Van egy tudásműhely a Wesselényi utcában, Milestone Intézet a neve. A minap egy friss harvardi diákkal, Lehoczky Tamarával készített interjúnkban bukkant fel a neve, mint egy olyan intézeté, ahonnan futószalagon kerülnek ki a világ csúcsegyetemeire a magyar diákok. Ellátogattunk a misztikusnak vélt, de nagyon is valóságos intézménybe.
Az Index nemrégiben bemutatta olvasóinak Lehoczky Tamarát, a Toldy Ferenc Gimnázium végzős diákját, akit felvettek a világhírű Harvard Egyetemre. A törökbálinti lány az interjúban hangsúlyozta, mekkora szerepe volt sikeres jelentkezésében annak a hároméves tehetséggondozási és mentorálási folyamatnak, amelynek a középiskola mellett a Milestone Intézetben lehetett részese. De vajon mi is ez a Milestone, amit 2010-ben alapított három vállalkozó kedvű magyar fiatal?
Az intézetben készített riportunkban bemutatjuk
A Wesselényi utcában járunk, nem messze a Klauzál tértől. A 17-es szám alatti impozáns épület, ahogy a homlokzaton látható szecessziós stílusú felirat hirdeti, a Székesfővárosi Czipész Ipartestület székhelye volt, és 1905-ben épült Kopeczek György tervei alapján. Belépve megcsodáljuk 128 négyzetméteres dísztermének ablakait és a belső ajtók üvegbetéteit, melyek igazi remekművek, Róth Miksának, a korabeli európai üvegművészet ismert mesterének a műhelyéből kerültek ki. A lakatosmunkákat Migray József készítette el. Nem vitás: a mozaikdíszekkel, kovácsoltvas zászlótartóval, kandeláberekkel és korlátokkal díszített épület Erzsébetváros legszebb középületeinek egyike.
Ezt a történelmi épületet bérli a Milestone Intézet, a sajnos meglehetősen szűk körben ismert, de káprázatos eredményekkel büszkélkedő tehetséggondozó műhely. Itt bővítette az állami iskolarendszerben megszerzett tudását és fejlesztette képességeit többek között Lehoczky Tamara, az Index által bemutatott magyar Harvard-diák vagy a nála egy évvel idősebb, az első harvardi évfolyamon már túljutó Lontay Olivér is.
„2010-ben alapítottuk a Milestone-t két társammal, Léderer Dániellel és Zeitler Ádámmal” – beszél a kezdetekről Greskovits György, a harmadik „alapító atya” az intézet társalgójában, miközben elindulunk bejárni az épületet, és rálátunk a napfényt a fantasztikus ólomüveg ablakokon keresztül kapó nagyteremre. „Társadalmi vállalkozás lebegett a szemünk előtt, és azon gondolkoztunk, hogyan tudnánk a saját munkánkkal hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország hosszú távon nemzetközileg versenyképesebb legyen. Alapvetően az oktatásra gondoltunk, mert azt láttuk, hogy bár sok kezdeményezés volt ebben az irányban, az nagyon fontos lenne, ha perspektivikusan gondolkoznánk.”
Mindhárman külföldön tanultak, és hazahoztak nyelvtudást, kapcsolatrendszert, ötleteket, szemléletet. Greskovits 15 évig Londonban élt, és a University College London nevű egyetemen PhD-zett, történelem szakterületen. Amikor hazajött, belevágott a Milestone Intézet gründolásába. 28 éves volt ekkor.
Az volt az érzésünk, a tapasztalataink azt mutatták, hogy a jelenleginél jóval versenyképesebb, nemzetközileg beágyazott elitre van szüksége Magyarországnak. Azt néztük meg, melyik az a legmegfelelőbb pont, ahol ebbe a folyamatba be tudunk lépni – magyarázta Greskovits György. – Azért gondoltunk a gimnáziumokra, mert azt láttuk, hogy az oktatásnak ebben a fázisában elég jól belőhető, mi az, ami idehaza hiányzik egy angol, egy amerikai, egy német vagy egy francia diákhoz képest a magyaroknak. Arra építettük fel a Milestone oktatási módszertanát, hogy a versenyképességben megmutatkozó hátrányt mi lefaragjuk a diákjainknak.
