Az Index Holnaptól című sorozatában hétről hétre annak igyekszünk utánajárni, mi a hosszú élet titka, melyek az egészséges életmód alappillérei. A korábbiakban górcső alá vettük a hazai helyzetet, átrágtuk magunkat a táplálkozáson, mozogtunk egy kicsit, majd álomra hajtottuk a fejünket. A hetedik részben a stresszkezelésre fókuszálunk.
Milyen hatással van a szervezetünkre a stressz? Miért ez lett a XXI. század egyik központi témája? Régen nem volt? Vagy volt, csak nem tudták? Mi hozza be az életünkbe? Bizonyára sokunk fejében megfogalmazódtak már ezek a kérdések, amelyekre egyébként válaszok is vannak, noha azok gyakran feledésbe merülnek.
Itt van például a világhírű stresszkutatótól, Selye Jánostól származó idézet, amelyre Máté Gábor kanadai–magyar orvos is emlékeztet a Normális vagy című könyvében:
„Az embert érő legjelentősebb stresszhatások mind érzelmi eredetűek, sőt a legnagyobb stresszt az okozza, ha mások próbálunk lenni, mint akik valójában vagyunk. Ez az egyik legfőbb oka a betegségek kialakulásának.”
Bérczes Ádám mentálhigiénés segítő, természetgyógyász, életmód-változtatási tanácsadó szerint a fentiekből az következik, hogy a mindennapi létezésünk egy folyamatos stresszállapot. A társadalmi és családi elvárások már születésünktől fogva megkövetelik, hogy mások legyünk, mint akik valójában lennénk. Ne sírjon a gyerek, ha épp az esik jól neki, vagy ne szaladgáljon, ha épp ahhoz van kedve, hanem legyen olyan, amilyennek a szülei aktuálisan látni akarják.
Az idő előrehaladtával a média szerepe is egyre hangsúlyosabbá válik, lényegében a csapból is az folyik, hogy ne viselkedj úgy, mint ahogyan egyébként szeretnél, ne vállald fel önmagad, legyél ilyen vagy olyan, ehhez halmozz fel magad körül egy csomó haszontalan eszközt, kapcsolj fogyasztó-termelő robot üzemmódba, és akkor – és csak akkor – majd boldog leszel.
Problémát jelent az is, hogy az egészségügyi ellátórendszerben a stresszt mint a betegségek egyik fő indikátorát máig nem veszik figyelembe, a hagyományos orvoslás még csak a felszínt kapargatja e tekintetben.
„Pedig a bizonyítékok rendelkezésre állnak. Max Planck, Nobel-díjas fizikus például megállapította, hogy minden anyag gyakorlatilag rezgés, nagyon sűrű állóhullám. Mégis, a rezgésen alapuló energiagyógyászat és az információs gyógyászat nevetség tárgyát képezi. Hogy miért? Mert nagyon sokaknak ez az anyagi érdeke. És itt nem azokról a jó szándékú, orvosi egyetemre jelentkező, majd azt elvégző fiatalokról beszélek, akik aztán belesodródnak a meglévő keretrendszerbe, hanem a gyógyszer- és betegséglobbiról, amelyet átitat a politika és a hatalom által megalkotott jogszabályi környezet, és amelynek üzleti érdeke a folyamatos fogyasztás, azaz a beteg ember. Én ezt nagyon szívesen kimondom, mert mások, közismertebb emberek jellemzően olyan pozícióban vannak, hogy ezt nem tehetik meg” – jelentette ki az Indexnek Bérczes Ádám, akinél arról is érdeklődtünk, hogy önmagunk elnyomása mellett mi minden áll még a stresszes életmód hátterében.
Kérdésünkre úgy felelt: ha hiszünk abban, hogy az ember test, lélek és szellem egysége, akkor könnyedén megérthetjük, miért ezen a három szinten tudnak a stresszhatások megjelenni.
