Sulyok Tamást köztársasági elnökké választása óta éles támadások érik az édesapjával kapcsolatos korábbi nyilatkozatai miatt. Baloldali történészek azt is felemlegetik, hogy apja 1944-ben egy szélsőjobboldali hangvételű cikket publikált. Noha három tanú 1949-ben a bíróság előtt egybehangzóan állította, hogy a Sulyok Lászlónak tulajdonított cikket nem ő írta, mai bírálói a történtek után háromnegyed századdal kétségbe vonják a tanúk szavahihetőségét. Cikkünkben bemutatjuk Sulyok Tamás 1988-ban elhunyt édesapjának életútját, valamint az államfő visszaemlékezéseit kísérő, helyenként indulatos vita hátterét.
Mint ismert, Sulyok Tamást, akinek köztársasági elnöki beiktatási ceremóniáját március 10-én tartották a Szent György téren, a Krónika című erdélyi lapnak adott tavaly augusztusi interjúja, illetve az abban apjáról, Sulyok Lászlóról mondottak miatt Karsai László és Ungváry Krisztián történész, valamint Eszes Beáta, a Jad Vasem Archívum Magyarországi Kutatócsoportjának tagja hazugsággal vádolta meg, mivel szerintük az államfő az elhangzottakból politikai tőkét akar magának kovácsolni. Karsai ennél is továbbment, szerinte Sulyok László nemzetiszocialista volt, és nem a kommunista terror ártatlan áldozata. Az államfő arra a kérdésre, hogy a cikkhez köze lehetett-e édesapjának, a Mandinernek így válaszolt: „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”, így elképzelhetetlennek tartja, hogy ő írta a szóban forgó cikket.
Sulyok László 1909-ben született Székesfehérváron, mélyen hívő katolikus családban. Apja rendőrtisztviselő volt. Nagybátyja Sulyok Dezső, pápai ügyvédből lett államférfi, akit a második világháború után a miniszterelnöki poszt várományosának tekintettek, és Sulyok Tamás szerint korát két emberöltővel megelőzve állt ki a szabadságjogok, a demokratikus választójog és az igazságosabb teherviselés eszméi mellett.
Az elemi iskola után a székesfehérvári ciszterci rendi Szent István Gimnáziumban tanult, az iskola értesítője szerint jelesen érettségizett 1927-ben. A későbbiekben sem szakadt el az alma matertől.
1937. június 6-a különös fénnyel illeszkedett a találkozások sorozatába. Négy évfolyamnak öregdiákjai, az 1897-, 1902-, 1917- és 1927-ben érettségizettek siettek váró ölelésre. A hálateljes szentmisét dr. Kapossy Endre szentgotthárdi perjel, mind a négy évfolyam tanára mondotta; az oltárszolgálatot a négy évjáratnak egy-egy öregdiákja: Kutassy Ferenc, Vastagh Ferenc, dr. Korniss Elemér és dr. Sulyok László vállalta.
Az évkönyvekből az is kiderül, hogy többször pénzadományt ajánlott fel a legjobb tanulóknak.
A jogi egyetem elvégzése és több évi ügyvédbojtárkodás után a Budapesti Közlöny 1937. május 27-i számában a székesfehérvári ügyvédi kamara közhírré tette, hogy
Sulyok Lászlót 1937. május 20-i joghatállyal felvette ügyvédi névjegyzékébe.
Az Igazságügyi Közlöny 1938. január 31-én arról számolt be, hogy többedmagával a fiatalkorúak székesfehérvári felügyelő hatósága tagjának nevezték ki.
Négy évi ügyvédkedés után adta a fejét házasságra. A Kiskunfélegyházi Közlöny 1941. március 30-án adta hírül – „minden külön értesítés helyett” –, hogy Boleszny Mártát eljegyezte Sulyok László ügyvéd. Majd ugyanitt arról is értesítettek, hogy Sulyok László július 7-én oltár elé vezette Boleszny Márta gazdasági szaktanítónőt a budapesti ciszterci rend kápolnájában – két nappal a fehérvári polgári esküvőjük után. A házaspárnak egy lánya és három fia született, a legkisebb, Tamás 1956. március 24-én. Mindhárom fiú praktizált ügyvédként, sőt feleségeik is jogi foglalkozást választottak. A lánytestvér élelmiszeripari mérnök lett.
