A Kibeszélőben a beszélgetés apropóját az ünnepi könyvhét adta Kukorelly Endrével. A József Attila-díjas író, költő elmondta véleményét a kultúrpolitika aktuális történéseiről, így Csák János miniszter lemondásáról, a készülő új kulturális törvényről és a friss kiadványokra vonatkozó akciózási korlátozásról is.
A beszélgetést azzal indítottuk, hogy bár a 95. ünnepi könyvhétnek futunk neki, de most, 2024-ben mi az értelme, mi a jelentősége egy ilyen rendezvénynek. Kukorelly Endre egyértelműen úgy vélte, hogy mai napig fontos, hogy legyenek ilyen alkalmak, amelyek erősítik az olvasás kultúráját. Ahhoz, hogy az irodalom fennmaradjon, fenn kell tartani a hozzá kapcsolódó intézményrendszert, és ennek egyik fontos eleme a könyvhét.
A szokásos kérdésre az író meglepő választ adott. Szerinte az okoseszközök miatt manapság állandóan olvasunk és írunk is a kütyükön. A népesség 2-3 százaléka az, amelyik rendszeresen fogyaszt magas kultúrát, nemcsak az irodalom révén, hanem színházakban, kiállításokon és koncerttermekben is.
A jelenkor irodalmi felfogása azt mutatja, hogy az írók egy része a ma divatos tematikákra koncentrál, de vannak, akik azt vélelmezik, hogy ma már nem is könyveket olvasunk, hanem problémakatalógusokat.
Kukorelly Endre szerint a hazai kortárs kultúra páriahelyzetben van, holott a történelem során az ógörögöktől kezdve a XX. század elejéig az emberek csak kortárs irodalmat, zenét, színdarabokat fogyasztottak. A múlt század közepén jelent meg a kultúrában az az irányvonal, hogy olyasmit kell például az irodalomban az emberek elé tenni, amit sokan el fognak olvasni. Innen datálható aztán a lektűrök világa.
Itt érkezünk el oda, hogy azt látjuk, az az igazi csak, ami a piacon elkel.
Éppen ennek ellensúlyozására indított egy kis kiadót K.E.R.T. néven, amely kizárólag a magaskultúrára fókuszál. Kukorelly elismerte, hogy ez bizony üzletileg nem térül meg, de szíve csücske, hogy a maga eszközeivel azoknak adjon lehetőséget, akiknek máshol nem lenne erre terük. Ugyanakkor új műve a mostani könyvhétre egy másik kiadónál jelent meg Ház, háború, halott címmel.
Az író szerint ez nehéz és kényes kérdés, mégpedig azért, mert a kultúrának erős húzóágazatnak kellene lennie, és ha valaki egy ezzel kapcsolatos fontos posztot elvállal, akkor nehezen indokolható, miért távozik idő előtt. Egyébként is úgy véli, hogy az elmúlt évtizedek kultúráért felelős vezetői, miniszterei lehet, hogy jó szakemberek voltak, de nem látszott rajtuk a mély elkötelezettség a terület iránt.
Kukorelly Endre szerint a kultúrára és az oktatásra azért kell költeni, mert a kulturális termékek igenis segítenek magát az embert helyre rakni, összeszedni, felépíteni, ezáltal pedig valószínűleg az egészségi állapota is jobb lesz.
Szóba került a formálódó új kulturális törvény is, amelynek kapcsán elhangzott az idézet Csák Jánostól, aki azt mondta,
a kormánynak nem feladata az értékvilágával szöges ellentétben álló eszméket finanszírozni.
Kukorelly az idézetet hallva megjegyezte: kár, hogy ez most eljutott hozzá, mert szeretett volna hülyén meghalni. Magyarázatként hozzátette azt is, a kultúra egy autonóm dolog, és azon igenis sok múlik, hogy egy társadalom mennyire kulturált. Minél kevésbé az, annál rosszabb mindenkinek, azoknak is, akik hatalmon vannak. A kormányzatnak pedig olyan szakmai grémiumokra kellene inkább támaszkodnia, amelyek képesek eltekinteni a pártpolitikai hovatartozástól.
Szerinte katasztrofális lenne a hazai kultúrára nézve, ha kormány kivonulna a terület finanszírozásából, és azt teljes egészében a piacra bízná. A piac ugyanis nem úgy működik, hogy a magas minőségű kultúrát támogatja. A kormánynak éppen az lenne a feladata, hogy azokat a területeket is fenntartsa, amelyek önmagukban nem piacképesek, és újraelosztással támogassa őket.
A beszélgetés során még szó volt arról is, hogy
(Borítókép: Kukorelly Endre. Fotó: Szollár Zsófi / Index)