A mentálhigiénés segítő ezek mellett azt is komoly gondnak tartja, hogy elvesztettük a kapcsolatot a természettel. Ugyan a koronavírus-járvány óta történt ebben némi ébredés, valamelyest már felkapottá vált a túrázás és a kirándulás, az messze nem elegendő, ha olykor-olykor kimegyünk a Normafához vagy a Margit-szigetre.
Bérczes Ádám felvetésünkre, hogy vajon hol csúszott hiba a rendszerbe, Daniel Quinn Izmael című könyvéről kezd beszélni, melyben a paleontológus a mezőgazdasági forradalom szerepét elemzi. Álláspontja szerint az ember ekkor kapcsolódott le a természettel való harmonikus együttműködésről, innen indult el a „többet és többet” szemlélet, anélkül, hogy figyelembe vették volna azt a természeti törvényt: minél több a táplálék, annál nagyobb a populáció. A megnövekedett számú populációnak még több földre volt szüksége, így háború árán elvette a szomszédjáét, így indult be a mára már egészen elképesztő mértéket öltő negatív spirál.
Ha időben ugrunk egy jókorát – de még mindig a múltban keressük a választ –, akkor azt láthatjuk, hogy a 40-es-, 50-es- és 60-as években elterjedt a nézet, miszerint a vidék gagyi, a fejlődés a városokban van, mert ott a munka, ott az ipar. Ekkor indult el a parasztság tudatos értéktelenítése, nem véletlen, hogy a „paraszt” ma már egy pejoratív kifejezés, pedig nélkülük nincs mit enni.
Többek között ilyen folyamatok vezettek a mai állapothoz, amikor már keresni, kutatni kell magunk körül a természetet. Bármerre nézünk, mesterséges anyagokkal találkozunk, minden csupa beton és üveg. A négy őselemmel, a tűzzel, a vízzel, a levegővel és a földdel már csak elvétve kerülünk kapcsolatba,
és ezáltal az önmagunkhoz vezető utat se találjuk.
Az életmód-változtatási tanácsadó – aki korábban húsz évig a szórakoztatóiparban tevékenykedett – a városok elhagyásában és az önellátásban látja a megoldást. Ő maga ezt meg is lépte, ma már Szentendrén él, Kőhegyen, ami jó kompromisszum, mert 30 percre van Budapesttől, mégis közel a természethez. Házához két kilométeres földút vezet. Amit csak tud, magának termel meg, reggelente mezítláb sétál a kertjében, hallgatja a madarakat és a csendet. Saját bevallása szerint lerakta „a társadalom által rárakott programot”, és ezáltal felszabadult a stressz és a nyomás alól.
„Én ezt az utat választottam, ami elsőre drasztikusnak tűnhet, tíz évvel ezelőtt még nekem is annak tűnt volna. Nyilvánvaló, hogy a többség nem ebbe az irányba megy majd el, de a városban is lehetne másképp élni, gyalog járni, észrevenni a még megmaradt természetet, a lehető legtöbbet kirándulni, úszni stb. Ha valaki elkezd így működni, megfigyelheti, hogy a szervezete még többet akar majd a természet közelségéből, hiszen valójában ez az alapállapota, ez az, ami igazán jó neki” – fejtette ki, kiemelve, hogy az is a megoldás felé vezetne, ha korlátoznák a városok lakosságszámát, és ezáltal sokkal több szabad terület lenne, amit vissza lehetne adni a természetnek.
„Ez megint csak politikai akarat kérdése, de az anyagi érdek ismét bejön a képbe. Továbbá nem könnyíti meg a folyamatot az sem, hogy döntéshozóink jellemzően belátásukban is korlátozottak, hiszen azok a személyek, akik a boldogságuk kulcsát a hatalomban, a pénzben látják, általában zsákutcában kódorognak”– jegyezte meg.
