A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) áprilisban tartott vándorgyűlésén Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár úgy fogalmazott: a gyógyszer-automaták szolgálatba állításával javítanák a hozzáférést, leginkább a gyermekellátás területén. Hankó Zoltán kamaraelnököt kérdeztük arról, hogy az egyelőre még ötletként felmerült javaslat, ha megvalósul, milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat a lakosság és a patikusok szempontjából.
Az Indexnek adott interjúban Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke többek között arról beszélt:
A kamara legutóbbi, Mezőkövesden tartott vándorgyűlésén az egészségügyi államtitkár arról beszélt, hogy az alapellátási ügyeletek után a patikai ügyeletek átszervezésére is sort kerít a kormány, amiben a rendhagyó megoldásoktól sem zárkóznak el. Az egyik ilyen a gyógyszer-automaták üzembe helyezése, amit Takács Péter azzal összefüggésben említett, ha nincs a közelben elérhető gyógyszertár, a felnőttek nem sürgős esetekben még tudnak várni a reggeli nyitásig, de a gyermekgyógyszereket éjszaka is elérhetővé kell tenni.
Az ügyeletes gyógyszertárak forgalma is alátámasztja ezt az igényt?
A mi gyógyszertárunknak már régóta nem kell ügyelnie, de a kollégáim beszámolói alapján – főleg éjszaka, tehát este 10 után – minimális a gyógyszerek iránti igény, és ez igaz a gyermekgyógyszerekre is. Egyfelől azonban alkotmányossági kérdés a folyamatos egészségügyi ellátás biztosítása, tehát az igényektől függetlenül valamilyen szinten az egészségügyi ellátást meg kell tudni oldani éjszaka is. Erre szerintem jó kezdeményezés az alapellátási orvosi ügyeleti és sürgősségi rendszer átalakítása. Másfelől viszont szét kell tudni választani a valóban sürgősségi igényeket a kényelmi szolgáltatásoktól.
Nagyobb városokban az a tapasztalat, hogy néhányan a késő esti sétákat használják ki, hogy a két-három hete felírt gyógyszereiket akkor váltsák ki. A gyermekgyógyszerekkel kapcsolatban pedig a szülők döntő többsége tisztában van vele, hogy a kicsik hirtelen éjszakai megbetegedései leginkább lázas állapotokkal, gyomor- és bélpanaszokkal kapcsolatosak. Ha nincs szükség akut orvosi ellátásra, ezeknek az állapotoknak a kezelésére előre fel lehet és fel is kell tudni készülni. Fontosnak tartanám, és ebben a gyermekorvos, a védőnő és a gyógyszerész is megfelelő segítséget tud nyújtani, hogy melyek azok a kisgyermekek számára fontos gyógyszerek, amelyeket a házipatikában érdemes tartani egy-egy dobozzal. Erre, sőt a kisgyermekek bizonyos gyógyszereinek ingyenessé tételére – pont a kormány családpolitikai intézkedéseihez kapcsolódóan – van szakmai javaslatunk, amit a Polgári orvoskörrel együttműködve évek óta jónak tartanánk. Összegezve, minimális az éjszakai igény, de a nagy városokban és vármegyénként 2-3 helyen indokolt lehet az éjszakai gyógyszertári ügyelet fenntartása.
Egy közel 500 fős hazai kutatás szerint a megkérdezettek háromnegyede fél év alatt sem fordult ügyeletes patikához. Az MGYK oldalán is közzétett korábbi felmérés szerint negyedük váltotta ki ekkor az orvosi ügyeletben felírt készítményeket, 30 százalék pedig OTC, azaz vény nélkül kapható szereket vásárolt, 50 százalékban kényelmi szolgáltatásról volt szó. Az első esetben az államtitkár szerint a készítmények többsége biztosított, a másodikat automatákban is el lehet helyezni, ez alternatívája lehet a veszteséges éjszakai nyitvatartásnak. Mit gondol erről? Betegbiztonsági szempontból milyen kockázatokat rejt a módszer?
Személyes meggyőződésem, hogy a gyógyszereket nem lehet egyszerű fogyasztási cikknek tartani, amit leemelek egy bolt polcáról, vagy kiveszek egy automatából, mint egy sört vagy egy üdítőt. A gyógyszer – még a vény nélküli gyógyszer is – funkcionális igényt elégít ki és nem szerencsés, ha élményvásárlásként kezeljük a beszerzését. Azt szokták mondani, hogy minden gyógyszernek van mellékhatása. Hadd menjek tovább. Különböző statisztikai adatok szerint az Európai Unióban évente mintegy 80 milliárd euró többletköltséggel jár a gyógyszerek helytelen használata, a kórházi esetek 5-10 százaléka szintén erre vezethető vissza és állítólag 220 ezer ember halálában játszik szerepet a hibás gyógyszerhasználat.
