A digitális korba lépve az összeesküvés-elméletek egyre inkább képesek befolyásolni társadalmunk gondolkodásmódját és viselkedését. Az internet és a közösségimédia-platformok fejlődése lehetőséget teremtett az ilyen elméletek gyors terjedésére, ami minden korábbinál nagyobb kihívást jelent a főáramú médiával és a tudományos tényekkel szemben. Különösképpen igaz ez a társadalmi törésvonalakat felerősítő válságok alatt, a hagyományos intézményi szereplőkkel és a hivatalos tájékoztatással szembeni alacsony bizalom mellett.
Ezek az elméletek nemcsak a közvéleményt befolyásolják, hanem komoly társadalmi, politikai és gazdasági következményekkel is járhatnak. Ezért kiemelten fontos megértenünk az összeesküvés-elméletek terjedésének okait és mechanizmusait, valamint azok hatásait a társadalomra. Csak így lehetünk képesek hatékonyan reagálni, és megvédeni a társadalmat az ártalmas és téves információktól, amelyek gyakran az összeesküvés-elméletek mögött húzódnak.
A népszerűbb összeesküvés-elméleteknek tengernyi irodalmuk van, ahogyan arról is egyre több tanulmány, elemző cikk születik, hogy mely tényezők tehetnek egy társadalmat, közösséget fogékonyabbá a „túlfeszült lényeglátással” vegyes alternatív igazságkeresésre, illetve milyen közegben milyen teóriák válnak könnyen befogadhatóvá. Az Index és a PegaPoll február 20–22. között végzett felmérése konkrét összeesküvés-elméleteket szedett csokorba, hogy megvizsgálja, ezek mekkora népszerűségnek örvendenek a magyar hír- és tartalomfogyasztók körében.
A válaszadók abszolút többsége, 59 százaléka szerint az összeesküvés-elmélet „olyan spekulatív magyarázat, amely rejtett szándékokra és befolyásos szervezetek közötti összejátszásra támaszkodik”. A válaszadók egyötöde negatív megközelítést alkalmazott, amikor a mainstream tájékoztatás ellenében magyarázta a fogalmat. 17 százalékot tett ki azok aránya, akik a hangsúlyt a „titkos és befolyásos csoportok” érintettségére helyezték.
Ha figyelembe vesszük az összeesküvés-elmélet fogalmi kritériumait, úgy, mint rejtett szándék és szervezett cselekvés, titkolózás és manipuláció, félelem és bizalmatlanság, meghatározott ellenséges csoportok, hiányos vagy kétes bizonyítékokon alapuló, alternatív magyarázatok, akkor láthatjuk, hogy a különböző válaszlehetőségek a fogalom más-más aspektusát nyomatékosítják. A nyilvánossággal, a médiával szembeni bizalmatlanságot és averziót tükrözi, hogy a fogalom meghatározásakor a válaszadók 20 százaléka elsődleges szempontnak értékelte a főáramból való kiszorítottságot.
A felmérésünkben részt vevők fele nyilatkozott úgy, hogy találkozott már olyan összeesküvés-elmélettel, amiben hitt. Csupán a válaszadók bő egyharmada vallotta magát teljes mértékben ellenállónak.
A kutatásban résztvevők válaszai alapján összeesküvés-elméletekkel leginkább (70 százalékos említési arány) a közösségimédia-felületeken találkozhatunk. Szintén magas arányban jelölték meg az online fórumokat és beszélgetőcsoportokat, a hírportálokat és online újságokat. A személyességgel vegyes befolyást jelentő családtagok, barátok, ismerősök viszont csak a negyedik helyen szerepelnek a rangsorban.
A válaszadók közel kétharmada, 65 százaléka arról is vallott, miszerint „előfordult már, hogy egy összeesküvés-elmélet hallatán megváltoztatta a korábbi véleményét”. Ennek fő okaként a relatív többség (41%) azt jelölte meg, hogy az elmélet tartalmazott olyan részleteket, amelyekre korábban nem gondolt, és ez megváltoztatta a perspektíváját. A további válaszokból az is kiderül, hogy egy logikusan felépített teória vagy a hivatalos magyarázatban fellelhető következetlenségek és fals információk szintén az alternatív igazságkeresés irányába lökik a hírfogyasztót.
A hírfogyasztók több mint fele (51%) csak eseti jelleggel keres rá célzottan összeesküvés-elméletekre, amennyiben kiemelten érdeklődik egy téma iránt. A válaszadók 21 százaléka ennél gyakrabban kutat összeesküvés-elméletek után, amennyiben több megközelítést is megismerve kíván ítéletet alkotni. További 19 százalék egyáltalán nem foglalkozik ilyen elméletekkel. 9 százalékot tesz ki azon válaszadók aránya, akik „kifejezetten sok időt töltenek” összeesküvés-elméletek olvasgatásával, mert érdekesnek, szórakoztatónak tartják azokat.
