Az Ökumenikus Segélyszervezet több mint 3000, nehéz körülmények között élő gyermekkel foglalkozik országszerte. „Hazánk 300 legszegényebb településéből egy tucat helyen működtetünk jelenlétpontokat, ezért ismerjük a helyi problémákat” – mondta Gáncs Kristóf az Indexnek, hozzátéve: az adventi élménynaphoz hasonlóan gyermeknap alkalmából is olyan kisdiákokat leptek meg a budapesti úttal, akik közül többen még sosem látták a fővárost. Most Északkelet-Magyarország hat falváról, Peréről, Nagykinizsről, Vizsolyról, Boldogkőújfaluról, Novajidrányból, Felsődobszáról érkezett egyosztálynyi általános iskolás tanuló.

A többségük a legközelebbi nagyvárosnál, a 40-60 kilométerre fekvő Miskolcnál nem jutott tovább. Mikor meglátták Budapest zsúfolt utcáit, a toronyházakat, a hidakat, izgatottan mutatták egymásnak a busz különböző ablakaiból

– árulta el a felsődobszai jelenlétponttól velük együtt érkező kísérő, Halász Ferenc. A Várkert Bazárban a program közös ebéddel kezdődött, majd Katus Attila sportaerobik-világbajnok mozgatta meg őket a hosszú út után, ezután kreatív foglalkozásokra, izgalmas játékokra, versenyekre került sor, a nap végül a budai vár látogatásával zárult.

Kapaszkodók a célok eléréséhez

Gáncs Kristóf elmondta, hogy az ilyen élmények hozzátartoznak a gyermekkorhoz, de a valódi segítséget a hosszú távú támogatás jelenti, amit jelenlétpontokon, átmeneti otthonokban, „biztos kezdet” gyerekházakban és tanodában biztosítanak számukra Kapaszkodó-programjuk fejlesztő és felzárkóztató foglalkozásaival.

Olyan kapaszkodókat akarunk adni nekik, amik hiányoznak céljaik eléréséhez. A kevésbé szerencsés gyerekeknek hiányzik sokszor a meleg étel, biztonságos otthon, vagy épp tanulmányaikban vannak lemaradva, ezekben próbáljuk segíteni őket

– jegyezte meg. A június végéig tartó adománygyűjtéssel a rászoruló gyerekek nyári táboroztatásához és fejlesztő programjaik finanszírozásához is hozzájárulnak, hogy Gáncs Kristóf szavai szerint a hamarosan kezdődő vakáció a felzárkózás és ne az elkallódás ideje legyen. „Több száz gyerek nyarát tudjuk szebbé és egyben hasznossá is tenni” – húzta alá. A bentlakásos táborok egyhetesek, a napköziben akár több héten át várják a szünidőben a kisdiákokat olyan programokkal, amik a nyári tábor élményét adják nekik. „A segélyszervezet azért szokott előgyermeknapot tartani, hogy a hétvégén helyben együtt tudjon lenni a család” – emelte ki a kommunikációs vezető.

Máról holnapra élnek

Halász Ferenc, a felsődobszai jelenlétpont vezetője elmondta, hogy a budapesti utat azok a gyerekek kapták ajándékba, akik rendszeresen részt vesznek foglalkozásaikon. A faluban sokan mélyszegénységben élnek, komfort nélküli házakban, a téli időszakban szociális tűzifával egyetlen szobát tudnak fűteni, a nyár ebből a szempontból könnyebb, azonban más nehézségekkel kell szembenézniük ekkor. Az iskolaidőszakban a menza biztosítja a napi főtt ételt a gyermekeknek, nyáron sokaknál erre csak heti 1-2 alkalommal van lehetőség otthon.

Kimaradnak étkezések, főleg a hó vége felé, mikor elfogy a családok pénze

– mondta a segítő. A jelenlétpontokon a vakáció időszaka a legzsúfoltabb, legalább 20 gyerek érkezik hozzájuk naponta, akiknek a rendszeres étkezést is ők biztosítják a fejlesztő és szabadidős programok mellett. „Most vagyunk túl egy ötalkalmas digitális oktatáson, ahol az e-mailezés mellett például a biztonságos internetezést vagy az okoseszközök képernyővédelmét tanítottuk meg nekik. Asztali számítógép, tablet, okostábla áll rendelkezésre, többen ilyen eszközökkel itt találkoznak először” – fogalmazott Halász Ferenc, aki úgy látja, így motiváltabbá tudják tenni a gyermekeket a továbbtanulásra.

A tanulás mint érték ezekben a családokban nehezen jelenik meg, inkább sürgetik őket a mielőbbi pénzkeresésre. Nem látják a hosszú távú megtérülését ennek, rövid távra, máról holnapra terveznek

– vázolta az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa. A térségre jellemző, hogy az általános iskolát még a gyerekek többsége elvégzi, a középiskolát elkezdik, de sokan 16 éves koruk körül kiesnek az oktatásból.