Sulyok apósa, Boleszny Antal, a kiskunfélegyházi Szent László Gimnázium igazgatója volt 1940-es nyugdíjazásáig, míg anyósa, Boleszny Antalné Kuntz Róza az ugyancsak félegyházi Constantinum Leánynevelő Intézet tanítónőjeként dolgozott, de a katolikus nőegylet vezető tisztségviselőjeként is ügyködött. Sulyok László feleségének egy fiútestvére és két nővére volt.
Ügyvédi tevékenysége kapcsán Eszes Beáta és Ungváry Krisztián is szóvá tette, hogy Sulyok az üldözések haszonélvezőjévé vált, amikor elvállalta az Auschwitzba deportált Lőwy Endre ügyvédi praxisának átvételét. Nem egészen.
A Budapesti Közlöny 1944. június 7-én közzétett listája szerint a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara május 31-i hatállyal negyven zsidó ügyvédet törölt tagjai sorából, köztük Lőwy Endrét, egyúttal kijelölte a törölt ügyvédek irodagondnokait, Lőwynek Sulyok Lászlót.
Így lett Sulyok május 31-étől Lőwy irodagondnoka. Tehát nem június 7-én és nem iratgondnok, ahogy azt Eszes Beáta állította. A magát független kutatónak feltüntető szerző szerint „Lőwy már 1936-tól ügyvéd volt, bojtáréveiket együtt kezdhették Sulyokkal. Zsidó iroda átvételére külön jelentkezni kellett, önkéntes volt.” Nos, az 1911-es születésű Lőwy 1935. április 27-étől, míg Sulyok 1937. május 20-ától ügyvédkedett, így bojtáréveiket nem kezdhették és nem is tölthették együtt. Ami az önkéntes jelentkezést illeti, az irodagondnokokat a területi ügyvédi kamara jelölte ki az irodagondnoki tevékenység folytatására jogosultként bejegyzett ügyvédek névjegyzékéről.
Az irodagondnok kirendelését a hatályos ügyvédi törvény is ismeri. A szabályozás szerint – ami megfelel a nyolcvan évvel ezelőttinek – akkor kell irodagondnokot kirendelni,
ha a jogász elhunyt és ügyvédi irodájának nem maradt ügyvédi tevékenységet gyakorló tagja, vagy ha ügyvédi tevékenysége folytatásában akadályoztatva van, és nincs helyettese.
Ezekben az esetekben az irodagondnok jogosult megtenni minden olyan cselekményt, amelyek a gondnokolt és ügyfele károsodástól való megóvását szolgálják, intézkedni a gondnokolt követeléseinek behajtását illetően, értesíteni a gondnokolt ügyfelét, az ügyében eljáró hatóságot, bíróságot vagy más érintett személyt arról, hogy a gondnokolt helyett ő jár el. Az irodagondnoki tevékenyégért a kamarától díjazás járt, de szó sem volt a praxis átvételéről, lenyúlásáról, hiszen az irodagondnok nem vált tulajdonossá. Ezt erősíti meg a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzata is, amely kimondja:
Az irodagondnok az irodahelyiség felnyitását követően nyomban leltárt vesz fel az irodában található vagyontárgyakról és iratokról. A leltár valóságnak való megfelelését a jelen lévő személyek aláírásukkal tanúsítják.
Sulyok irodagondnoki tevékenységét amúgy sem 1944-ben kezdte. A Budapesti Közlöny 1938. június 8-i számában a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara közhírré tette, hogy „dr. Róth Oszkár székesfehérvári ügyvédet elhalálozás okából törölte ügyvédi névjegyzékéből. Irodája részére ügygondnokul dr. Sulyok László székesfehérvári ügyvédet rendelte ki”.
