Sulyok Tamást köztársasági elnökké választása óta szinte folyamatosan éles támadások érik az édesapjával kapcsolatos korábbi nyilatkozatai miatt. Karsai László, Ungváry Krisztián és Eszes Beáta után ezúttal Gergely Anna székesfehérvári történész tárt fel újabb dokumentumokat Sulyok László életéből.
Mint azt korábban megírtuk, az 1909-ben született Sulyok Lászlót, Sulyok Tamás köztársasági elnök édesapját a székesfehérvári ügyvédi kamara 28 éves korában, 1937. május 20-án vette fel ügyvédi névjegyzékébe. Ügyvédi tevékenysége kapcsán Ungváry Krisztián történész és Eszes Beáta, a Jad Vasem Archívum Magyarországi Kutatócsoportjának tagja korábban szóvá tette, hogy Sulyok az üldözések haszonélvezőjévé vált, amikor elvállalta az Auschwitzba deportált Lőwy Endre ügyvédi praxisának átvételét.
A Hócipő szatirikus kéthetilap keddi cikkében – ráerősítve Ungváry és Eszes véleményére – arról írt, hogy Karsai Lászlóval és Gergely Annával is konzultáltak, és mindketten azt állították, hogy egy ilyen praxist ekkor igényelni kellett.
Ez hibás feltételezés, hiszen az irodagondnoki kijelölés 1944-ben sem volt azonos a praxis átvételével vagy annak igénylésével.
Ahogy arról már beszámoltunk, a Budapesti Közlöny 1944. június 7-én közzétett listája szerint a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara május 31-i hatállyal negyven zsidó ügyvédet törölt tagjai sorából, köztük Lőwy Endrét, egyúttal kijelölte a törölt ügyvédek irodagondnokait, Lőwynek Sulyok Lászlót. Így lett Sulyok május 31-étől Lőwy irodagondnoka. Az irodagondnokokat a területi ügyvédi kamara jelölte ki az irodagondnoki tevékenység folytatására jogosultként bejegyzett ügyvédek névjegyzékéről.
Azt is megírtuk, hogy az irodagondnok kirendelését a hatályos ügyvédi törvény is ismeri, és a szabályozás szerint – ami megfelel a nyolcvan évvel ezelőttinek – akkor kell irodagondnokot kirendelni,
ha a jogász elhunyt és ügyvédi irodájának nem maradt ügyvédi tevékenységet gyakorló tagja, vagy ha ügyvédi tevékenysége folytatásában akadályoztatva van és nincs helyettese.
Ezekben az esetekben az irodagondnok jogosult megtenni minden olyan cselekményt, amelyek a gondnokolt és ügyfele károsodástól való megóvását szolgálják, intézkedni a gondnokolt követeléseinek behajtása iránt, értesíteni a gondnokolt ügyfelét, az ügyében eljáró hatóságot, bíróságot vagy más érintett személyt arról, hogy a gondnokolt helyett ő jár el. Az irodagondnoki tevékenységért a kamarától díjazás járt, de szó sem volt a praxis igényléséről, átvételéről, hiszen az irodagondnok nem vált tulajdonossá. Ezt erősíti meg a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzata is, amely kimondja:
az irodagondnok az irodahelyiség felnyitását követően nyomban leltárt vesz fel az irodában található vagyontárgyakról és iratokról. A leltár valóságnak való megfelelését a jelen lévő személyek aláírásukkal tanúsítják.
Az 1938. június 8-i Budapesti Közlöny tanúsága szerint Sulyok az irodagondnoki tevékenységet már korábban is gyakorolta. Akkor az elhunyt Róth Oszkár székesfehérvári ügyvédet törölték a névjegyzékből, s egyszersmind irodája részére ügygondnokul Sulyok Lászlót rendelték ki. Sulyok akkor sem vette át vagy igényelte magának a praxist, de miért is tette volna, ha egyszer 1937 májusa óta saját jogán már volt ügyvédi praxisa.