A gyógyszerek indokolatlan vagy helytelen használata egészségkárosodáshoz vezethet, és ez azokra a gyógyszerekre is igaz, amiket általában az automatákban akarnak forgalmazni, vagy amelyek a benzinkutaknál vagy egyes boltokban beszerezhetők.
Például sok láz- és fájdalomcsillapító tartalmaz paracetamolt, amire egyesek érzékenyek lehetnek, vagy vannak gyomornyálkahártya-irritációt kiváltó fájdalomcsillapítók is. Egyesek károsak lehetnek a májra, vesére, illetve egymással kölcsönhatásba léphetnek. Éppen ezért senkinek nem javaslom, hogy orvossal vagy gyógyszerésszel való konzultációt mellőzve vásároljon ilyen készítményeket. Sőt, bizonyos étrend-kiegészítők használatának is lehet egyes gyógyszerekkel együtt szedve negatív következménye.
Az Amerikai Egyesült Államokban az FDA által jóváhagyott módon már a kétezres évek elejétől megjelentek a legkeresettebb OTC-készítményeket tartalmazó pharmaboxok, amelyek 2020-ban, a Covid-időszak alatt egyre több helyre kerültek ki. Szintén a járvány alatt, Olaszországban is néhány helyen, kistelepüléseken, bevásárlóközpontokban kerültek ki ilyen automaták. Ausztriában pedig egyes patikák előtt nyitvatartási időn túl is lehet többek között láz- és fájdalomcsillapítót, görcsoldót, forróital-port vásárolni automatákból. Mint nemrégiben említette, a magyar gyógyszerészek a legszigorúbb korlátozások alatt is fogadták a betegeket. Hogyhogy nem akkor merült fel a gyógyszer-automaták kérdése?
Hadd kezdjem azzal, hogy szerte nézve a világban szinte mindenre és az ellenkezőjére is találhatunk példát, de nekünk a mi problémáinkat kell megoldanunk, a saját lehetőségeinket, kulturális hagyományainkat és egészségműveltségünket is figyelembe véve. Magyarországon 2006 óta rendszeresen előkerül a gyógyszerkiadó automaták kérdése. Emlékszem, 2008 környékén még egy miniszteri rendeletben is megjelent az automaták állításának lehetősége. Ez 2010 után kikerült a jogszabályból, de azóta is több alkalommal álltak elő különféle befektető csoportok ezzel a javaslattal.
Volt többször, hogy a gyógyszertárral nem rendelkező kistelepüléseken akarták bevezetni és volt, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteket akarták ezekkel ellátni. Volt olyan kezdeményező is, aki 6000 automatát akart telepíteni. Mindegyik kezdeményezésben közös elem volt, hogy gyógyszertáraktól függetlenül akarták működtetni. Túl azon a problémán, amit az imént említettem, hogy a gyógyszer veszélyes üzem, ez egy másik problémát is felszínre hozott: a vidéki gyógyszertárak jelentős része egyetlen doboz gyógyszer forgalmazásának az elvesztését sem engedheti meg magának, mert különben a létfeltételei szűnnek meg. Telepítünk automatát és bezárjuk a gyógyszertárainkat? Államtitkár úr felvetése azonban az eddigiektől eltér, mert alternatív megoldásként, konkrét célhoz kötötten és gyógyszertárak által működtetve képzeli el az automaták állítását. Itt a kockázatok és az előnyök, illetve az alternatívák mérlegelése eredményezhet jó döntést.
A vény nélküli gyógyszerek patikákon kívüli forgalmazására szintén a 2007-es évben nyílt meg a lehetőség, akkor 407 készítményre adott engedélyt az OGYÉI. Hiper- és szupermarketek, drogériák, benzinkutak is belevágtak, mégis 580 üzlet visszalépett, tíz évvel később már csak néhány szereplő árult ilyen készítményeket, amelyek száma napjainkban olyan 300-ra csökkent. Mi az oka annak, hogy a patikákban nyereséget generáló gyógyszerek forgalmazásától ilyen sokan elálltak? Mi a kamara nézőpontja a töltőállomásokon megváltott szerekkel kapcsolatban?