Lőwy Endre kilencéves ügyvédi pályafutása alatt sok mindennel foglalkozott – a bontóperektől a csődügyeken át egészen a birtokperekig. A rendelkezésre álló adatok szerint Sulyok is hasonló ügyeket vitt. Az akkor 35 éves ügyvédet is megviselhette, hogy kollégáját, akivel voltak közös ügyeik is, a szégyenteljes zsidótörvények végrehajtására kiadott kormányrendelet alapján, származása miatt megfosztották hivatásától, és deportálták. Lőwy nem tért vissza, a Fehérvári Napló 1949. május 28-i száma szerint halottnak nyilvánították.
Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnökeként adott 2021-es Index-interjúban elmondta, hogy a pártállami időkben különleges helyzetben működött az ügyvédség: politikailag gyanúsnak számított, de gazdaságilag virágzott. Az ügyvédek megpróbálták túlélni ezt az időszakot, ám sokan elestek a csatában.
Apám nemcsak a praxisát, hanem a teljes vagyonát is elvesztette. Az volt a balszerencséje, hogy egy harmincas évek végi bontóperben képviselt ügyfelének az ellenérdekelt házastársa lett a háború után a kommunista párt székesfehérvári első titkára. Mivel édesapám ott ügyvédeskedett, gyorsan eldőlt a sorsa. Ha akkor hazamegy, talán meg is ölik. Szerencsére nem ment haza, hanem bujkált. Ez ilyen világ volt.
Sulyok László a háború előtt több bontóperben ügyvédként vagy ügygondnokként járt el. Erről tanúskodik az 1941. április 13-án megjelent Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, amelyben a székesfehérvári királyi törvényszék felhívta az ismeretlen helyen tartózkodó feleséget, hogy életközösségét állítsa vissza, mert ellenkező esetben a bíróság felbontja a házasságát, és a megindítandó bontóperben Sulyok László ügyvéd, kinevezett ügygondnok képviseli őt.
Így tényszerűen az sem igaz, amit Bolgár György újságíró állított a Klubrádió március 9-i Hetes Stúdió című műsorában, hogy Sulyok a harmincas évek végén nem lehetett válóperes ügyvéd, mert ő akkor még csak ügyvédbojtárkodott.
A köztársasági elnök az édesapjáról az elmúlt kilenc évben négy interjúban beszélt: 2015-ben, 2021-ben, 2023-ban és 2024-ben. Az első kettőben, amelyet e sorok írója készített, ugyanazt mondta el, viszont a Krónika című erdélyi lapnak adott 2023-as interjújában további elemekkel egészítette ki a történetet. A Jogi Fórumban és az Indexben közölt interjúk csak az interjúalany javításai és jóváhagyása után jelentek meg. Azt nem tudni, hogy átesett-e ezeken a fázisokon a 2023-as interjú, mindenesetre olyan logikai pontatlanságok kerültek bele, mint például az, hogy édesapja a háborút követően ingyen elvállalt egy válóperes ügyet. Ezt csak a harmincas évek végén tehette meg, ahogy előtte kétszer is nyilatkozta, mert 1945-ben az apja ellen nyomozás indult, és nem ügyvédkedhetett. Az sem érthető, hogy az ügyvédi praxis elvételéből és a teljes vagyonvesztésből hogyan lett utóbb népbírósági halálos ítélet. Ma már tudni lehet, hogy 1945 után a népbíróságok 477 emberre szabtak ki halálos ítéletet, amiből 189-et végre is hajtottak, de az elítéltek között nem szerepelt Sulyok László.
A legsúlyosabb politikai támadás a Fejérmegyei Napló 1944. június 17-i számában megjelent Zászlóbontás című cikke miatt érte. Karsai László kutatása szerint 1945. május 25-én rendelték el a nyomozást az ügyében, ekkor már hetek óta „szökésben volt” – áll a korabeli népügyészségi aktában. Azért körözték, mert tisztázni akarták a politikai szerepét. A gyanúsítás szerint Sulyok elvállalta a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyevezetői tisztségét, és cikket tett közzé a Fejérmegyei Naplóban, amelyben fasiszta és demokráciaellenes irányzatok érdekében végzett propagandamunkát. 1945. december 31-én a székesfehérvári népügyészség 645/1945. sz. alatt kelt határozatával a nyomozást megszüntette azzal az indokkal, hogy a gyanúsított a nyomozás során nem volt feltalálható és kihallgatható, és személyleírása sem volt beszerezhető.
