Az aktív eutanáziáért küzdő, gyógyíthatatlan, halálos betegségben szenvedő alkotmányjogász már most is sikernek tartja azt, amit elért. Az Indexnek adott interjújában többek között arról is beszélt, hogy az öngyilkosság lehetősége nem vetődött fel benne, a magánszférája eltűnt, de a belső világa, a gondolatai még mindig kizárólag az övé.
„Igen, én vallásos vagyok, akkor is, ha veszekszünk eleget, hogy úgy mondjam, volt már kiabálós beszélgetésem az égiekkel, de meggyőződésem, hogyha káromkodva is beszélek, az nem istenkáromlás. Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember így beszél, de olyan másfél éve kapom az erőt ahhoz, hogy megbirkózzak ezzel az élethelyzettel. Úgyhogy összességében az én vallásosságom inkább mélyült” – fogalmazott az Indexnek adott interjújában Karsai Dániel, a gyógyíthatatlan, ALS elnevezésű betegségben szenvedő alkotmányjogász, akit többek között arról is kérdeztünk, hogy megpróbáltatásai kikezdték-e a hitét.
Karsai Dániel 2022 augusztusában szembesült a halálos diagnózissal, tavaly szeptemberben pedig bejelentette, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, mert szerinte az élet végi döntések meghozatalának teljes magyarországi tilalma alapvető emberi jogokat sért. Népszavazást is kezdeményezett a kérdésben, de először a Nemzeti Választási Bizottság, majd a Kúria is elutasította kezdeményezését. Ezzel párhuzamosan harcot hirdetett az eutanáziához való jogért, állapota folyamatosan romlik, hamarosan légzéssegítőre is szüksége lesz ahhoz, hogy levegőt kaphasson. A halálos diagnózis sem vetette fel benne az öngyilkosság lehetőségét, mert az életét jónak és értelmesnek tartja.
Nem fogok idő előtt elmenni csak azért, hogy valamit bizonygassak
– jelentette ki.
Az alkotmányjogász legutóbb nyílt levelet írt Sulyok Tamás köztársasági elnöknek, amelyben arra kérte, hogy tegyen nyilvános nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy kegyelemben részesíti-e azokat a magyar állampolgárokat, akik olyanoknak segítenek az eltávozásban, akik gyógyíthatatlan, halálos betegségben szenvednek, és emiatt elviselhetetlen mértékű fizikai és mentális szenvedésnek vannak kitéve. A közelmúltban megválasztott államfőtől még mindig nem kapott választ soraira.
Vajon megbánta-e, hogy az elmúlt hónapokban az ideje döntő többségét a jogi harccal, az eutanáziáért való küzdelemmel és nem valami egészen mással töltötte? Ez volt az első kérdés, gondolat, ami szöget ütött a fejemben, amikor a vele való találkozásra készültem.
Nem, mivel ez az egész már most siker. De természetesen a legfőbb, első nagy győzelem a kedvező strasbourgi ítélet lenne, optimista vagyok, nagyon várjuk a döntést. Még nem tudjuk, mit hoz a jövő. De ha nem úgy alakul, akkor is soha nem látott párbeszéd indult meg a témában. Ezek a kérdések: a halál, az elmúlás és a szenvedés tabu téma volt, most nem az, és ez önmagában hatalmas siker. Én úgy gondolom, ha személyes sorsomtól függetlenül, ez a kérdés már soha nem megy oda vissza, ahol egy éve volt
– mondta Karsai Dániel, aki úgy véli, a lapunknak adott interjúja nemcsak a döntéshozóknak, hanem a teljes közvéleménynek is szól, mindenkit meg akar győzni arról, hogy neki van igaza az élet végi döntésekkel összefüggésben.
A halált jelenlegi egészségügyi állapotának fényében sem választaná, barátait és segítőit sem kéri arra, hogy segítsenek neki távozni vagy vigyék el olyan országba, ahol legális az eutanázia, mert azzal a jelenlegi jogszabályok alapján bűncselekményre sarkallná támogatóit. Még mindig csak egy hétre tervez előre, amelynek része a halálra való felkészülés, az önmagával való szembenézés. Az öngyilkosság számára sohasem volt lehetőség, életét jónak és értelmesnek tartja. Természetesen tart a haláltól, de készül rá és bátran szembenéz vele.