Az, hogy kire mi hathat ébresztőleg, változó, de a szemléletváltáshoz általában kell egy pofon. Lehet ez egy szakítás, egy párkapcsolati trauma, egy munkahelyi változás, egy kirúgás, vagy valamilyen egészségügyi probléma.
Interjúalanyunknál ez utóbbi hozta el a fordulatot.
A kétezres évek közepétől fogva mindig volt valamilyen probléma a vékonybelemmel. Végül 2008-ban megműtöttek. A kórházban volt egy testen kívüli élményem, láttam magam felülről, ahogy pakolnak át a hordágyról a műtőasztalra, és megállapítottam, hogy én nem is egy lemezkiadó menő vezetője vagyok, hanem egy magatehetetlen virslidarab. A következő képem, hogy már az intenzív osztályon fekszek, és észreveszem, amint van fedél a fejem felett, illetve kapom az infúziót, tehát van mit »ennem«. Ekkor döbbentem rá, hogy pusztán ez a két dolog kell a létezéshez, minden más csak vélt szükséglet
– idézte fel, hozzátéve, hogy a procedúra végén az is adott neki egy löketet, amikor az orvosok azt mondták: élete végéig szednie kell egy gyógyszert. Amikor megkérdezte, mi okozta a betegség kialakulását, választ nem kapott.
„Itt valami nem stimmelt, logikailag nem állt össze a fejemben, hogy szednem kell egy gyógyszert, ez lenne az úgynevezett megoldás, de nem tudni, mi okozta a betegséget. Ez az élmény indított el az alternatív gyógymódok felé. Ma már tökéletesen értem, hogy a vékonybélpara egy lelki eredetű érzelmi konfliktusra vezethető vissza. Igaz, sokan még a lélek létezését is tagadják, noha lelkiismeret-furdalása mindenkinek volt már, ami lélek nélkül nehezen menne” – egészítette ki.
A mentális jóllét visszanyerése érdekében egyre többen gondolkodnak abban, hogy ha hosszú távon nem is hagyják el a várost, a mindennapi mókuskerékből átmenetileg kicsekkolnak. Sabbatical, szombatév, alkotói szabadság – ki hogy hívja azt az időszakot, amíg egy munkavállaló fél vagy egy év fizetetlen szabadságra megy a felfrissülés végett.
Bérczes Ádám hangsúlyozta, hogy ha valaki ezt meglépi, az már csak amiatt is üdvözlendő, mert az illető felismerte: változásra van szüksége. Ráadásul egy erre az időszakra időzített El Camino vagy egyéb spirituális kaland tud hozni olyan belátásokat, amelyek akár hosszabb távon is beépíthetők a hétköznapokba.
Az, hogy az elnyújtott szabadság után hogyan kerülhető el az újbóli kiégés, egy összetett kérdés. Előfordulhat, hogy valaki azért ég ki, mert nincs a helyén. Más lehet, hogy megtalálta a saját útját, de képtelen mértéket tartani, nem tud nemet mondani, és a feladatok egészen egyszerűen felőrlik. A mentálhigiénés tanácsadó azt javasolja, hogy ehelyett inkább próbáljunk meg egy olyan életet kialakítani, ahol a testi, a lelki és a szellemi töltődésre is tudunk időt szakítani. Ahol reggelente van idő mozogni és meditálni, ahol képesek vagyunk figyelni a minőségi étkezésre, a tiszta étel ugyanis tiszta gondolatokat eredményez. Ugyan a Holnaptól című sorozatunkban két részt is szenteltünk a táplálkozásnak, meglehet, hogy ez utóbbi gondolat egyikben sem jelent meg elég hangsúlyosan.
