Az Európai Unió Bíróságának május 16-i döntése szerint ellentétes az uniós joggal az a magyar szabály, amely nem engedi meg a külföldi adózóknak az áfa-visszatérítési eljárásokban, hogy irataikat a másodfokú eljárásban is beadhassák. A bírósági döntés nem csupán a külföldiek áfa-visszatérítésére lehet hatással, de bármely olyan áfaügyben is felhasználható, amelyben az adóhatóság megtagadta a fellebbezés során benyújtott tények, bizonyítékok értékelését. A döntés főbb tanulságait a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértőivel foglaltuk össze.
A külföldi vállalkozások gyakran találkoznak azzal, hogy magyar áfát tartalmazó számlát kapnak a hazánkban vásárolt szolgáltatásokról vagy termékekről. A külföldi vállalkozások ezeknek a számláknak az áfáját – szemben a hazai vállalkozások túlnyomó többségével – nem tudják a saját áfabevallásukban levonni, illetve visszaigényelni, mivel nem rendelkeznek sem magyarországi letelepedettséggel, sem pedig magyar adószámmal.
Nekik az áfát ezért minden évben egy különleges eljárásban kell visszakérniük.
A kérelemhez nem kell minden számlát és alátámasztó dokumentumot mellékelni, elég csak az érintett számlák sorszámát feltüntetni. A magyar adóhatóság a kérelem benyújtását követően ezért gyakran azt kéri a külföldi vállalkozásoktól, hogy további iratokat nyújtsanak be, egy hónapos határidővel.
Ahogy arról korábban már írtunk, ha a külföldi vállalkozás elmulasztja az egy hónapos határidőt, akkor az adóhatóság információhiányra hivatkozással megszünteti az eljárást, és nem téríti vissza az áfát. Pedig sokszor előfordul, hogy a külföldi vállalkozás rossz kapcsolattartási címet ad meg, vagy a megjelölt kapcsolattartó már nem dolgozik a cégnél, netán szabadságon van, és emiatt a külföldi vállalkozás nem adja be határidőben a kért iratokat.
Sokan úgy igyekeznek orvosolni a kérdést, hogy a fellebbezési eljárás keretében küldik meg a kért iratanyagot. A másodfokú hatóság azonban rendszeresen elutasítja ezeket, mivel a hazai szabályozás szerint a fellebbezési eljárásban már nem lehet olyan iratokat átadni, amelyeket az adózó korábban az adóhatóság kérése ellenére sem adott át.
Ezzel pedig végérvényesen a magyar költségvetésben marad az áfa.
Az Európai Unió Bírósága május 16-án meghozott döntése (C-746/22) egyértelművé tette, hogy az eddigi magyar gyakorlat nem felel meg az uniós elvárásoknak
– közölte lapunkkal Barta Péter, a Jalsovszky szenior ügyvédje, aki eljárt az ügyben. Hozzátette: „Ez azt jelenti, hogy az adóhatóságnak az egy hónapos határidő elmulasztása esetén is érdemben el kell bírálnia az ügyet, az esetleges elutasítás ellen pedig olyan fellebbezési jogot kell biztosítania, amelynek során az adózó pótolhatja a korábban be nem nyújtott iratokat. Magyarán mondva: az egy hónapos iratbenyújtási határidőt nem lehet jogvesztőnek tekinteni.”
Az uniós bíróság döntése látszólag csak a külföldiek áfa-visszatérítéséről szól. Megítélésünk szerint ugyanakkor a döntés ennél jóval szélesebb körben is felhasználható, annak indokolására tekintettel
– vette át a szót Fehér Tamás, a Jalsovszky partnere, aki szerint „a bíróság – érvelésünkkel egyetértve – nem pusztán a külföldiek áfa-visszatérítésére vonatkozó irányelv szabályaira hivatkozott, hanem olyan, jóval általánosabb alapelvekre is, mint a semlegesség elve, a tényleges érvényesülés elve vagy éppen a megfelelő ügyintézéshez való jog”.
Márpedig ezek olyan alapelvek, amelyek minden, áfát érintő vitában relevánsak lehetnek. Az Európai Unió Bíróságának döntése tehát kinyitja a kaput az előtt, hogy a magyar adózók, tisztán belföldi, főként áfát érintő vitájukban is hivatkozhassanak ezekre az elvekre. „Ez főként olyan esetben lehet érdekes – állította Fehér Tamás –, amikor az adóhatóság – vagy később a bíróság – azért nem vesz figyelembe egy, az adózó által előadott tényt, bizonyítékot, mert azt az adózó csak az észrevételezésre nyitva álló határidőt követően mutatta be.”
(Borítókép: Az Európai Unió Bíróságának luxembourgi épülete. Fotó: Harald Tittel / dpa / picture alliance / Getty Images)