A magánszférám eltűnt, két éve ez még elképzelhetetlennek tűnt, de ha kell, végig csinálom az utolsó lélegzetvételemig, a szó szoros értelemben, de remélem, nem így lesz. Most még hála istennek olyan az életem, hogy ez fel sem vetődik. De eljöhet egy ilyen pont, valahogy elfogadom majd. Ez nem értelmiségi szórakozás, hanem teljesen komoly, nekem és emberek százainak ebben a pillanatban
– tette hozzá. Karsai Dániel főleg mentális és lelki nehézségekkel néz szembe, nem fáj semmije, de azzal kell megbirkóznia a nap huszonnégy órájában, hogy segítség nélkül már a legkisebb feladat is kihívást jelent számára. Még mindig nem érzi úgy, hogy jelenlegi helyzete összeegyeztethetetlen lenne az emberi méltósággal, miközben elismeri, hogy másoknak már elfogadhatatlan, méltatlan lehet az ő fizikai állapota.
Személyes és szakmai véleménye szerint az élet végi döntések meghozatalának teljes magyarországi tilalma alapvető emberi jogokat sért, különösen az emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jogot, az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát, valamint a világnézeti meggyőződés szabad megválasztásához való jogot. Magyarországon a jogsérelem orvoslására jogi út nem áll rendelkezésre, ezért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Úgy véli, még a felvetés is abszurd, hogy a magyar társadalom megérett-e azokra a kérdésekre, amelyeket az általa képviselt ügy felvet, hiszen a halál egyidős az emberiséggel, minden egyes ember életének része.
Meggyőződése, hogy az eutanáziáról mielőbb kulturált, átgondolt párbeszédet kell folytatni.
Ahogyan Sereg András kollégám az ügyről szóló és Karsai Dánielt bemutató cikkében részletesen kifejtette, Magyarországon csak a passzív eutanáziát ismerik el. Ugyanakkor 1998 óta – az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint, az emberi méltóság részeként meghatározható önrendelkezési jog alapján – elismerik a passzív eutanáziát. Az aktív eutanázia egyetlen formája sem engedélyezett, a gyógyíthatatlan betegeket – bizonyos körülmények között – kizárólag az ellátás visszautasításának joga illeti meg.
A passzív eutanázia gyakorlásának is szigorú alaki feltételei vannak, ami azt jelenti, hogy a beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradásakor egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, valamint írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. A beteg ellenben a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttségek nélkül visszavonhatja.
Betegsége jelenlegi fázisában a magánszférájának eltűnése okozza számára az egyik legnagyobb nehézséget, ezért is vetődött fel bennem a kérdés, hogy a belső világa, a képzelete milyen mértékben maradt kizárólagosan az övé. „Jogos felvetés, igen, a gondolataim még az enyémek, a kommunikáció megy egyedül, de például olvasni csak úgy tudok, ha valaki itt ül, és kétpercenként lapoz nekem” – mondta Karsai Dániel.
1977. március 28-án született Budapesten. Édesapja, Karsai László történész, a magyarországi roma és zsidó holokauszt, a magyar szélsőjobboldali mozgalmak, elsősorban a Nyilaskeresztes Párt történetének nemzetközileg elismert kutatója. Édesanyja, Kelemen Éva, aki 2013-ban halt meg, a Budapest Műszaki Egyetem Tolmács- és Fordítóképző Központjának egyik alapítója és hosszú ideig vezetője volt. Középiskolai tanulmányait 1991 és 1995 között a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folytatta. 2001-ben végzett az ELTE jogi karának győri tagozatán. Az egyetem után az Alkotmánybíróságon helyezkedett el, majd Czúcz Ottó alkotmánybíró személyi titkáraként számos határozattervezet elkészítésében vett részt. Másfél év után váltott, és majdnem három évet töltött az Igazságügyi Minisztérium Közjogi Kodifikációs Főosztályán. Mindeközben három hónapos szakmai gyakorlaton vett részt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán. A gyakorlat végén állást kínáltak neki, 2009-ben tért haza, és egy nemzetközi ügyvédi iroda munkatársaként folytatta jogi pályafutását. 2011-ben alapított önálló ügyvédi irodát. Ügyvédként felhasználta alkotmánybírósági és strasbourgi tapasztalatait is, hiszen több mint ezer ügyfelet képviselt a két fórum előtt. 2016-ban a száz legjobb magyar ügyvéd közé választották.
(Borítókép: Karsai Dániel. Fotó: Kaszás Tamás / Index)