Már most le kell szögeznünk, hogy nem a Pesterzsébeti Gyógyfürdő miatt tört össze bennünk végérvényesen valami, ami egészen eddig a pontig épnek és érinthetetlennek tűnt legbelül, hiszen a XX. kerületi intézmény az egyik legjobb azok közül, amiket meglátogattunk, hála a kedves, kötelességtudó személyzetnek. A belépőjegy nagyon megéri az árát, de a büfében megvásárolható jégkocka? Ehhez még lesz egy-két szavunk.
A budapesti gyógyfürdőkről szóló riportsorozatunk legújabb, hatodik állomása a Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő és Strandfürdő. A fürdő 2021 júliusa óta csak nevében viseli a jódos-sós jelzőt, mert a medencéket az ízületi bántalmak gyógyítására alkalmas Szent Erzsébet vízzel töltik fel. A sós-jódos kút és a kapcsolódó vízgépészet műszaki felülvizsgálata lassan három éve tart, de vannak felújítási munkálatok, amelyek láthatóan nem csigalassúsággal, hanem sokkal gyorsabban zajlanak. Az intézmény tájékoztatása szerint „a sós-jódos rendszer műszaki felülvizsgálata lezajlott, az üzembeállításhoz szükséges feltételek megteremtéséhez az előkészítési és kivitelezési munkálatok folyamatban vannak”. Örök klasszikust idézve: „folyamatban vannak a papírok, már csak intézkedni kell”. Legalább a mennyezet nem repedezett. Őszintén sajnáljuk, hogy a különleges sós-jódos gyógyvizet nem próbálhattuk ki, áldásos hatásaiban sem részesülhettünk.
Oh, gyógyfürdők záptojás szagú istene, vajon mikor töltik fel a medencéket sós-jódos vízzel újra?
Abban már semmi meglepő nincs, hogy az egyik férfimosdó karbantartási munkálatok miatt nem üzemel. Attól dobnánk egy hatalmas hátast, ha minden rendeltetésszerűen, flottul működne. Látogatásunk alkalmával éppen a wellnessmedencék melletti zuhanyzókat javították. Fontos, hogy korántsem őrjítő, de nem is különösebben zavaró hangzavar kíséretében, ahogyan azt a vendégek tájékoztatására szolgáló plakátok hirdetik. Sőt, a Pesterzsébeti fürdő az első, ahol végre valóban pihenni tudtunk, és nem a turisták tömegeivel, a sikoltozó vendégekkel, az ön- és közveszélyes influenszerekkel, a tornagyakorlatokat másokra tekintet nélkül végző kisnyugdíjasokkal, vagy az elviselhetetlen hangzavarral kellett megküzdenünk a nyugodt fürdőzés érdekében.
A korábbi tapasztalatoknak köszönhetően abban is van valami különösen megnyugtató, hogy a Lukácsban vagy a Dandárban tapasztaltakkal ellentétben itt látható, aktív munkálatok zajlanak, és a habokra, gőzökre, pihenésre vágyó közönség hamarosan ismét használatba veheti mindazt, ami az enyészet útjára lépett vagy egyszerűen meghibásodott. Arról nem is beszélve, hogy a személyzet kiemelkedő munkát végez a tisztaság, illetve a fürdőzési etikett betartásának területén. Az összkép alapján a hétköznapokra szóló 4800 forintos komplex belépőt nemcsak ár-érték arányban nevezhetjük kielégítőnek. A jegy valóban megéri az árát.
A Duna-parton fekvő épületet a modern szóval írhatjuk le a legkifejezőbben, a világos terek felüdülést nyújtanak az ódon fürdők szürke félhomályához képest. A belső dizájnt, a bútorokat jóleső letisztultság jellemzi. A tágas és jól felszerelt wellnessmedencének kültéri része is van, ahonnan a hullám- és az úszómedencére láthatunk, minden bizonnyal a nyári strandszezonban is érdemes felkeresni a fürdőt. A szaunavilágról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Találunk infra- és finn szaunát, valamint gőzkabint is.
Jó, hogy a gyógymedencék megfelelően el vannak szeparálva a wellness- és a gyermekrészlegtől, de a wellnessmedencét semmi sem menti meg attól, hogy a teljes rokonság portréját szívük fölé tetováltató nagypapák és nagymamák ne a felnőtteknek szánt medencében játszanak az unokákkal.
Nos, ebben az esetben van kiemelt szerepe a hivatását komolyan vevő úszómesternek, akit a korábbi fürdőzések alkalmával annyira hiányoltunk. A Pesterzsébeti fürdő munkatársai ugyanis nemcsak a fulladástól mentik meg a fürdőzőket, hanem a garázdálkodó vendégeket is féken tartják a többiek nyugalma érdekében. Elmondhatatlan öröm volt látni. Azon túl sokat ne morfondírozzunk, hogy a különteremben lévő gyermekmedencét miért nem használják, akik az unokákkal ugrálnak együtt a termálban. Annyi mindent láttunk már a fürdőzések alkalmával, hogy nem okoz különösebb meglepetést. Egyszer talán ezt is megértjük, ahogyan az eseményeket rekonstruálva azt is megfejtettük, hogy miért fulladt majdnem medencébe a Rudas gyógyvizeiben forgótáncot járó, nemzetközi sikereknek örvendő tiktoker. De ezzel majd egy másik cikkben foglalkozunk, ha foglalkozunk, hiszen a lényeg mégis csak az, hogy pár óra nyugodt fürdőzés után kipihentnek és frissnek érezhettük magunkat.
