„Azok a most ballagó tanulók, akik épp a koronavírus-járvány kezdetén léptek be a gimnáziumba vagy középiskolába, egyedi kihívásokkal néznek szembe” – jelentette ki az Index megkeresésére Bereczki Enikő generációkutató, tréner, aki úgy véli, az online oktatás hosszú távú hatásai között az egyik legkiemelkedőbb a szemtől szembeni interakció hiánya volt, ami hatással lehetett a hétfőtől érettségiző diáksereg szociális készségeire, együttműködési képességeire.

Meg kell említeni emellett a hagyományos iskolai környezet huzamosabb időn át tartó hiányát is, hiszen az intézménybe járás nemcsak a tananyag átadásáról szól, hanem a közös tanulási élményekről és a közösségi támogatásról is. Ennek megcsappanása a diákok egy részénél magányossághoz, elszigeteltséghez vezetett.

Mindezek mellett az online oktatásnak technikai és szervezési kihívásai is voltak. Az otthoni környezet nem mindig volt alkalmas teljes körű tanulásra. Nem állt rendelkezésre megfelelő technológia, és az internetkapcsolat sem volt mindenkinél adva, ez utóbbi jelenség különösen a hátrányos helyzetű településeken volt megfigyelhető.

Mindezek a kihívások kihatottak a diákok mentális egészségére is. A folyamatos stressz, a motiváció csökkenése és az elszigeteltség negatívan befolyásolta a tanulás mellett az általános jóllétet is. Jól látszik tehát, hogy a mostani végzősök különféle nehézségekkel szembesültek, melyek a későbbiekben mind a felsőoktatásban, mind a munka világában visszaüthetnek. Fontos, hogy türelmet, megfelelő támogatást és erőforrásokat biztosítsunk számukra annak érdekében, hogy sikeresen át tudják vészelni ezeket az egyedi megpróbáltatásokat

– hangsúlyozta A rejtélyes Z generáció című könyv szerzője, aki 2021 májusában „Fiatalok a Covid alatt” címmel kérdőíves felmérést is végzett a digitális viselkedéssel és szokásokkal összefüggésben.

A több mint 700 megkérdezett fiatal között legnagyobb arányban (58 százalék) középiskolások képviseltették magukat.

A kutatásból kiderült, az online tanulók körében nagy gondot jelentett a kiégés – ennek is a digitális formája, mely egy viszonylag új jelenség –, a kialvatlanság és a depresszió.

• 85 százalékuk nyilatkozta, hogy 2020 márciusa, a koronavírus-járvány kirobbanása óta több időt tölt online.
• Ezeknek a fiataloknak az 50 százaléka már a járvány kezdete előtt is úgy érezte, hogy túlzásba viszi az internetezést, a későbbiekben viszont ez a szám felugrott 70 százalékra.
• Míg a pandémia előtt 7 százalékuk tartotta magát függőnek, a későbbiekben ez 13 százalékra nőtt.
• Azt is lehetett látni, hogy több mint felüknél – 54 százaléknál – az éjszakák és a nappalok gyakran összefolytak. 50 százalék körüli volt azok aránya, akik alvási problémákat, míg hajszál híján 40 százalék depressziót, csaknem 62 százalék pedig digitális kiégést tapasztalt.

Mivel ebben az időszakban a korábbinál többen kértek segítséget különböző konzultációk keretében, fény derült arra is, hogy a digitális túltelítődés mellett a folyamatos multitasking az egyik fő problémaforrás.

„Sokan vesztették el a diákmunkájukat ebben az időszakban, és vágtak bele online végezhető tevékenységbe. Mások saját vagy a családtagjaik használati tárgyait kezdték értékesíteni online, miközben ugyanabban a térben folytatták tanulmányaikat az íróasztal mellett, a képernyő előtt. Ezalatt cseteltek is, görgették a közösségi oldalakat, ügyeket intéztek az ügyfélkapun, vagy anyagot gyűjtöttek egy iskolai feladathoz. Ezzel párhuzamosan az olyan stresszoldó tevékenységek, mint a sport, a koncertek, a baráti összejövetelek, háttérbe kerültek. Bár a multitasking készségével jó ideig akár dicsekedni is lehetett, a Z generáció tagjai egyre inkább kénytelenek szembesülni a párhuzamos online tevékenységvégzés hátrányaival” – fejtette ki Bereczki Enikő, megjegyezve, hogy léteznek olyan egyszerű praktikák, amelyek az épp érettségi előtt álló végzősöknek is jól jöhetnek a vizsgák előtti utolsó nagy hajrában.

• Fontos lenne csökkenteni a szimultán feladatok mennyiségét, és lehetőleg csak egy, maximum két tevékenységet folytatni egyszerre (pl. esszéírás, zenehallgatás).
• Segíthet, ha a diákok a feladatokat 20 perces blokkokra osztják, és ezalatt kizárólag egyetlen feladatblokkra koncentrálnak.
• Hasznos hétvégenként vagy egy-egy lazább időszakban digidetoxnapot tartani, ami komoly felszabadulást jelenthet az online terheltség alól.