Kezdetben egészen kicsiben indultak, a Donáti utcában, egy kőhajításnyira a Toldy Ferenc Gimnáziumtól. Volt egy mosókonyhaszerű irodájuk, ahol egyébként a mai napig kint van a Milestone logója. Először öt diáknak, aztán harmincnak, végül nyolcvannak kezdtek el tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hogy miként tudnak bejutni a legkiválóbb külföldi egyetemekre. A szóban forgó „mosókonyha”, amit Györgyék béreltek, egy sportkollégiumé volt. Az asztalt, amelyen dolgoztak, Ádám, az egyik alapító édesapjának műhelyében szerelték össze...
Kezdetben úgy toborozták a „klienseiket”, hogy bejártak gimnáziumokba, beszéltek a diákoknak arról, hogy milyen továbbtanulási lehetőségek vannak a világban. Mindez pár évvel az EU-s csatlakozás után volt, akkoriban kezdett kinyílni a világ a magyar gimnazisták előtt.
Eleinte érezhető volt egy erős magyar szkepszis velünk szemben, de ez természetes is. A diákok szeme viszont kinyílt, izgalmas volt látni, hogyan csodálkoznak rá arra, hogy mi minden van a nagyvilágban. Abban az időben a külföldi továbbtanulás egy nem létező dolog volt. Számunkra mindez azért volt roppant izgalmas, mert kíváncsiak voltunk, hogyan tudunk kifejleszteni egy olyan tehetséggondozó programot, amely segít a magyar diákoknak a világ legjobb egyetemeire eljutni. Sajnos idehaza sok olyan oktatási intézmény van, amely nem méri meg a tevékenysége hatékonyságát a nemzetközi piacon, ahogy mi mondjuk, külső validációval. Nem mérik fel, hogy elég jók-e ahhoz, hogy a végzős tanítványaik a Harvardon, Cambridge-ben vagy Oxfordban folytathassák.
Ez jelentette Györgyék vízióját, először ehhez fejlesztették ki a mentorprogramot, majd az oktatási modulrendszert és a diákéletet, ami a három nagy pillére a Milestone oktatási tevékenységének. A modulok három trimeszteren keresztül választható tanegységek, nyolchetes alkalmak. A kutatástól az esszéíráson át a csoport- és projektmunkán, a vállalkozáson keresztül minden területet felölel, az idegtudománytól a klasszika-filológiáig mindent lehet tanulni angolul, mert az angol a Milestone „hivatalos” nyelve. A hangsúly az önállóságon van, az egyéni mentoráláson keresztül terelgetik a diákokat, hogy merre és hogyan építsék fel a profiljukat, hogy megtalálják az érdeklődési területüket az orientációs módszertanon keresztül. Ezt követően a diáktársaságok teljes autonómiával működnek, támogatják azokat.
„Van vitaklubunk, ahonnan rendszeresen járnak nemzetközi versenyekre a diákjaink, ahogy Tamara is járt, és mindenhol győzött” – jelzi György.
Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés – ismerve a tényleg briliáns tehetségű Lehoczky Tamarát –, hogy vajon csak zsenik számára jelent-e ugródeszkát a Milestone.
Semmiképpen! – tiltakozik Palasics Péter ügyvezető igazgató, aki 2020 óta tölti be ezt a kulcspozíciót. – Sőt, szeretnénk leszámolni a zsenikoncepcióval, mert ez szerintünk nagyon problémás. A mi koncepciónk pont arra épül, hogy az a diák, aki jól menedzseli az iskolai tanulmányait, és megtaláljuk az érdeklődési körét, az a saját motivációjából tud kiemelkedni. Ha megtalálja az útját, amin járni akar, akkor olyan módon kezd el tanulni, ami egyáltalán nem jellemző a nagy átlagra. És itt már nem a képességek döntenek, hanem az elhatározás ereje.
György már a középiskolát is Londonban végezte, számára az is a reveláció erejével hatott, hogy odakint a diákok sokkal többet tesznek a saját oktatásukért, sokkal autonómabb módon tanulnak. A Milestone az ottani szemléletet szeretné elhozni Magyarországra; Györgyék tapasztalata az, hogy megfelelő környezetben mindez lehetséges is.