Megfigyeltem, hogy mennyivel nyugodtabb vagyok, és mennyivel könnyebb egyensúlyban lennem, ha nem eszem húst. Ennek rettentő egyszerű oka van: nem teszem részemmé azt a feszültséget, halálfélelmet, ami az állatban keletkezett – többek között – akkor, amikor levágták. Ez csak egy példa a sok közül arra, hogy a táplálkozás miként függ össze a lelkiállapottal. Összességében elmondható, hogy a tiszta, vegyszermentes élelmiszer tisztább fizikai testet eredményez. A tisztább test pedig tisztább lelkiállapothoz, gondolatokhoz, jólléthez segíthet – ép testben, ép lélek. Ugyancsak jót teszünk magunkkal, ha megváltoztatjuk a médiafogyasztási szokásainkat, minimalizáljuk a kütyük használatát, és nem mindig kívülről várjuk a megfejtést, hanem bízunk saját érzékeinkben, belső iránytűnkben
– mutatott rá interjúalanyunk, akit végül arra kértünk, hogy ha már szóba került a meditáció, mesélje el az azzal összefüggő tapasztalatait is.
A természetgyógyász annak idején egy 10 napos elvonuláson sajátította el a Vipassana-technikát, a legenda szerint ezt a módszert tanította Buddha is. Az elvonuláson a résztvevők leteszik a kütyüket, némasági fogadalmat tesznek, és tíz napon át napi tíz órát meditálnak egyórás etapokban.
Ennek a meditációnak az alapja a légzésfigyelés. Fontos, hogy csak figyelés, szabályozás nincs. Ez az egyszerű gyakorlat amiatt praktikus, mert a légzés mindig velünk van, automatikusan működik, különösebb erőfeszítéssel nem jár.
„Az emberek többsége kudarcként éli meg az első meditációs próbálkozásait, mert újra és újra elkalandoznak a gondolatai. Ez természetes, mindenkivel megtörténik, ilyen esetben csak annyi a teendő, hogy visszairányítjuk a figyelmünket a légzésünkre, amely egyébként kaput jelent a megnyilvánult világból a meg nem nyilvánultba” – emelte ki, hozzátéve: jók a különböző vizualizációs technikák is, de az egyszerű légzésfigyelés amellett, hogy könnyebben elsajátítható, a tudat tisztításához is nagyobb mértékben hozzájárul.
A légzésfigyelést követi a testszkennelés, amikor a meditáló végigpásztázza minden egyes porcikáját, és megfigyeli, hol van benne feszültség, és azt tudatosan elengedi. Mivel a történés ott van, ahol az érzékelés, előfordulhat, hogy mondjuk a könyökünkre összpontosítunk, és már nem is érezzük: egyébként előbb még fájt a vállunk.
A mentálhigiénés tanácsadó a Vipassana-elvonulásról úgy jött el, hogy azt mondták neki: reggel és este is egy órát meditáljon. Ezt ő sem tudja megvalósítani, de a cél nem a tökéletesség. Másnak máshol vannak a határai, lehet, hogy valaki csak napi tíz-húsz percet tud befelé figyelni. Aztán ahogy a természetre való igény, úgy a csendre, nyugalomra való szükséglet is feléledhet, és így duzzadhat fel fokozatosan a meditációval, relaxációval töltött percek száma is.
„A recept tehát az, hogy nincs recept. Közösségi megváltás szintén nincs, csak egyéni van, az viszont bármikor elkezdhető, az alternatív tudásanyag ugyanis rendelkezésre áll, csak rajtunk múlik, hogy használjuk-e, akár már ma, és nem mindig azzal takarózunk: majd holnaptól” – zárta sorait Bérczes Ádám.
Az Index április 1-jén indította el az egészséges életmódról szóló sorozatát. Eddig az alábbi részeket jelentettük meg:
1. rész (Problémafelvetés, milyen a magyarok egészsége?)
2. rész (Táplálkozás: mit és mennyit érdemes enni?)
3. rész (Táplálkozás: divatdiétáktól a szakmailag ajánlott étrendekig)
4.rész (Folyadékbevitel: mit és mennyit igyunk?)
5.rész (Mozgás: miért, mennyit és hogyan?)
6.rész (Alvás: mikor, mennyit, és hogyan?)
(Borítókép: Németh Emília / Index)