36 és 50 év közötti férfiak követik el a legtöbbször a kapcsolati erőszak bűncselekményt. Nekik nincs betegségtudatuk, nem szedik a gyógyszereiket, és az egész személyiségüket átszövő, érzelmileg labilis, rendkívül féltékeny természetű, személyiségzavarokkal küzdő egyének. Mindezt Garai Renáta, a kapcsolati erőszak bűncselekmény kutatásával foglalkozó büntetőjogász mondta az Indexnek.
,,Megjósolhatatlan a látencia mértéke a családon belüli erőszakot illetően, az elemzések során pedig csak az ekként rögzített eseteket vehetjük figyelembe”— emelte ki lapunknak Garai Renáta, az Országos Kriminológia Intézet (OKRI) tudományos munkatársa. A büntetőjogász az a hazai kutató, aki a legtöbb vizsgálatot végezte eddig a kapcsolati erőszak relációjában. Kutatásai 2013-ban kezdődtek, hiszen abban az évben lépett hatályba a kapcsolati erőszak tényállása, de erről majd később.
Az ezret sem közelíti meg a kapcsolati erőszak bűncselekmények száma egy év alatt, azonban ez nem jelenti azt, hogy csak ennyien éltek bejelentéssel – mutat rá az adatok alapján Garai Renáta.
A büntetőjogász az egész országot érintően egyaránt vizsgálta a feljelentést elutasító és a nyomozást megszüntető határozatokat, valamint a vádemelésig eljutó, bírósági szakban befejeződött ügyeket.
A bűnügyi iratok tükrében kijelenthető, hogy a valóságban nem duplázódott meg a kapcsolati erőszak áldozatainak száma, és a korábbi időszak adatai sem az elkövetések hiányára utalnak, hanem sokkal inkább a hibás minősítésekre vezethetők vissza
— hangsúlyozta a szakember.
Aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít, b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Aki példának okáért a gyermeke szülője vagy egyeneságbeli rokona sérelmére legalább két alkalommal:
követ el, akkor a hatóságok hivatalból intézkednek és nyomozást rendelnek el.
Korábban nem ismerték fel a kapcsolati erőszakot a hatóságok. ,,Megvoltak és meg is vannak ezek a bántalmazottak, csak őket tévesen a „sima” testi sértés, garázdaság, kiskorú veszélyeztetése és más bűncselekmények irataiban leljük fel. Az emelkedő tendencia alapján – ránézésre – a bántalmazások számának kiterjedt növekedését érzékelhetnénk, de ennek hátterében főként az iratvizsgálatok eredményei nyomán tartott oktatások hatására megváltozott jó gyakorlatok és a felsőbírósági döntések megjelenése, vagyis a cselekmény kapcsolati erőszakként történő minősítése áll” — emelte ki a büntetőjogász.
A kapcsolati erőszak regisztrált bűncselekményszáma vármegyénként:
A büntetőjogász szerint változatlanok a statisztikai adatok: a családtagok bántalmazása több mint 90 százalékát a férfiak követik el. A bírósági szakban befejeződött ügyekben a vádlottak 99 százaléka férfi volt, legnagyobb arányban 36–50 év közötti, szakiskolával vagy szakmunkásképzővel rendelkezők.
Vészcsengőként szolgáló tényadat, hogy
91 százalékban ott volt az alkohol, a drog, illetve, hogy a vádlott tudatmódosító-hangulatjavító szereket, gyógyszereket szedett, vagy azoktól függővé vált.
,,Az elkövetőknek nincs betegségtudatuk, ha kellene sem szedik a gyógyszereiket, többségében mélyreható, az egész személyiségüket átszövő, érzelmileg labilis, rendkívül féltékeny, lobbanékony természetű, teljes kontrollra törekvő, személyiségzavarokkal küzdő egyének. Mindez újabb és egyre durvább bántalmazásokat generál a külvilágtól elzárt, munkahelyi–családi–baráti kapcsolatait szoros ellenőrzés alatt élő, végül az anyagi függetlenséget is elveszítő családtagokkal szemben” — mutatott rá az adatok alapján Garai Renáta.
A sértettek 94 százaléka nő, 6 százaléka pedig férfi volt. A nőkkel szemben leginkább jelenlegi vagy korábbi házastársuk, élettársuk követte el a bűncselekményt, de sokszor bántalmazta a vádlott szüleit, idősebb családtagjait vagy testvérét. 31 és 45 év közötti nők váltak áldozattá, de úgyszintén magas a 26 és 30, illetve a 46 és 50 év közöttiek száma is. Az utolsó pillanatban fordulnak segítségért, jelentekeznek a hatóságnál az ádozatok. Akkor, amikor a bántalmazó gyermekükkel vagy hozzátartozójukkal erőszakoskodik.
Az OKRI tudományos munkatársa kiemelte, a sértettek egy idő után „belefáradnak”, elveszíthetik a hitüket és bizalmukat a hatóságokban, miközben hosszú idő telik el, és érdemben még mindig nem segített rajtuk senki sem. A büntetőeljárások megindítását legtöbbször maguk a sértettek, illetve rokonaik kezdeményezték, azonban szomorú tény, hogy még a szomszédok is aktívabbak ezen a téren, mint a pedagógusok, a háziorvosok vagy a gyermekorvosok, akiknek fegyelmi felelősséggel terhelt jelzési kötelezettségük van. Kitért arra, hogy a végtelen spirálként gyűrűző erőszak hosszú távú vesztesei mindig a gyermekek, akiknek az ideiglenes intézkedések nem jelentenek mentsvárat és kapaszkodót sem.
A tanúk nélkül zajló eseményeket véleménye szerint a bántalmazók letagadják, ezért kell elmondani a történteket családtagoknak, barátoknak, és gyűjteni az SMS-eket és egyéb üzeneteket, hangfelvételeket, lefotózni a sérüléseket, hogy a bántalmazott kezében minél több bizonyíték legyen. Garai Renáta elmondta, több okból is nehéz meghozni a döntést, de nem szabad elfelejteni, hogy egy felnőtt elköltözhet, ugyanakkor egy ilyen légkörben élő gyermek ezt nem teheti meg. Hangsúlyozta: a gyermekvállalás nem kötelező, azonban akik mégis vállalják, jogi és erkölcsi felelősséggel tartoznak a saját viselkedésükért.
,,A kapcsolati erőszak a jogi szabályozásnál sokkal összetettebb, ezért más eszközökkel is fel kell venni a harcot ellene. Világos és egyértelmű, kézzelfogható és közérthető sértetti felvilágosításra van szükség” – hangsúlyozta a büntetőjogász.
Szólt arról is, hogy szükség lenne pszichológusok bevonására, akik
nemcsak a szakvéleményt készítik el, hanem valós segítséget nyújtanak a bántalmazott gátlásainak, szégyenérzetének leküzdésében, segítenek megszabadulni a bántalmazások ellenére is fennálló érzelmi függőségtől és traumás kötődéstől.
Garai Renáta szerint össztársadalmi szintű, minden közösséget elérő felvilágosító kampányokra van szükség, különösen az aprófalvas, zárt közösségek esetében, ahol a tényállásszerű magatartást még mindig megtűrik.
(Borítókép: Németh Emília / Index)