Bár a válaszadók kétharmada szerint az összeesküvés-elméletek általában kevésbé hitelesek, mint a főáramú, hivatalos magyarázatok, a hitelesség szubjektív megítélése szempontjából lényeges különbségek vannak az egyes elméletek között. A legelterjedtebb összeesküvés-elméleteket a legtöbben ismerik, sokatmondó, hogy nem volt olyan válaszadó, aki a gyűjtésben szereplő teóriák közül legalább eggyel ne találkozott volna.
Ami az egyes elméletekre való nyitottságot illeti, nagyon vegyes a kép. Vannak olyan elméletek, amelyek bár ismertek, mégis a közröhej kategóriába sorolhatók a bennük foglalt állítások abszurditása, valamint a hívők marginális aránya miatt. Ilyen teóriák – a teljesség igénye nélkül – például az ún. laposföld-elmélet, a mikrochipet tartalmazó oltások, az emberi formában rejtőzködő földönkívüliek vagy éppen a magyarság extraplanetáris eredete. Aztán vannak a kifejezetten népszerű, és a többség által hihetőnek vélt összeesküvés-elméletek, mint a John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök meggyilkolása mögötti összeesküvés, vagy a világot uraló, gyakran rejtőzködő globális elit léte. Vannak olyan teóriák is, amelyeknek autentikus formában a válaszadóknak csak csekély része ad hitelt, ugyanakkor azok „hivatalos” cáfolatával sem tud a többség azonosulni, ezért statisztikailag releváns vagy szignifikáns mértékű a köztes álláspontra helyezkedők aránya.
A következő ábrán a kérdőívben szereplő válaszlehetőségek említési arányait rendeztük logikai kategóriákba. Legfelülre kerültek azok az összeesküvés-elméletek, amelyek a válaszadók számára hihetőbbnek bizonyultak, míg a kevésbé hitelesnek ítélt elméletek alacsonyabb besorolást kaptak. Erre szolgálhatnak példaként az egyes betegségek természetes vagy laboratóriumi eredetét firtató teóriák (különösen a Covid-pandémiát követően), a 2001. szeptember 11-i terrortámadás hátteréről szóló összeesküvés-elméletek vagy éppen az UFO-k kormányzat általi eltitkolásáról szóló találgatások.
A válaszadók túlnyomó többsége, 61 százaléka helyezkedett arra az álláspontra, miszerint az összeesküvés-elméletek terjedése összességében inkább veszélyes a társadalomra nézve – szemben azzal a 39 százalékkal, akik szerint inkább ártalmatlan. Egy másik, tematikus kutatásunkból az is kiderült, hogy a közösségimédia-felületeken is terjedő veszélyforrások közül egyedül az internetes zaklatás, a cyberbullying veszélyessége előzi meg a manipulációnak és álhíreknek való kitettség kockázatait a válaszadók szerint.
Az egyre terjedő összeesküvés-elméleteknek nincs egyetlen meghatározott ellenszere, hiszen maguk az elméletek is az adott társadalmi közegben, az adott problémakör összetettsége mentén tudnak szárba szökkenni. Persze, a közoktatás színvonalának javítása, a tudományos ismeretek fejlesztése, a kritikai gondolkodás ösztönzése, a médiatudatosság fejlesztése, a közbizalom és intézményekbe vetett bizalom helyreállítása és a társadalmi párbeszéd erősítése mind az összeesküvés-elméletekre való fogékonyságot csökkenthetik, de egyre gyakrabban jelenik meg neuralgikus pontként a szigorúbb tartalomszabályozás kérdése. A „szabadság versus biztonság” dilemmája persze egyidős az emberi közösségekkel, és kiemelt helyen szerepel a társadalmi szerződéselméletekben, mégis heves, megújuló vitákat vált ki egy olyan alapvető demokratikus jog, mint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozhatósága.
Mivel az összeesküvés-elméletek leginkább a közösségimédia-platformokon terjednek, így a viták középpontjába is ezen oldalak tartalomszabályozási (és adatkezelési) gyakorlata kerül. Kutatásunk szerint a relatív többség (43%) igyekezne kiegyensúlyozni a két igényt, míg 31% inkább a véleményszabadság, további 26% pedig a káros tartalmak szűrésének szempontját helyezné előtérbe a közösségimédia-működés során.
A női válaszadók körében felülreprezentáltak a köztes álláspontra helyezkedők, míg a férfiak esetében a köztes választartomány szűkebb, nagyobb fokú a véleménypolarizáltság a két, „szélső” álláspont között.
Amíg a társadalmak politikai polarizáltsága, az ezt egyszerre erősítő és leképező médiaműködés, valamint a demokratikus intézményekkel szembeni bizalmi deficit megágyaznak a különféle összeesküvés-elméleteknek, addig a szórakoztatóipar gyakran „kanonizálja”, népszerűsíti is ezeket. A populáris kultúrában és Hollywoodban számos ilyen elmélet vált filmek témájává.
