Vallomást tett a Marina parti emberölések egyik vádlottja a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A nő állítja, hogy nem tudott semmit párja ügyeiről, ahogy azt se gondolja, hogy bármilyen ráhatással tudott volna lenni a férfira. 2016 februárjában a szlovák maffia egyik Budapesten bujkáló tagjára és barátnőjére csapott le egy szlovák és egy magyar férfi, majd a vád szerint kegyetlen módon bántak el velük.
Vezetőszáron, már-már pingvinjáráshoz hasonlóan totyogtak be a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalótermébe a Marina Parton történt emberölési ügy első- és másodrendű vádlottjai. Míg a szlovák K. Norbert ingben és farmerben, azonban a bv. kommandósainak kíséretében jelent meg Polencsik Eszter bírónő előtt, addig a másodrendű H. Zsolt rabruhában és a rendőrök gyűrűjében érkezett. Az ügy harmadrendű vádlottja, és egyben H. Zsolt párja, A. Klára szabadlábon lépett be a terembe.
Az aranyközpontú kivégzési ügy pénteki tárgyalását a bírónő tanúvallomások felolvasásával kezdte. Ilyen volt a Kuba becenévre hallgató férfié is, aki az érintett K. Norbertet és a meggyilkolt szlovák vállalkozót is ismerte, ám csak a médiában megjelentek alapján tette össze, hogy ki felelhet a gyilkosságokért. K. Norbert észrevételezte, hogy szerinte egyszer Kuba pont az ő kocsijából fogta menekülőre a beolvasztott arannyal, míg H. Zsolt szerint amennyiben ilyen valóban történt volna, úgy a tanú azt megemlíti.
A délelőtti órákban még két másik tanú vallomását olvasta fel a tanácselnök, mire K. kezdetben még élt az észrevételezés lehetőségével, majd arról inkább lemondott. H. Zsolt ugyanis a felszólalások után megjegyezte, hogy az ügy elsőrendű vádlottja folyamatosan változtatgatja a vallomását.
A felolvasások megkezdése előtt jelezte A. Klára, hogy vallomást akar tenni, így ő léphetett a mikrofon mögé. A kisgyermekes anyukát még 2019-ben hallgatták volna meg először a nyomozók, ám ő ekkor nem tudott érdemben vallani. Az épületből kifelé menet A. Klára állítása szerint a rendőr közölte vele, hogy a szlovákok bosszút terveznek H. Zsolt és családja ellen, amiért megölte Stefan J.-t. A. ettől megijedt, és alig kétéves kislánya védelmében visszafordult, hogy valljon, de párja dolgairól érdemben ekkor se tudott nyilatkozni.
A későbbiekben próbálták elérni a nőnél, hogy vegye rá H. Zsoltot a vallomástételre, de A. Klára állította, hogy nincsen ráhatással párja döntéseire. Az ügyön ekkor dolgozó rendőrök a mai tanúvallomása szerint ezek után rendszeresen megjelentek a nő boltjánál, hogy ellenőrizzék. Pressziót szerinte nem alkalmaztak, azonban a gyanúsítotti kihallgatásán hosszú időre egyedül hagyták a helyiségben, valamint megkérdezték tőle, hogy akarja-e először látni a kislányát.
A. Klára többször is kiemelte, hogy az eljáró nyomozó szerint veszélyt jelentene a családjára H. Zsolt, így örülhetnek, hogy börtönben van. A férfi erre felpattant, és közölte, hogy annak idején pont az eljáró rendőr volt az, aki elintézte, hogy a születés után alig pár hónappal kézben tarthassa a lányát.
Bizonyítékokat hamisít és tanúkat befolyásol. Én nem öltem meg senkit!
– mondta magából kikelve H. Zsolt, hozzátéve, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot a kislányával.
A vádirat szerint az akkor 43 éves szlovák állampolgárságú vádlott, K. Norbert és 42 éves magyar társa, H. Zsolt 2015 tavaszán ismerkedett meg. A szlovák férfi több bűncselekmény végrehajtásával is megbízta magyar társát.
A szlovák vádlott a szintén szlovák állampolgárságú sértett, Stefan J. bizalmi embere lett, jövedelme is a sértettől származott. A sértettet Szlovákiában börtönbüntetésre ítélték, aki elszökött, majd 2015 januárjában, más személyi adataival bérbe vett egy XIII. kerületi, Marina parti lakást. Bujkálásának költségeit készpénzből, valamint befektetési aranytömbökből kívánta fedezni, melynek érdekében azzal bízta meg a szlovák vádlottat, hogy a saját nevében nyisson bankszámlát, illetve béreljen egy széfet.
A szlovák férfi ekkor elhatározta, hogy a sértettet vagyonának megszerzése érdekében megöli. Az emberölésben való közreműködésre a magyar férfit kérte fel, aki ezt anyagi ellenszolgáltatásért vállalta. A szlovák férfi intézkedett a holttestek szállításához, eltüntetéséhez szükséges eszközök – így pl. orrfűrész, zsákok, tisztítószerek, mész – beszerzéséről, társa pedig Pilisszentiván külterületén gödröt ásott.
Az elkövetők 2016. február 11-én délelőtt, a Marina parti lakásban a sértettet, valamint barátnőjét közvetlen közelről többször fejbe lőtték. A magyar férfi a holttesteket feldarabolta, a testrészeket és a torzókat sporttáskákba csomagolta, majd gödörbe tette, ahol mésszel és vízzel leöntötte. A szlovák vádlott közben a széfet kiürítette, az értékeket magához vette.
A magyar férfi az emberölésről beszámolt az élettársának, A. Klárának, aki a közreműködéséért kapott két darab befektetési aranytömböt, és egy budapesti aranykereskedésben mintegy 10 millió forintért eladta. A szlovák férfi a sértett 10 darab, mintegy 60 millió forint összértékű gépkocsiját megszerezte, majd azok többségét eladta.
A szlovák vádlott a társának 2015 augusztusában egy szlovák állampolgár megverésére, 2015 novemberében pedig egy szlovákiai családi ház felgyújtására adott megbízást, aki 500-1000 euró közötti összegekért ezeket végrehajtotta. Egy további esetben a férfi azzal bízta meg, hogy 1500 euróért törje el egy szlovák férfi lábát. A vádlott – egy társával együtt – ez esetben a megbízás kereteit túllépve, egy viperával életveszélyes fejsérüléseket okozva bántalmazta a sértettet.
Az ügyben az eredményes felderítés érdekében a Legfőbb Ügyészség és a Szlovák Köztársaság Legfőbb Ügyészsége közös nyomozócsoportot hozott létre, amelyben Magyarországot a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztálya és a Fővárosi Főügyészség képviselte.
A Fővárosi Főügyészség az ügyben előre kitervelten, nyereségvágyból és több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, továbbá súlyos testi sértés, rongálás és – az élettárs vonatkozásában – pénzmosás bűntette miatt nyújtott be vádiratot a Fővárosi Törvényszékre.
A főügyészség a két férfival szemben életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását indítványozza azzal, hogy a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a szlovák férfi esetében zárja ki, a magyar férfi esetében pedig állapítsa meg, hogy feltételes szabadságra a törvény erejénél fogva nem bocsátható, tekintettel arra, hogy őt időközben más ügyben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A nővel szemben börtönbüntetés és pénzbüntetés az ügyészi indítvány.