Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a természet felé, a nagy vallásoktól és a modern világ problémáitól elforduló mozgalmak. Noha máglyák körüli pucér táncra és állati áldozatra még nem kell gondolni, de a modern pogányok szerint igenis szükség lenne egy úgynevezett visszatalálásra az ősi hagyományokhoz.
Az Egyesült Államokban már akkora divatja van a pogányságnak, hogy 20 év alatt megtízszereződött a követőik száma. Immár mintegy másfél millió amerikai tartja magát pogánynak, míg ez a szám 2001-ben még csak 134 ezer volt. Számarányuk főleg az utóbbi években ugrott meg, elsősorban a TikToknak, pontosabban az azon hódító #witchtoknak köszönhetően. A jóslás, az asztrológia és a növényekkel való gyógyítás, illetve az ezekhez kapcsolódó videók elképesztő népszerűségnek örvendenek a közösségi platformon. Szakértők szerint ez pedig nem másra vezethető vissza, mint hogy az embereknek egyszerűen elegük van a modern világból.
Angliában és Walesben már a ’70-es évek óta megfigyelhető a pogányság népszerűbbé válása. Ez pedig sokak szerint egyértelműen az 1973-as filmre, A vesszőből font ember című horrorra vezethető vissza. Az Economist című lap cikke szerint a 2021-es népszámlálási adatok alapján mintegy 74 ezren vallották magukat pogánynak, 17 ezerrel többen, mint 2011-ben. A hagyományos nagy vallások követőinek száma pedig egyre inkább zsugorodik.
Nincs ez egyébként máshogy Magyarországon sem, ahol a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a két legnagyobb felekezet hívei közül 2022-ben már csak 2,9 millióan vallották magukat katolikusnak, és közel 950 ezren reformátusnak. 2001-ben még 5,5 millió katolikus és 1,6 millió református volt a népszámlálási adatok szerint.
Jelentősen, több mint háromszorosára nőtt UGYANAKKOR azok aránya, akik nem kívántak válaszolni a kérdésre.
Bár a KSH a pogány vallást nem listázta külön, az új trendnek idehaza is vannak követői. Ők feltehetően azon 5,5 millió magyar állampolgár közé tartoznak, akik vagy nem nyilatkoztak vallási hovatartozásukról, vagy pedig egyszerűen annyit jelöltek be, hogy más vallási közösséghez, felekezethez tartoznak.
A pogány a latin paganus, azaz vidéki szóból ered, amely egyfajta gyűjtőszó volt a vallástalanokra vagy az ismert vallásokon kívül állókra. Elsősorban azokra használták, akik sem a keresztény, sem pedig a zsidó hitet nem követték a Római Birodalomban, vagy többistenhitűek voltak. Bár pontos leírások nem állnak rendelkezésre, de összességében az ősmagyar vallást – a magyarok keresztény hitre való áttérése előtti vallást – is tekinthetjük pogány vallásnak, hiszen az sem az egyistenhiten alapult, bár nem is hagyatkozott csak a természetmágiára, hanem közelebb állhatott az akkor a régióban (Kelet-Európában) uralkodó tengrizmushoz és sámánizmushoz.
A National Geographicnak nyilatkozó szakértők szerint a mai problémákra, mint a klímaváltozás, illetve egyéb nehézségek kezelésére a nagy világvallásoknak egyszerűen nincs megfelelő válasza. Emiatt fordulnak egyre többen a spiritualitás felé. Persze ez nem jár állatáldozással vagy egyéb, a köztudatban létező hiedelemmel, ellenben a természettel való harmóniára szeretnék felhívni a figyelmet a mozgalom, az újpogányság követői.
Angliában egyébként már tavaly magáról III. Károly királyról is felröppent, hogy titokban a mozgalom követője, amikor a koronázási meghívójára egy zöld emberi arcot tettek. Ezt az elméletet ugyan cáfolták, viszont sokan hisznek abban, hogy modern kori pogányság egyre népszerűbbé válik majd a következő években.
A The Guardian cikke szerint az április végi, május eleji beltane ünnepet az elmúlt tíz évben már egyre többen látogatják, a fesztiválra pedig – amely tábortüzek gyújtásával, tánccal és énekléssel jár – bárkit szívesen várnak a szervezők, legyen bármilyen vallás követője. Egyetlen előírás van:
mindenkinek ruhában kell megjelennie, azaz ezzel ki is lőtték azt a másik hiedelmet, mely szerint a pogányok meztelenül táncolnak a tüzek körül.
Követői szerint nemcsak a természetet kedvelteti meg mozgalmuk az emberekkel, de abban is segít, hogy a szürke hétköznapok helyett „visszatérjenek” az évszakok ritmusához, ehhez pedig minden évszak elején és végén van megfelelő ünnepségük, fesztiváljuk, lezárva és megnyitva egy-egy új időszakot.
Magyarországon még az egyházi törvény módosítása előtt számos olyan közösségről lehetett hivatalosan tudni, amely felfogásban inkább a modern pogánysághoz tartozott, semmint a történelmi, hagyományos egyházak világához.
Ezen közösségek felé a már fentebb említett, modernizációból való kiábrándultság miatt fordulnak az emberek, nem feltétlenül vallási fogódzkodók miatt.
„Ma Magyarországon legalább tízezerre, de még talán ennél is többre tehető azok száma, akik valamilyen, pogánynak mondható közösséghez tartoznak. Egyre népszerűbbek ezek a mozgalmak, amelyek a természethez, sőt a magyar gyökerekhez való visszatérést tűzték zászlajukra. Ez utóbbiaknál ugyanakkor fennáll egyfajta keveredés, hiszen pontos leírások nem állnak rendelkezésre, így sokféle közösség sokféleképpen ünnepli ezeket” – mondta az Indexnek Cser Zoltán teológus, a Tan Kapuja Buddhista Egyház igazgatója.
Cser rámutatott: amilyen mértékben költöznek az emberek a nagyvárosokba, ugyanúgy van egy visszaáramlás a vidék felé, a „modern világtól való távolodás” okán. Ők elsősorban önellátásra törekednek, a természethez szeretnének közel kerülni. A tendencia egyébként folyamatos, azaz egyre többen keresik ezeket a modern kori pogány mozgalmakat, mert úgy érzik, a történelmi egyházak nem képesek válaszokat adni a problémáikra.
(Borítókép: Németh Emília / Index)