Van-e még remény arra, hogy emojik helyett az anyanyelvünk használatával tanuljuk meg kifejezni gondolatainkat, érzéseinket? Képes-e versenyezni a család azzal a hormonális szinten is manipuláló, izgalmas és egyben erőszakos világgal, ami az online térben vár gyermekeinkre? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ neves hazai szakértők az Európai Regionális Szervezet (ERGO) konferenciasorozatának bevezető rendezvényén.
A történelemben még nem volt példa arra, hogy bármely hatalom befolyása olyan intenzíven érvényesüljön Földünk emberi közösségeiben, mint ahogyan erre egy maroknyi információtechnológiai vállalat képessé vált az elmúlt 40 évben.
A digitális média legbefolyásosabb vállalatai, a Big Tech cégek nap mint nap eltökélt küzdelmet folytatnak korunk legjövedelmezőbb erőforrásának, az emberi figyelemnek a kiaknázásáért. Ez a küzdelem lényegében a társadalmi működés egészére rendkívüli hatást gyakorol, gondoljunk itt az emberek közötti kapcsolatokra, a gyermeki személyiség, a felnőttkori szokások vagy a közösségben terjedő vélemények alakulására.
A képzeletbeli figyelemtortából minden szereplő egyre nagyobb szeletet szeretne kihasítani. Noha a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk, hogy ezt a versenyt egyre szofisztikáltabb technológiai és pszichológiai manipulációs eszközök segítségével igyekeznek csúcsra járatni, mégis nehezen tudunk ellenállni, és mire észbe kapunk, a függőség már rég kialakult.
Ezt a folyamatot egy új technológiai forradalom, a digitalizáció indította el, de ennek a technológiának a jelenlegi kiteljesedése egybeesik a korábbi világgazdasági fejlődési modell és egyúttal a globális hatalmi befolyásrendszer válságokkal terhelt átalakulásával
– hangzott el a konferencián, ahol Pöltl Ákos közgazdász, Hal Melinda klinikai szakpszichológus és Gellén Márton jogász is felszólalt.
A szakértők egyetértettek abban: annak ellenére, hogy a digitális világ cégei már most rendkívüli módon képesek kiaknázni és monetizálni a figyelmet, a növekedésnek van egy felső határa, vagyis ezek az említett erőforrások – a látszat ellenére – mégiscsak szűkösek.
Annak ellenére, hogy az emberek „képernyőideje” – ami mára a médiában a pénztermelés legfontosabb fokmérője lett – évről évre nő, egy naptári nap így is 24 órából áll, és ez természetes korlátot szab a további figyelemszerzésnek. A következményeket mindez azonban nem mérsékli.
Már az 1970-es évek óta tudhatjuk – amikor az USA-ban megjelentek az ingyenes televíziók –, hogyha valamiért nem kell fizetnünk, akkor alighanem mi magunk vagyunk a termék. A figyelmünk megragadását célzó nagy ívű és hosszú távú koncepciókról szóló feltételezés a digitalizáció hőskorában, a digitális technológia tömegtermékké válásának időszakában ugyanakkor még csak zavaros összeesküvés-elméleteknek számított.
Ez persze valahol érthető, hiszen az új technológia hatalmas ugrást jelentett az emberiség számára a komfort és a megszerezhető ismeretek szintjében –
nehéz lett volna bárkit is eltántorítani a digitális technológia minél gyorsabb fejlesztésének igényétől.
Csakhogy a digitalizáció berobbanásától számítva mégiscsak eltelt négy évtized, és a mára felhalmozott ismereteink alapján pontosan le tudjuk írni azokat a működési modelleket, amelyekkel a digitális technológia domináns szereplői nemcsak a figyelmünket térítik magukhoz, de alkalmazkodóképességünket is csökkentik, miközben lelki integritásunkat és adaptációs képességeinket gyengítik.
A hétköznapokban csak keveset foglalkozunk a minket érő folyamatos, intenzív figyelemmanipuláció következményeivel, pedig ez a hatás olyan erejű, hogy megrengeti az egyébként stabil belső személyiségstruktúrát, rosszabb esetben a még éretlen ideg- és érzelmi rendszerrel rendelkező, egyre alacsonyabb életkorban a digitális térbe érkező fiatalok személyiségének egészséges fejlődését veszélyezteti.
Az idegrendszeri hatások közvetlen oki tényezőjeként jelenik meg a digitális információtechnológia, legfőképpen a személyes képernyők használata. Nehéz elképzelni, hogy nincs összefüggés a magas óraszámot elérő napi képernyőhasználat és a gyermekek, fiatalok körében feltűnően gyorsan terjedő mentális problémák között.
A mentális problémák hátterében alapvetően a stabilitás, a lelki integritás hiánya jelenik meg. Azé a stabilitásé, amelynek gyengítése alapvetően a figyelemgazdaság érdeke is, hiszen a könnyebben befolyásolható befogadók a termékek és tartalmak forgalmazásában a cégeknek nagyobb mozgásteret adnak. A mentális stabilitás semmivel nem helyettesíthető erőforrás az egyén számára a megküzdéshez, legfőképp a lelki terhek és stresszhelyzetek kezeléséhez.
De vajon miként lehet a gyermekek, fiatalok egészséges mentális fejlődését a figyelemgazdaság kihívásai közepette biztosítani? A család, mint mikroközösség milyen szerepet játszik a lelki védőpajzs kiépítésében? Az anyaméhben kialakuló magzati kötődés hogyan képes versenyezni azzal a hormonális szinten manipuláló, izgalmas, egyben erőszakos világgal, ami az online térben vár gyermekeinkre? Van-e még remény arra, hogy emojik helyett az anyanyelvünk használatával tanuljuk meg kifejezni gondolatainkat, érzéseinket?
Régi dilemmák ezek, de a legújabb technológia további kérdéseket is felvet. Ezek mentén kívánja a konferenciasorozat áttekinteni, hogy a tudomány és a szabályozások megfelelő alkalmazásával, a hit, remény, szeretet erejével megtámogatva milyen megoldások kínálkoznak szülői és nevelői módszerek útvesztőjében a gyermekek és fiatalok figyelmének és mentális egészségének megőrzésére.
Arról, hogy mi minden állhat a fiatalok egyre romló mentális állapotának hátterében, itt és itt írtunk bővebben.
(Borítókép: Monkeybusinessimages / Getty Images)