Ejtenünk kell pár szót a Pesterzsébeti fürdő büféjéről is, főleg most, hogy közismert okokból az Operaházé körül kering a teljes magyar sajtó. Kétségkívül nem a földgolyó legnagyobb problémája, hogy nem volt húsos melegszendvics és más az étlapon feltüntetett ételek közül, beértük hát a sonkással, ráadásul közel hasonló áron háromszor akkora kiflit kaptunk, mint amilyet a Paskál fürdő iszonyatosan kiábrándító vendéglátó egységében. Milyen volt a melegszendvics? Átlagon aluli, de legalább nem kerül annyiba, mint egy belépőjegy. Ami végül igazán és végleg összetört bennünk valamit, hogy ötven forintba kerül egy jégkocka. Igen, a csapvízből készült jég. Az árat a közelmúlt brutális pénzromlása mellett két dolog magyarázhatja.
A jégkocka ötven forintos díja értelmezhető a globális felmelegedésre, az olvadó gleccserekre való figyelmeztetésként, vagy annak tanúbizonysága, hogy milyen módszerekkel akarnak még egy icipicikét lehúzni minket a nyári hőségben egy pesterzsébeti strand büféjében. A jégkocka így lesz a kapitalizmus és a kapitalizmuskritika térbeli geometriai alakzatba sűrített fagyos szimbóluma.
Ha nyáron, kánikula idején visszatérnénk a strandra,nyilvánvalóan arra vetemednénk, hogy langyos rozéfröccsünkhöz vásároljunk öt-hat darabot a jégkockából. Mindenesetre sikerült megfelelően azonosítani a piaci rést.
A fürdő területén már a XX. század elején strand működött. Az 1930-as években létesítették az első medencéket, ekkor fedezték fel a jódos-sós gyógyvizet. Azt követően, hogy a Duna vize alkalmatlanná vált a fürdésre, kőfürdőt alakítottak ki, az 1970-es évek végére pedig létrejött a gyógyfürdőből és a strandból álló épületegyüttes, amely a kétezres évek elejéig üzemelt. Financiális problémák miatt 2001-ben a strandot, majd 2005-ben a gyógyfürdőt is bezárták.
A 2018-as rekonstrukció alkalmával a régi fürdő mintegy 800 négyzetméternyi területe 4300 négyzetméter fedett fürdőterülettel egészült ki. Az év végén megnyitották a fürdő fedett részét, majd 2019. július 10-e óta a strand is fogadja a vendégeket. A felújítás eredménye egy tizenhárom medencés, egész évben üzemelő gyógy- és élményfürdő lett. Ahogyan azt korábban említettük, a medencéket normál ügymenet esetén jódos-sós gyógyvízzel töltik fel, ami fertőtlenítő, gyulladásgátló hatásának köszönhetően nőgyógyászati és urológiai betegségekre is ajánlott. Hatásos a prosztata-, a húgyhólyag- és a petefészek gyulladásai esetén. Műtéti utókezelésre, a vércukorszint csökkentésére, bőrbetegségek kezelésére is alkalmas. A jód keringésjavító, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, a bróm pedig idegnyugtató, stresszoldó hatásáról ismert.
Az eddigi tapasztalatok alapján a Pesterzsébeti messze kiemelkedik a budapesti gyógyfürdők közül. Szinte biztos, hogy bajban leszünk, amikor a riportsorozat záróepizódjaként – szerény szubjektív szempontjaink szerint – fővárosi győztest kell hirdetnünk. Ha a Dandárnak 10 -es skálán 4-et, a Gellértnek 8-at, a Paskálnak 7-et, a Rudasnak 8-at, a Lukácsnak 6 pontot adtunk, akkor a Pesterzsébeti fürdő is megérdemel 8 pontot.
Igen-igen, szemfüles olvasóink már tudják, hogy erőteljes holtverseny van kialakulóban, mert a Gellért, a Rudas és most a Pesterzsébeti fürdő is 8 pontot kapott. Úgy, hogy a kifejezetten jó hírnek örvendő Csillaghegyi és Széchenyi fürdőről még egy árva sort sem írtunk, de biztosan fogunk.
A budapesti gyógyfürdőkről szóló riportsorozatunk korábbi részeit itt olvashatják:
A Dandár fürdőről szóló riportunkat ide kattintva olvashatja el.
A Szent Gellért Gyógyfürdőről szóló cikkünktől már csak egy gombnyomás választja el.
A Paskál fürdőről szóló riportunkat ide kattintva olvashatja el.
A Rudasról pedig ebben a cikkben írtunk.
A Lukács fürdőt is meglátogattuk.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)