Három évvel később, 1949. február 14-én Donner Tibor népügyész újra megindította ügyében a nyomozást háborús bűntett miatt. A gyanúsított ekkor sem vett részt az eljárásban, viszont három tanú is azt állította, hogy a cikket valójában nem Sulyok írta, aki a cikk szerzőségét már 1944-ben sem vállalta, hanem egy Marschall Rafael nevű cisztercita pap, aki ezzel akarta a gyanúsítottat a nemzetiszocialista pártba való belépésre rábírni. A tanúk egybehangzóan azt is elmondták, hogy a gyanúsított jó viszonyban volt a zsidósággal. Varga László államügyész 1950. május 13-án ezt a nyomozást is megszüntette.
Annak ellenére, hogy Karsai László és Ungváry Krisztián a történtek után háromnegyed századdal kétségbe vonták a tanúk szavahihetőségét, Sulyok ügye még vádemelésig sem jutott el.
Schiffer András ügyvéd az ATV Öt című műsorában emlékeztetett: 1949-ben, amikor ilyen ügyekben a vádlott mellett kiállni nem volt veszélytelen, Sulyok apja mellett három ügyvéd is tanúskodott, hogy nem ő írta a cikket. Hozzátette: nem tudja, ebből mi az igazság, de aki ebben a korban ügyvédként tanúskodott egy ilyen ügyben, az minimum az egzisztenciáját kockáztatta. Az LMP korábbi politikusa szerint Sulyok Lászlót háborús bűncselekménnyel vádolták, amiért halálbüntetést lehetett kiszabni, ezért valószínűleg valóban bujkálni kényszerülhetett egy ideig.
Sulyok Tamás elmondása szerint meghurcoltatásai ellenére nem hallott rosszat édesapjától az úgynevezett szocializmus rendszeréről, sőt szociálisan még igazságosnak is tartotta, soha nem szidta. Újra tudta kezdeni az életét, mert megmaradtak a gyerekei. Ő erre helyezte a hangsúlyt.
Tudomásul vette a veszteségeit, megrázta magát, és feleségével felnevelte a gyermekeit, akik otthon általában csak pozitív dolgokat hallottak. Sulyok László hívő ember volt, úgy tartotta, amit Isten adott, azt joga is van elvenni. Tamás fia ebből a pozitív célzatú nevelésből a mai napig profitál: „Én is mindig csak a jót próbálom látni a lehetőségek közül.”
Sulyok László a rendszerváltozás előtt, 1988 nyarán hunyt el. A Petőfi Népe című Bács-Kiskun megyei napilapban 1988. augusztus 26-án jelent meg a hír: „Köszönetet mondunk mindazon rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak, munkatársaknak, akik szeretett férj, édesapa, nagyapa dr. Sulyok László temetésén megjelentek, részvétüket fejezték ki. A gyászoló család”.
Ami Sulyok László élettörténetét illeti, fia – legalább a rendszerváltozás után – utánanézhetett volna a dokumentumoknak, ellenőrizhette volna a legendákat a későbbi félreértések elkerülése végett, ahogy ezt néhány napos kutatással megtették a történészek és e sorok írója is. Mivel nem élt ezzel a lehetőséggel, el kell fogadnunk a Mandinernek adott magyarázatát:
Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt. De létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam.
Az államfő hozzátette: nem szeretné értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet. „A parlament engem, és nem a rendszerváltás előtt elhunyt édesapámat választotta meg köztársasági elnöknek.”
(Borítókép: Sulyok Tamás beiktatási ceremóniáján 2024. március 10-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)