A Hócipő megkereste Gergely Anna történészt, aki a korszakról A székesfehérvári és a Fejér megyei zsidóság tragédiája (1938–1944) címmel könyvet írt. A Székesfehérváron élő történész sok ezer irat átvizsgálása után találta meg az alábbi levelet:
Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassék párthelyiség céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca. 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi junius hó 9-n.
A polgármesternek szóló sorokat első helyen „dr. Sulyok László ügyvéd, szervezetvezető” írta alá, mellette helyettese, Márkus József, a Trieszti Általános Biztosító helyi fiókvezetője, alattuk Fejér vármegye főjegyzője, Juhász Gyula városi számvizsgáló és Marschall Rafael ciszterci gimnáziumi tanár.
A Hócipő közölt egy másik, ugyancsak 1944. június 9-én kelt levelet, amelyben ugyanazok az aláírók arra kérik a polgármestert, hogy
méltóztassék az egyidejüleg kért párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidóbútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat szervezetünk részére juttatni.
A „zsidóbútor” szókapcsolatról Gergely Anna elmondta, hogy a helyi levéltárban számtalan olyan igénylést látott, amelyben zsidószekrény, zsidótelefon, zsidóvarrógép, zsidózongora kifejezés szerepel. A hivatal egyébként nem sokat ült a kérelmen, mert a lakást másnap, a bútorokat három napra rá jóváhagyta.
A cikk szerzője („Farkasházy BT – Hócipő”) írása végén az 1949–50-es büntetőeljárásra utalva azt is megkérdezi, hogy „a fentiek ismeretében is fenntartható a három mentőtanú vallomása, a Mandineren, az Indexen megjelentek, Petri Lukács, Schiffer, Hont és a többiek mosdatása”.
A „három mentőtanús” ügyről korábban szintén megírtuk, hogy 1945 után 1949. február 14-én Donner Tibor népügyész a Zászlóbontás című cikk és az MNSZP megyevezetői posztjának elvállalása miatt újra megindította Sulyok László ellen a nyomozást háborús bűntett miatt. Karsai László kutatása szerint a gyanúsított akkor sem vett részt az eljárásban, viszont három ügyvédtanú is azt állította, hogy a cikket valójában nem Sulyok írta, aki a cikk szerzőségét már 1944-ben sem vállalta, hanem Marschall Rafael cisztercita pap, aki ezzel akarta a gyanúsítottat a nemzetiszocialista pártba való belépésre rábírni.
Karsai László az ügy lezárásával kapcsolatban megjegyezte:
1950. február 8-án még mindig nem tudták az ÁVH Székesfehérvári Osztályán, hogy dr. Sulyok László hol tartózkodik. Viszont a nyomozást, nagyon valószínű, hogy az ügy érdektelensége és a fentebb idézett mentő tanúk miatt nem sokkal ezután megszüntették.
Vagyis annak ellenére, hogy a történtek után háromnegyed századdal többen is kétségbe vonják az egykori tanúk szavahihetőségét, az ÁVH Székesfehérvári Osztálya megszüntette a nyomozást, és így Sulyok ügye még vádemelésig sem jutott el. Helyesen állapítja meg cikke végén a Hócipő szerzője, hogy „a jog tudomásunk szerint a tényeken alapul”.
Mindezekkel együtt az újabb dokumentumok felbukkanása nem könnyíti meg a köztársasági elnök dolgát, aki korábban arra a kérdésre, hogy a Zászlóbontás című cikkhez köze lehetett-e édesapjának, a Mandinernek ezt felelte: „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”, így elképzelhetetlennek tartja, hogy azt ő írta.
Sulyok Tamás felelőssége eldönteni Gergely Anna most közzétett dokumentumai ismeretében, hogy továbbra is ragaszkodik-E a családi legendárium minden egyes részletéhez.
Vagy beleáll egy olyan vitába, amellyel eredetileg nem szerette volna megterhelni a közéletet. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a parlament őt, és nem a rendszerváltozás előtt elhunyt édesapját választotta meg köztársasági elnöknek.
(Borítókép: Sulyok Tamás beiktatási ceremóniája 2024. március 10-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)