A Milestone fentről lefelé épült, tehát az első évben végzős diákokkal dolgoztak, és utána évről évre mentek lefelé az alsóbb évfolyamok felé, és építették ki a négyéves rendszert. A második évtől már volt olyan növendékük, aki kijutott Cambridge-be és Oxfordba.
2018-ban voltunk Anglia tekintetében a csúcson – mondja büszkén György. – Abban az évben 33 diákunkat vették fel Oxbridge-be, vagyis a két elit egyetem valamelyikére. A brexit után pedig ez nagyon szépen kinyílt Hollandia, az Egyesült Államok és a Távol-Kelet felé. 2018 előtt a diákjaink 90 százaléka Angliába ment, és csak páran célozták meg Hollandiát vagy Amerikát, de aztán Nagy-Britannia, úgymond, bezárult. De ez inkább az ő veszteségünk, nem a miénk.
Amikor 2010-ben elindultak, ez egy afféle baráti társaság volt, és aztán fokozatosan elkezdték beépíteni a külföldön tanult oktatókat, akik azonosulnak az intézet koncepciójával. Itt, mint említettük, minden angolul történik. Mára kiforrott a módszertan, általában egyetemi tanárokat, kutatókat, doktori diákokat, bizonyos iparágakban dolgozó szakembereket toboroznak. Akik aztán vezető szerepet töltenek be. Például akik egy évfolyamot vezetnek, azok főállású munkatársakká válnak, de sokan, mintegy nyolcvanan dolgoznak másodállásban. 411 diák tartozik a Milestone holdudvarába, 31 főállású alkalmazottjuk van, és tizennégyen részmunkaidőben, 54 külsős modulvezetővel és mentorral dolgoznak a Wesselényi utca 17.-ben. Ami a mentorokat illeti, elég nagy a szórás, van, aki egy-két diákot mentorál, és van, aki harmincat. A Milestone-nál a diák gyakorlatilag a saját tanrendjét rakja össze, tehát ő dönti el, hogy milyen tárgyakat fog tanulni, milyen területre fókuszál, milyen projektjei lesznek, milyen tanulmányi versenyt csinál. Teljesen feje tetejére van állítva az a koncepció, hogy az iskola, az egy kötelezettség, amit teljesítenek, és ehelyett a diákra bízzák, hogy ő hozzon felelős döntéseket. Mindezt persze megfelelő tanácsadással, akár életvezetési tanácsokkal segítik. Olyan diák-mentor párokat keresnek, amelyek esetében a mentor a diák által kiválasztott szakterület kiemelkedő ismerője, miközben védence mentális egészségével is tud törődni.
A diák érdeklődése változásának függvényében a mentor cserélhető, de a jó mentor-diák kapcsolatok évekig tartanak, adott esetben barátsággá alakulnak. Greskovits György mentoráltjai közül például többen még évek múltán is visszajárnak tanácsokért egykori pártfogójukhoz, csak most már sörök mellett beszélik meg azt, amit hajdan a könyvtárban...
Az alsó két évfolyamon, kilencedik és tizedik osztályban nagyon nem szeretjük, ha valaki már pontosan tudja, hogy mit szeretne – vette át a szót Palasics Péter. – Az nem biztos, hogy jó, amikor a gyerek azzal az elképzeléssel jön, hogy »anya is jogász, apa is jogász, én is ügyvéd szeretnék lenni«. Mert gyorsan kiderülhet, hogy nem ez az ő útja, más jobban érdekli, mint a paragrafusok világa. Legyen az első két év az útkeresés ideje, és a harmadik, negyedik évben már forduljon rá arra a szakterületre, ami neki a legjobban fekszik.
Palasics Péter szerint a magyar közoktatás számos területen nagyon jó, tehát szó sincs arról, hogy erre az alapra ne lehetne építkezni a Milestone-ban. A budapesti elit gimnáziumokban a tárgyitudás-átadás kifejezetten erős.
Példának okáért a Fazekas matektagozatáról szinte egyenes út vezet a Cambridge matematikára.
Szóval az erős magyar közoktatás és a Milestone Intézet innovatív módszerei együtt adják ki azt a szimbiózist, ami adott esetben a Harvardra, Cambridge-be vagy Oxfordba vezet.