A gyógyszertáron kívül is forgalmazható gyógyszerekről szóló döntés a 2006-os patikaliberalizációhoz kapcsolódik. Emlékszem, a kereskedelmi szövetség egyik akkori vezetője 30 ezer olyan boltról beszélt, amelyik türelmetlenül várja ezt a lehetőséget, de a napi gyakorlatban erre csupán pár száz bolt és benzinkút vállalkozott. Az ezek által generált forgalom is minimális, úgy tudom, az összes nem vényköteles forgalom fél százalékát sem teszi ki. A gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazással kapcsolatos aggályaim elsősorban szakmai aggályok, de azt kell mondanom, hogy a gyógyszerhatóság akkori vezetése a gyógyszerekben rejlő kockázatok figyelembevételével jelölte ki azokat a forgalmazási feltételeket, amelyek ezeket minimalizálták.
Nem lehet szabadpolcról értékesíteni, mert például a 14 év alattiaknak a személyes gyógyszervásárlást jogszabály nem teszi lehetővé. Zárt szekrényben kell tartani ezeket a gyógyszereket, ahol az eltartás körülményeit is, többek között a hő-, nedvesség- és fényérzékeny gyógyszerek kapcsán biztosítani kell. Minden ilyen helyen kell legyen egy kijelölt munkatárs, aki személyesen felel a feltételek teljesítéséért. Mégis, jó néhány olyan esetről tudok, ahol nem figyelték a lejárati időt, vagy szabálytalan helyről szerezték be a gyógyszereket. És az is tény, hogy a kijelölt személy semmilyen szakmai tanácsot nem tud adni, mert hiányzik hozzá a kompetenciája. Ezen körülmények miatt álltak el sokan a forgalmazástól. Tavaly tavasszal a kormány részéről is felmerült a patikán kívüli gyógyszerek forgalmazásának korlátozása, de azóta nincs hírem arról, hogy ez a kérdés napirenden van-e még. Szakmai és etikai szempontból is azt az álláspontot képviselem, hogy a gyógyszereknek gyógyszertárban a helyük, ahol a termékbiztonságot és a használathoz szükséges tájékoztatást is szakember garantálja.
A hátrányos helyzetű települések gyógyszerellátásánál is felmerülhet az automaták kérdése. Nem jelenhet-e megoldást ez az olyan településeken, ahol nincs patika, és a legközelebbi eléréséhez több kilométeres utat kell megtenni?
Pár éve megnéztük, hogy a patika nélküli településekhez mekkora távolságban van a legközelebbi gyógyszertár, és döntő többségében jóval tíz kilométeren belül található, de jogos a kérdés.
Az ilyen településeken gyakran nemcsak a gyógyszertár hiányzik, hanem az orvosi ellátás is.
Ráadásul a lakosság egészségtudatossága és egészségi állapota is általában rosszabb. Számukra még kockázatosabb lehet a szakember segítsége nélküli gyógyszerhasználat. Jogos tehát az a társadalmi igény, hogy az ilyen településeken élőknek is lehetőleg helyben legyen lehetőségük az egészségügyi és ezen belül a gyógyszerellátásra.
Erre vonatkozóan több, egymásra épülő javaslatunk is van. Ahol még egy fiókgyógyszertár működtetése sem reális elvárás, ott olyan speciális gyógyszerátadó-átvevő helyeket, úgynevezett gyógyszerszobákat kellene kialakítani, ahol a legközelebbi gyógyszertárba előzetesen eljuttatott igényeket – és ezek nemcsak gyógyszerek, hanem a gyógyszertárakban forgalmazható egyéb termékek is lehetnek – névre szólóan, az alkalmazásra vonatkozó összes információval, előre meghatározott idősávokban a gyógyszertár munkatársától veheti át a beteg. Ennek előfeltétele, hogy például az adott önkormányzat közreműködésével kerüljön kijelölésre egy olyan közösségi hely, ahol ezt a speciális házhoz szállítást meg lehet oldani. Másfelől olyan jelen idejű informatikai kapcsolatot kell tudni kiépíteni a legközelebbi gyógyszertárral, ahol a személyes konzultáció a helyettesítésről, adagolásról, kockázatokról a „rendelésfelvétel” alatt megoldható.
