Kövér László beszédében a huszonegyedik századot a vizualitás, a látvány évszázadának nevezte, amelyben a kép, a mozgókép „a legveszélyesebb fegyver”. Azonban szerinte felmerül a kérdés, a film támadó vagy védekező fegyver, illetve mit kell támadni vagy védeni a „film fegyverével”.

Erre a magyarok válasza az, hogy a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni.

Kövér László szerint három oka van annak, hogy Magyarország a legjobb hely egy ilyen fesztiválnak:

1. a magyarok egyáltalán nem hisznek abban, hogy a történelem véget ért, ellentétben azokkal, akik 1989-ben a világ urainak képzelték magukat, és egy ideológusuk által azt üzenték a nagyvilágnak, hogy a történelem véget ért.
2. A magyar „ezeréves rebellis hajlamú nemzet”, amely az idegen elnyomásnál csak egyvalamit utál jobban: ha az idegen elnyomók ostobáknak nézik.
3. Mi abban hiszünk, hogy a történelmet a maga érdekében és hasznára senki sem tudja kisajátítani – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.

Majd Kövér László megjegyezte, hogy régebben „a magyarok az utóbbiakat egyszerűen csak kommunistáknak hívták, ugyanakkor a mai politikailag korrekt világban ezek az emberek már progresszívoknak nevezik magukat.”

Ők nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is, azért, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat

– fogalmazott az Országgyűlés elnöke, aki leszögezte: a magyarok nem hisznek abban „a hamis technológiai fétisizmusban”, hogy a művészeti alkotásban az emberi lélek kiváltható volna a mesterséges intelligencia algoritmusai által.

Emberi lélek nélkül minden művészet, így a filmművészet is, halott dologgá válik, ami csak ideológiai indoktrinációs eszközzé silányítja az alkotást – jelentette ki.