Izgalmas felvetés, hogy vajon a Milestone Intézeten keresztül csak a budapesti elit gimnáziumok diákjainak van esélye kijutni a fent említett egyetemekre, vagy hátrányos környezetből érkezve is reménykedhetnek.
Pontosan az esélyek kiegyenlítése érdekében indították be három-négy éve Greskovits Györgyék az ösztöndíjprogramjukat, amelynek keretében gyűjtenek pénzt külső támogatóktól, és a tehetősebb szülőktől adott esetben több tandíjat is beszednek. Ma már a diákok egyharmada valamilyen ösztöndíjjal jár a Milestone-ba. Jóformán csak rászorultsági alapon adnak ösztöndíjat. Ennek csúcsa a teljes ösztöndíjat jelentő Bridge-program. Erre a tandíjmentességre évente nyolc-tíz diák jogosult. A társadalmi felelősségvállalás tehát kezdettől fogva jelen van az intézetben.
Olyan diákunk is van, aki egy Eger melletti kis faluból kijutott a skóciai University of St. Andrewsba, oda, ahová az angol királyi család sarjai is járnak, és amely Nagy-Britannia harmadik legerősebb egyeteme – említi büszkén az ügyvezető igazgató.
Nem kerülhető meg az anyagiak kérdése, hiszen nyilvánvaló, hogy az ilyen szintű tehetséggondozás nem olcsó mulatság.
Egész éves programokban dolgozunk, májustól májusig, épp most indult el az idei tanévünk – mondja az alapító. – Az első trimeszter májustól júliusig tart, amikor a gimnázium már éppen lecsengett, és ilyenkor a diákok az első terhelést nem az iskola mellett kapják, ami némileg megkönnyíti a helyzetüket. Augusztusban bezárunk, ez a nyaralás, a pihenés hónapja, majd szeptemberben a tanévkezdettel párhuzamosan indul a második trimeszterünk. Az egyéves tandíj másfél millió forint ebben a tanévben, ezt csökkenthetik a különböző típusú ösztöndíjak. Van százszázalékos ösztöndíj is, ez a már említett Bridge-program. Ennek az alapját a szülők jövedelemigazolása jelenti.
Arra is kíváncsiak voltunk, milyen a Milestone Intézet viszonya az oktatási kormányzathoz, van-e egyáltalán bármilyen kapcsolat kettejük között.
„Erre nehéz válaszolni – töprengett az ügyvezető. – Az biztos, hogy az utóbbi években központi kérdés lett a tehetségfejlesztés, az MCC megjelenése is ezt látszik alátámasztani. A kulturális kormányzat egyre több gondot fordít a külföldi továbbtanulás elősegítésére, itt van például a kormány által alapított és fenntartott Stipendium Peregrinum program, amely nemcsak a külföldi tandíjat, hanem a megélhetési költségeket is fedezi. A mi diákjaink is sokszor részesei ezeknek a programoknak. Amennyire lehetséges, mi politikamentesek vagyunk.”
Befejezésül szóba kerül a legfontosabb szempont, vagyis hogy hazajönnek-e a diákok, miután diplomát szereztek a külföldi egyetemen.
A külföld sohasem a külföldség miatt volt kiemelten fontos, hanem azért, hogy jó egyetemre menjenek a diákok – hangsúlyozza Palasics. – Oxford és Cambridge nem azért kívánatos desztináció, mert Angliában van, hanem mert az egyetemi rangsor tetején foglal helyet. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Milestone-diákok hazatérési rátája a duplája annak, amit általában a külföldön tanuló magyar diákok produkálnak. Ennek az az oka, hogy nálunk nagy a közösség ereje, rengeteg programunk van, erős a hazai céges kapcsolati hálónk. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy erősíti a diákjaink hazaszeretetét a Milestone. 2010-től az volt a víziónk, hogy az elitképzést, úgymond, kiszervezzük, outsource-oljuk a világ topegyetemeire, majd utána hazahozzuk a végzett briliáns koponyákat, szakembereket. Tesszük ezt igen nagy hatékonysággal.
(Borítókép: Greskovits György és Palasics Péter. Fotó: Tövissi Bence / Index)