„Hogy mi lett vele? Sajnos kibukott”

A generációkutató egy másik, „A pandémia hatása az online felhasználói szokásokra” című kutatásában fókuszcsoportos interjúkat is készített, az itt elhangzó történetek pedig elképesztően jól szemléltetik, mi mindennel kellett a középiskolából kirepülő generációnak megküzdeni:

Néhány részlet a fókuszcsoportos interjúkból:

• „Az egyik haverom redőnyös, nagyon nehezen ment a vállalkozása, és a 15 éves gyerekét is bevonta a munkába. Megengedte neki, hogy vezesse időnként az autót cserébe. A fia elsős gimnazista volt. Nem érték fel ésszel, hogy a gyereknek tanulnia kellene, nem gondoltak bele, hogy az is tanulás, ha leül a gép vagy a telefon elé. Nem figyeltek erre, sőt örült, hogy otthon van a gyereke, és tud segíteni. Hogy mi lett vele? Sajnos kibukott. Aztán otthagyta az iskolát, úgy tudom, most az apjánál dolgozik segédmunkásként, és majd estin jár érettségire.” (X generációs fókuszcsoportos interjú)
• „Nekem katasztrófa volt az első időszak, én semmit nem tanultam, már az elején sem tudtam rávenni magam. Meg nekem a zoomos óra sem jött be. A tanáraim sem nagyon szerették, és ez meg is látszott. Az elején elég döcögősen ment.” (Z generációs fókuszcsoportos interjú)
• „A kapcsolatok terén én magamon azt veszem észre, hogy kicsit elkényelmesedtem. Nyilván időm nincs valami sok, de emellett azért azt vettem észre, hogy inkább online beszélek sokszor egy ismerőssel, semmint élőben. Ez nem olyan minőségi kapcsolatápolás, de van, hogy ennyire futja az időmből és az energiámból.” (Z generációs interjú)
• „Sokszor volt olyan, hogy az online óra olyan időben volt, amikor nem tudtam figyelni. A reggeli órákat rendszeresen csak bekapcsoltam, és a végén kikapcsoltam, nem vettem részt benne, és emiatt teljesen hiányos a tudásom.” (Z generációs interjú)
• „Ha a gyerekeket nézzük, szerintem ott nagy veszteségek vannak, és ezek a veszteségek szerintem mind a mai napig nincsenek kezelve, tehát nem látom a pedagógusok, iskolák részéről, hogy túllendültek ezen az időszakon, pedig szerintem ez nyomokat hagyott mindenkiben, és ezzel nem foglalkoztunk eléggé.” (Főző Attila, szakértői interjú)

A legutóbbi idézetben említett nyomokat a világszintű adatok is visszaigazolják, különösen a mentális problémák vonatkozásában:

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2022. márciusi jelentése szerint a koronavírus-járvány első évében – amikor a most érettségizők 9., illetve 10. osztályosak voltak – a szorongás és a depresszió globális előfordulása 25 százalékkal nőtt.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 2023 májusában publikált első negyedéves statisztikái is alátámasztják azokat a borúlátó gondolatokat, miszerint egyre több fiatal kerül súlyos lelki krízishelyzetbe, egyre többeknek van szüksége mentális segítségre. Mint írják: az öngyilkossági gondolatok megjelenésének száma az elmúlt három évben több mint duplájára nőtt, míg az önsértéssel összefüggő beszélgetések száma háromszor olyan magas volt 2022-ben (996 megkeresés), mint 2020-ban (301).

2022 februárjában újabb stresszorként ért mindenkit a szomszédban kitörő háború híre. A pandémia utáni kifáradás, a mentális egészségre fordítható erőforrások hiánya miatt különösen felkészületlenül érte a gyerekeket, fiatalokat és családokat az új típusú bizonytalanság. Sok gyerek számára ezek az események alapjaiban rengetik meg a világ biztonságosságába vetett hitet. A Covid-járvány miatti korlátozások pedig sok tizenévest soha vissza nem térő élményektől, kapcsolatoktól, rítusoktól (pl. gólyatábor) fosztottak meg, amelyek sokaknál még mindig feldolgozatlan veszteségként nehezítik a felnőtté válást

– hangsúlyozta korábban az alapítvány.

Problémát jelent, hogy

A Nemzeti Ifjúsági Stratégia 2009–2024 nem tartalmaz a mentális egészség védelmére elképzeléseket. Az egészségügyi ellátás javítása érdekében a kormány 2021-ben elfogadta az Egészséges Magyarország Stratégiát, ez azonban a fiatalok mentális egészségének védelméről nem tartalmaz rendelkezéseket.

A Z generáció mentális egészségének támogatása céljából épp a hetekben indult el Bereczki Enikő szerkesztésével, vezetésével és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom támogatásával A Z-én időm – Z generációról Z generációnak című podcast, mely könnyen érthető információkat és tanácsokat nyújt a hallgatóknak, lehetőséget teremtve az azonosulásra és az elszigeteltség csökkentésére.

A fiatalok pszichés állapotával korábban az Index is foglalkozott, cikkünket ide kattintva érheti el. A Bereczki Enikővel készített korábbi beszélgetésünket pedig itt tekintheti meg.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)