Egy másik lehetőség – a még kisebb, jellemzően 500 fő alatti településeken – önkormányzati segítők bekapcsolásával összekötni a betegigényeket a gyógyszertárakkal. Tudom, hogy az országban sok kistelepülésen évek óta segítenek a falugondnokok, a kamara pedig a Covid-pandémia idején kidolgozott egy olyan szempontrendszert, amely a lakását el nem hagyható fertőzöttnek garantálta a gyógyszerbiztonsági, adatvédelmi, betegjogi és higiénés szempontok betartásával az önkormányzati segítők bekapcsolását. Ezt a szempontrendszert is figyelembe vettük egy olyan borsodi régióban lefolytatott vizsgálatban, amelyet március végén zártunk le, és perspektivikus megoldás lehet akár országos kiterjesztéssel is. Persze itt is biztosítani kell a beteg és a gyógyszertár közvetlen kapcsolatfelvételét, hogy a szükséges kontroll és tájékoztatás is biztosított legyen. Az államtitkárságnak néhány napon belül számolunk be a tapasztalatokról.
A Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programja hasonló célt szolgált, amely a 300 legszegényebb településbe telemedicinás eszközökkel juttatott el egészségügyi asszisztensek közreműködésével orvosi ellátást, mégis kifogásolta a gyógyszerek juttatásának módját. Pontosan mi volt ezzel a gond?
Nem hiszem, hogy bárki lenne, aki ne respektálná a máltaiaknak azt a misszióját, hogy mélyszegénységben élő, egészségügyi ellátásban nem részesülő embereknek nyújtsanak ellátást. Szociálisan érzékeny emberként és egészségügyi szakemberként is fontosnak tartom ezt a missziót. Szerettem volna, ha ennek a gyógyszerészeti megoldásában a mi tapasztalatainkra is igényt tartanak, hogy elkerüljük például a párhuzamos struktúrák kialakítását és azokat a gyógyszerbiztonsági, betegjogi és szakmai-logisztikai problémákat, amelyeket meg kell oldaniuk. Hasonlóképpen szerencsés lett volna, ha erről a gyógyszergyárak és nagykereskedők szakembereivel is előzetesen egyeztetnek. Az államtitkárságtól és országos tiszti főorvos asszonytól azt az ígéretet kaptuk, hogy a bevezetés előtt ezekről még közvetlenül tárgyalhatunk.
Ebben a kontextusban nem mehetünk el amellett, amit korábban említett, hogy a gyógyszerészek létszáma az egészségügyi ágazaton belül a legkiegyensúlyozottabb itthon, ugyanakkor a kistelepülésekre, a fiókgyógyszertárakba nehezen lehet bevonzani szakembert. Nem jelenthet megoldást erre az új jogszabály, miszerint a szakasszisztens jelenléte elég lesz, az anyapatikával online összeköttetésben? Vagy a nagyobb munkateher miatt a bérigények is nőnek, így a kiadások tekintetében nem lesz csökkenés?
Az életbe lépő jogszabály nem online összeköttetést vár el, hanem azt írja elő, hogy szükség esetén 15 percen belül kell biztosítani a gyógyszerésszel való konzultáció lehetőségét. Az a tapasztalatom, hogy 15 percet nem várnak az emberek, és annak felismerése, hogy „probléma van”, sok esetben olyan kompetenciákat igényel, amelyekkel a gyógyszerészek rendelkeznek.
A bérfeszültség szinte borítékolható, de szerintem úgy, hogy a magára hagyott szakasszisztens a nagyobb felelősségért több bért fog igényelni.
Úgy vélem, a leginkább rászoruló térségekben ezzel a betegellátás minősége romlik, a 15 perces várakozási idő szaktanácsadásra irreális, az egyes problémákra megfelelő termékek ajánlása, a kölcsönhatások és párhuzamos gyógyszerhasználat kiszűrése jogi és szakmai kompetenciákat igényel, amelyekkel ma csak a gyógyszerészek rendelkeznek. Financiális szempontból a fiókpatikák helyzete ezzel nem fog javulni.
A probléma megoldásához azt kellett volna megnézni, hogy miért zárnak be a fiókgyógyszertárak, miközben ma több mint kétszer annyi gyógyszerész dolgozik a gyógyszertárakban, mint 25-30 évvel ezelőtt. Ráadásul többen vannak, mint amikor a fiókgyógyszertárak döntő többsége létrejött. Az utóbbi időszakban nem a patikák száma, hanem az ágazat össznyitvatartási ideje növekszik, aminek az az oka, hogy a hosszabb nyitvatartást vagy ügyeletet vállalók nyerik el az új gyógyszertárak létesítésére kiírt pályázatokat, és ez a többi gyógyszertárat is nyújtott nyitvatartásra készteti, ha versenyben akar maradni. Ez pedig vidékről szívja el a szakembereket. Azt is látom, hogy ma a 3000 gyógyszertár működése a központi költségvetésnek nem kerül pénzébe, mert az az összeg, ami a támogatott gyógyszerek forgalmazásából gyógyszertári árrésre jut és a központi költségvetésre hárul, a gyógyszertárak adó- és járulékbefizetéseiből visszakerül a költségvetésbe. Lenne tehát mozgástér a fiókgyógyszertárak tényleges megsegítésére.