Talán érdemes néhány példát említeni. A Stanley Kubrick rendezte Holdfény (2001: A Space Odyssey) című film néhány elemét néhányan kapcsolatba hozták a holdra szállás hamisításának elméletével. Az illuminátusok uralmának motívuma előkerül az Angels & Demons című filmben, ami Dan Brown azonos című regényéből készült. A Da Vinci-kód című film az egyházzal és a kereszténységgel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket dolgozza fel titkok és kódok köré fonva. Az 1947-es Roswell UFO-ügy számos film és tévésorozat inspirációja volt. John F. Kennedy 1963-as meggyilkolása körül a mai napig számos összeesküvés-elmélet kering. Az Oliver Stone által rendezett JFK című film az egyik ilyen elméletet dolgozza fel. Az 51-es körzetről szóló filmeken és az X-aktákon felnőtt generációk élénk fantáziája napjainkban is fogékony lehet a kormányzati összeesküvés-elméletekre, ahogy minden generációnak megvannak a maga népszerű alternatív valóságelméletei.
A PHI (PegaPoll-hangulatindex), a gazdasági és jövedelmi kilátásokkal kapcsolatos lakossági várakozások alakulását nyomon követő empirikus mutatószám állása a tavaly decemberben mért, eddigi legalacsonyabb értékhez (42,8 pont) képest februárban 43,7 pontra erősödött, ami közel azonos a tavaly szeptemberi értékkel (43,6 pont). Ha a fő mutatószám összetevőit, vagyis az ún. alindexeket is vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a gazdasági válságkezeléssel való elégedettség a tavaly szeptemberi szintre erősödött vissza – bár továbbra is ez a mutató áll a legalacsonyabb értéken (30,8 pont).
Az egyéni élethelyzetre vonatkozó várakozásokat a kettősség jellemzi: miközben a jelenlegi életszínvonal, pénzügyi lehetőségek megítélése az eddig mért értékekhez képest a legalacsonyabb (48,8 pont), addig a jövőre vonatkozó, hasonló várakozások a legmagasabb értéket mutatják (52,8 pont). Vagyis a válaszadók a háztartásuk jelenlegi helyzetét borúsnak ítélik, viszont a következő egy évre előre tekintve optimisták. Az ország gazdasági helyzetére vonatkozó várakozások azonban a legutóbbi, tavaly decemberi kutatásunk pillanatképéhez viszonyítva romlottak, nagyjából a szeptemberi szinten állnak.
A válaszadók továbbra is a kormány gazdasági válságkezelésével elégedettek a legkevésbé (30,8 pont), és – ahogy azt már említettük – a jelenlegi életszínvonallal való elégedettség is negatív irányba változott.
A hangulatváltozás irányait tekintve az összkép vegyes, ami a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben a kiszámíthatóság, előre tervezhetőség nehézségeit tükrözi. Jól mutatja ezt az a kettősség, ami a másodlagos mutatószámokból kiolvasható: tavaly év végéhez képest romlott a jelenlegi életszínvonallal való elégedettség és az ország gazdasági kilátásainak megítélése, ugyanakkor valamelyest erősödött a kormány gazdasági válságkezelésével való elégedettség, és különösképpen javultak a személyes élethelyzetre vonatkozó, jövőbeli várakozások. A gazdasági válságkezelés némileg eredményesebb megítélését segíthette az infláció letörése, az uniós források egy részének feloldása, az egyéni pénzügyi lehetőségekre vonatkozó, pozitívabb várakozásokat pedig a gördülő bérrendezés és az idei évben esedékes bérfejlesztési várakozások munkavállalói oldalról. Ugyanakkor az előző éves árrobbanás életszínvonalra gyakorolt hatása, a forint gyengélkedése és a nemzetközi környezet kiszámíthatatlansága negatív irányban befolyásolhatták a lakosság anyagi biztonságérzetét, illetve az ország gazdasági lehetőségeivel kapcsolatos, egy évre előre tekintő várakozásait.
Nézze meg korábbi kutatásunk kiértékelését:
Lerántjuk a leplet: ezt gondolják a magyarok a 2036-os budapesti olimpiáról
Kiderült, melyik streamingplatformra esküsznek a magyar felhasználók
A magyarok többsége legalizálná az eutanáziát, de csak feltételekkel
A cikk szerzője a PegaPoll vezető elemzője.
°Az online mintavétel során nyert, „nyers” adatokat szociodemográfiai jellemzők (ún. kvótakérdések) mentén is szegmentáltuk (szűrés, súlyozás, keresztlekérdezések lehetősége). A kitöltés ún. statisztikai-demográfiaiszerepet betöltő kérdések megválaszolásával (szűrőkérdések) indul (nem, életkor, lakóhely szerintitelepüléstípus, legmagasabb iskolai végzettség), amelyek az adatfeldolgozás során a reprezentativitáskritériumait hivatottak erősíteni. Az eredményeket a legfrissebb KSH adatok alapján súlyoztuk. Megjegyzés:Cikkbe ágyazott kérdőív esetén a reprezentativitást rontó, célcsoportos szűrőhatást fejthet ki a cikk címe,ismertető leírása, hiszen a téma iránt közömbös hírfogyasztó kisebb valószínűséggel nyitja meg a hivatkozottcikket, illetve vesz részt a szavazáson. Mintanagyság: 1087 kitöltés.
(Borítókép: Mahamudul Hasan / Getty Images Hungary)