én a NATO teljes jogú tagjává vált.
November 7-én végre a parlamenti pártok felülemelkedtek politikai nézetkülönbségeiken, és egységesen állást foglaltak a hazánk jövőjét meghatározó népszavazás ügyében.
Három nappal a referendum előtt az erőviszonyok nem változtak: a közvélemény-kutatási adatok szerint a választópolgárok többsége támogatta a csatlakozást. Egyértelműen erre buzdított valamennyi parlamenti párt, ellene volt viszont a Csurka István vezette Magyar Igazság és Élet Pártja, továbbá a Thürmer Gyula-féle Munkáspárt és néhány civil szervezet.
Két nappal a szavazás előtt Kovács László egy interjúban elmondta, hogy a NATO nem arra teszi képessé Magyarországot, hogy háborúkat nyerjen, hanem hogy azokat elkerülje. Mint megjegyezte, a NATO fennállása alatt egyetlen tagállamot sem ért külső katonai támadás. Magyarország védelmének saját erőből garantálása háromszor annyiba kerülne, mint NATO-tagállamként.
A népszavazás eredményének kihirdetése után Csurka István meglepően visszafogottan nyilatkozott: „A kormány és a parlamenti pártok sikere mellett a politikai demokrácia válságát is jelzi a népszavazás eredménye” – jelentette ki a MIÉP elnöke. A NATO-csatlakozást ellenző politikus szerint a belépést elutasító voksok oroszlánrészét pártja szimpatizánsai adták le.
Kéri László politológus úgy vélekedett: október elején még félő volt, hogy a népszavazás körüli cirkusz elveszi az emberek kedvét a részvételtől. A pártok az utolsó pillanatban tértek észhez, az utolsó két hétben gyakorlatilag fegyverszünet volt. Ezek után kevésbé meglepő, hogy magas lett az igen szavazatok aránya.
Jó volna elkerülni a vitát, hogy a kormány vagy az ellenzék érdemei nagyobbak-e a sikerben. Melldöngetésre nincs szükség, a népszavazás nem az aktuális kormány vagy a pártok melletti kiállás volt, hanem egy tízéves folyamat megerősítése. Az embereknek most módjuk lett volna nemet mondani az egész átalakulásra. A lakosság azonban ebben a kérdésben visszamenőleg támogatta az Antall-kormányt, támogatja a Horn-kormányt és támogatni fogja azt is, aki 1998-ban kerül hatalomra
– szögezte le a népszavazás után a politológus.
(Borítókép: Az egységes alapkiképzést teljesítő önkéntes területvédelmi tartalékos állomány katonai eskütétele a Magyar Honvédség Anyagellátó Raktárbázisán Budapesten, 2022. december 15-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)