A patikai ügyeletek átalakítására visszatérve, nem túl késő azután belekezdeni, hogy az alapellátási ügyelet átszervezése már minden megyében lezajlott, hisz a két rendszer az említettek szerint sem független egymástól? A gyógyszertárak esetében milyen irányelv szerint történne az átállás?
Egyszerre nem lett volna szerencsés elkezdeni, mert az új szükségletek felméréséhez kell néhány hónap. De azt szerettem volna, hogy azokban a vármegyékben, ahol az alapellátási ügyelet átszervezése lezajlott, két-három hónappal később ez is megtörténjen. Amit államtitkár úr a vándorgyűlésen mondott, miszerint megyénként 2-3 éjjel is nyitva tartó patikára van szükség, szerintem járható út azzal, hogy az alapellátási orvosi ügyeletek közelében az ügyelet idejére biztosítani kell egy gyógyszertár elérhetőségét is. Jó lenne, ha végre egy stabil, normatív szabályozás születne, ahol az alkotmányossági elvárásokat és az objektív szükségletet harmóniába lehet hozni.
Két szempontot tartanék egyszerre alkalmazandónak, az alapellátási ügyelet elérhetőségét, illetve a lakosságszámot, valamint azt, hogy hány km-es sugarú körön belül lehessen elérni egy ügyeletes gyógyszertárat. Az orvosi ügyelet alatt legyen elérhető gyógyszertár, a sürgősségi időben, tehát este 10-től másnap reggelig pedig az államtitkár úr által felvetett 2-3 gyógyszertáras megoldást kell tudni harmonizálni a nagyvárosok és vármegyeközpontok ellátásával. Persze itt is figyelembe kell venni a helyi sajátságokat. Ha ugyanis van egy helyen olyan gyógyszertár, amelyik folyamatos, tehát 0–24 órás nyitvatartást vagy ügyeletet vállalt, tekintsük a kérdést megoldottnak. Az ügyeletben csak gyógyszerészek dolgozhatnak, és ezt így tartom szakmailag jónak, ugyanis minden olyan helyzetet meg kell tudnia oldani, amelyre jogi és szakmai kompetenciával csak gyógyszerész rendelkezik. És még egy: mindig ügyeletről beszélek. A gyógyszertári készenlét nem indokolt, annak a teljes körű kivezetését minél hamarabb meg kell tudni oldani.
Egyre több patikában robotok végzik a gyógyszerek szelektálását és kiadását. Többek között egy frekventált debreceni patikában is az automatizált rendszer által kapja meg a beteg az igényelt készítményt. Milyen jövő vár ezzel a gyógyszerészekre, a robotok vagy a mesterséges intelligencia nem veszélyeztetik az állásukat?
Ezek a gyógyszertári robotok a gyógyszerész munkáját könnyítik meg azzal, hogy nem kell a raktárba menniük a gyógyszerért, hanem a robot juttatja el a kezeihez. Ez egyfelől azt jelenti, hogy több ideje marad a beteggel foglalkozni, és ez nagyon jó. Másfelől ezek a robotok minőségbiztosítási szempontból is előrelépést jelentenek, szinte teljesen kizárt pl. a hatáserősség-beli tévesztés lehetősége. A kollégáim pozitív tapasztalatokról számoltak be, de ez egy költséges technika, és egyelőre csak a nagyobb forgalmú gyógyszertárak tudják kigazdálkodni a beszerzését. Ezek a robotok azonban nem váltják, nem is válthatják ki a szakember és a beteg személyes kapcsolatát. A betegnek is az a jó, ha egy olyan szakembertől kapja meg a gyógyszerét, aki a szemébe néz és aki segíteni tud, nem csak hivatalos tájékoztatással, hanem tanáccsal, jó szóval. Hiszen – és ezt sokszor tapasztaljuk – érzelmileg elfogódottak, mert az egészségükről van szó, és higgye el, bármennyire is úgy gondolják, hogy mindent tudnak a gyógyszerükről, ez sajnos nem így van. És azért is fontos ez a személyes kapcsolat, mert egyre több beteg jön be úgy a gyógyszertárba, hogy előtte nem találkozott az orvosával.
(Borítókép: Dr. Hankó Zoltán. Fotó: Papajcsik Péter / Index)