A házelnök péntek este nyolcra hívta össze az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést, amelynek egyik napirendi pontja szerint megtárgyalnák a Sulyok Tamás köztársasági elnök hivatali megfosztására irányuló határozati javaslatot. Annak ellenére, hogy a jelenlévők határozatképtelenség miatt várhatóan a napirendet sem tudják majd megszavazni, bemutatjuk a megfosztási eljárást, és azt is, miben különbözik a magyar procedúra híres amerikai rokonától, az impeachmenttől.
Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője május 28-án bejelentette, hogy az Országgyűlésben összegyűltek a Sulyok Tamás köztársasági elnökkel szembeni hivatali megfosztási eljáráshoz szükséges aláírások. Dobrev a múlt héten kijelentette: „Bizonyítom, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök köztörvényes bűnöző, aki a földmaffia figurájaként, ügyvédként törvényellenesen, vélhetően bűnszervezetben, pénzért játszott át magyar termőföldeket külföldieknek.” A Sándor-palota válaszul közölte, hogy az államfőnek nincs takargatnivalója, törvénybe ütköző szerződés megkötésében soha nem működött közre.
Tordai Bencének, a Párbeszéd – Zöldek frakcióvezetőjének kezdeményezésére május 28-án 49 ellenzéki politikus írta alá az indítványt az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívására, méghozzá két napirendi ponttal:
Kövér László házelnök még aznap este fél nyolcra összehívta az Országgyűlés munkarendjéről döntő házbizottság soron kívüli ülését, amelyen úgy döntöttek, hogy május 31-én, péntek este nyolc órára tűzik ki a parlament rendkívüli ülését. Ez az időpont azonban előrevetíti annak esélyét, hogy a parlamenti többség nem megy el az ülésre, így határozatképtelenség miatt még a napirendet sem tudják megszavazni.
Csink Lóránt jogászprofesszor szerint a köztársasági elnöknek – a parlamentáris kormányokkal ellentétben – nincs politikai felelőssége, azaz a mandátuma lejárta előtt politikai okból, bizalomvesztés miatt nem mozdítható el a tisztségéből. Alkotmányos (az alkotmányban rögzített) okból azonban a ciklus lejárta előtt is sor kerülhet hivatalvesztésre. Ennek két fő modellje létezik:
A kettő között az a legfőbb különbség, hogy impeachment esetében egy politikai testület dönt arról, hogy a hivatalvesztés alkotmányos oka fennáll-e, azaz van-e olyan súlyú körülmény, ami a hivatalvesztést indokolja. Ezzel szemben az állambíráskodásnál egy bírói testület dönt a hivatalvesztésről. A lényegi különbség mindezen is túlmutat: az állambíráskodás tudniillik arról dönt, hogy a köztársasági elnök elkövette-e a cselekményt (és ennek egyenes következménye a megfosztás), az impeachment pedig arról, hogy indokolt-e a felmerülő ok miatt a köztársasági elnök elmozdítása.
Az Alaptörvény szabályozása alapvetően az állambíráskodás logikájára épül, azzal, hogy egyes elemeiben az impeachmenttel is rokonítható. Az Alaptörvény rögzíti a hivatalvesztés lehetséges okát, eljárását és szankcióját. Az eljárás a kezdeményezését és megindítását az Alaptörvény politikai szervre (az Országgyűlésre), a döntést viszont bírói szervre (az Alkotmánybíróságra) bízza.
Az Alaptörvény a köztársasági elnök hivatali megfosztása szempontjából négy tényezőnek tulajdonít jelentőséget:
Ebből pedig egyértelműen következik, hogy a törvénysértés csak akkor vezethet megfosztási eljáráshoz, ha az szándékos és a törvénysértést a köztársasági elnök a tisztsége gyakorlásával összefüggésben követte el. Az utóbbi alól kivétel a bűncselekmény elkövetése, amelynél akkor is helye van megfosztási eljárásnak, ha a szándékos bűncselekmény nincs összefüggésben a köztársasági elnök hivatali minőségével.
Az Országgyűlésnek határozati formában, kétharmados többséggel, ráadásul titkosan kell szavaznia az eljárás megindításáról. A határozatnak részletes indoklást kell tartalmaznia arról, hogy a megfosztási eljárást milyen okok támasztják alá.
Az Országgyűlés által elfogadott határozat alapján az Alkotmánybíróság soron kívül jár el az ügyben. Ebben az eljárásban az Alkotmánybíróság marad a bírói szerepkörében: nem keresi a megfosztási indokokat, hanem indítvány (a „vádirat”) alapján jár el.
Ha a megfosztási indítvány nem felel meg az alaptörvényi követelményeknek, akkor az Alkotmánybíróság az eljárást érdemi vizsgálat nélkül megszünteti.
Érdemi vizsgálat esetén a testület teljesen új szerepkörbe kényszerülne, hiszen bizonyítékokat kellene feltárnia, bizonyítási eszközöket igénybe venni, és a köztársasági elnököt (a „vádlottat”) kötelezően meg is kellene hallgatnia.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése pedig a jelen lévő tagjai kétharmadának egyetértésével hozza meg döntését.
Semmi sem szabályozza azt az esetet, amikor például nyolc alkotmánybíró elmarasztalná a köztársasági elnököt, hét pedig nem, hiszen egyik oldalnak sincs kétharmados támogatottsága. Csink Lóránt arra is felhívta a figyelmet, hogy az Alaptörvény a megfosztásnál feltételes módot használ, azaz ha az Alkotmánybíróság meg is állapítja a köztársasági elnök közjogi felelősségét, akkor sem köteles megfosztani a tisztségétől, hanem ez mérlegelés kérdése. Ez a szabály is az impeachmentre hajaz, ahol szintén nem az a fő kérdés, hogy elkövette-e az elnök a jogsértést, hanem az, hogy ez alapján indokolt-e a megfosztás.
(Borítókép: Sulyok Tamás 2024. március 10-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)