Azt akarjuk megmutatni, hogy van kiút ebből az életből

– hangsúlyozta. Ahogy a nagyjából egy éve a foglalkozásaikon részt vevő Mirabella példája is mutatja, a 12 éves kislány állatorvos szeretne lenni, nyolcadikos nővére pedig rendőrnek készül. Együtt érkeztek a fővárosi programra, szüleik örömmel vették a lehetőséget.

Csodálkoztam, mikor megláttam Budapestet, itt szeretnék majd élni

– mondta a kitűnő tanuló Mira, akinek határozott célja, hogy majd az itteni Állatorvostudományi Egyetem hallgatója legyen. Édesapja hétköznap Szegeden dolgozik, hétvégén van otthon a családdal. Halász Ferenc elmondása szerint helyben leginkább közfoglalkoztatottként tudnak elhelyezkedni, szakképzettség nélkül nehezen jutnak álláshoz. Kevés gyerek jut el innen nyári táborba, főként a segélyszervezet által szervezett turnusokra, de többségében a jelenlétpontokon zajlik a „táboroztatás”, reggeltől délutánig tartó napközis programok keretében. A felzárkóztatás mellett több idő jut a szórakozásra: csocsóznak, fociznak, tollasoznak, de van, amikor popcornsütős mozizásra kerül sor, a hét pedig általában kirándulással zárul – sorolta Halász Ferenc.

A kapuban szeretek állni, ki is védem a legtöbb lövést

– büszkélkedett a 9 éves Kevin, aki szintén testvéreivel érkezett a budapesti élménynapra. „Horgászni és fürdeni szoktunk nyáron a folyóban” – mondta a kisfiú, aki a Hernád partján fekvő 340 fős Perén él, és a helyi központ rendszeres látogatója, aminek programjai megszínesítik a szünidő helyben töltött napjait.

A család első közös gyermeknapja

Takács Katalin, az Ökumenikus Segélyszervezet Kastélyosdombói Szociális Fejlesztő Központjának vezetője elmesélte az átmeneti otthonuk oltalma alatt élő háromgyerekes édesanya, Erika történetét. Még a szülőszobán volt, mikor a kórházi szociális munkás megkereste őt azzal, hogy segítsen a kismamának, mivel rossz anyagi körülményei miatt újszülött kislányát ikerfiaihoz hasonlóan elvehetik tőle.

A hatósági védelembe vételt végül közbenjárásunkkal sikerült elkerülni, a csecsemővel együtt elhelyezést kapott intézményünkben.

„Sajnos a kisfiai ekkor már nem voltak nála, rendőrségi közreműködéssel vették el tőle, mivel nem volt biztosított a lakhatása és a megélhetése, így a bíróság döntése szerint nem volt képes ellátni a négyéves ikreket. A kisfiúk nevelőszülőhöz kerültek, kapcsolattartás keretében tudta látogatni Erika őket, nem szakadt meg a kapcsolat” – mondta Takács Katalin, aki kiegyensúlyozott, megbízható, jó gondozó szülőként ismeri a fiatal nőt.

A segélyszervezet képviselői szerint Erika története rámutat arra, hogy könnyebb anyagi csapdába kerülni, mint gondolnánk. Élettársa csalta ki tőle megtakarított pénzét, arra hivatkozva, hogy ezt lakásvásárlásra fogja költeni, ugyanis addig albérletben éltek. Végül a férfi a pénzzel együtt eltűnt, Erika egyedül pedig nem tudta fenntartani a lakást, bár volt munkahelye, de ott nem volt bejelentve, így a gyámhatósági eljárás megállapítása szerint nem tudta fedezni, biztosítani gyermekei ellátását. A nő összeomlott. Amikor kiderült, újra várandós, úgy érezte, a sors így kompenzálja őt.

Ma már a kastélyosdombói intézményben mind együtt élnek, ahol Erika ügyintézőként dolgozik.

Bende és Donát a délutáni alvás előtt még mindig megkérdezik: »anya itt lesz-e, mikor felkelünk?«, mivel ebben az időpontban vitték el őket

– mesélte Takács Katalin, hozzátéve: a gyermekek különben kiegyensúlyozottak és boldogok, már óvodába járnak, a trauma ugyanakkor képes regresszív állapotot okozni, így náluk is szükség van némi fejlesztésre. Arra is kitért, hogy Erika az otthonban már másokat is támogat, tésztakészítő foglalkozásokon mutatja meg sorstársainak, hogyan tudnak spórolni a mindennapokban. A segélyszervezet segíti őket abban, hogy saját lábra álljanak, ha a munkaerőpiacon sikerül elhelyezkedni, a Sorsfordító házba kerülhetnek, ahol már maguk is képesek fedezni a rezsiköltségeket. A takarékosság a program része, pénzügyi tanácsadással támogatják őket abban, hogy össze tudjanak gyűjteni egy ingatlan vásárlásához szükséges kezdőtőkét.

Ez lesz Erika első olyan gyermeknapja, amit mindhárom gyermekével együtt tölthet, az intézményvezető elmondása szerint finomságokkal és különleges programokkal lepi meg őket.

A legnagyobb ajándék azonban az, hogy együtt lehet a család

– fogalmazott Takács Katalin.

(Borítókép: Szikora Zsombor / Ökumenikus Segélyszervezet)