Mint megírtuk, hetekig szünetelt a gyermeksebészeti, illetve -traumatológiai ellátás a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE). A műtétre vagy egyéb sebészeti beavatkozásra szoruló gyermekek utazhattak a pécsi vagy a debreceni egyetemi centrumokba, illetve a fővárosba. Volt, akit mentővel vittek, de előfordult, hogy a szülő saját autójával vágott neki a 175 vagy 225 kilométeres útnak, sőt olyan eset is előfordult, hogy ötszáz kilométeres útra küldtek többszörös töréssel egy fiút.

Végül A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) kötelezte az egyetemet, hogy haladéktalanul biztosítsa a helyi szakellátását, aminek az SZTE eleget tett, és kijelölte a biztonságos és megfelelő gyermeksebészeti beavatkozások elvégzésére alkalmas műtőblokkot. Így a régióban újra biztosított lett a gyermeksebészeti ellátás.

Takács Péter egészségügyi államtitkár a Népszavának adott interjújában most elárulta, hogy számára az volt a legfurcsább, hogy „hogyan tehette meg a szegedi egyetem a gyermekklinika műtőjének kiesése miatt azt, hogy lemondja a gyermeksebészetet meg a gyerektrauma-ellátást az egész régióra, miközben van másik, számos olyan műtője, ami megfelel az ÁNTSZ-előírásoknak?”.

Az államtitkár ezért felhívta a Klinikai Központ elnökét, Lengyel Csabát, és megkérte, hívja össze az ügyben érintett professzori kart, és találjanak megoldást a problémára. 

A szegedi professzorok egymással való rendezetlen vitái nem veszélyeztethetik a régióhoz tartozó gyerekek ellátását. A központi műtő nem valamelyik professzor úré, hanem a szegedi egyetemé. Ha a szegedi egyetem úgy dönt, hogy a gyereksebészek ott operálnak, akkor ott operálnak, oszt’ jó napot

– fogalmazott Takács Péter.

„És mit ad isten, néhány napon belül elő is állt a szegedi egyetem egy olyan konstrukcióval, ami a tiszti főorvosi hivatalnak is elfogadható, meg nekem is. Azóta pedig működik az új konstrukció, magam is láttam azt a műtőt, amit használhatnak. Az teljesen rendben van” – tette hozzá az államtitkár.

Takács Péter az interjúban azt is elmondta, hogy „nem vettem jó szívvel, hogy az elnök úr utána elszaladgált mindenhova, és azzal lett tele a sajtó, hogy nem történik semmi”. 

„Nyilván egy jó bürokrata módjára írhattam volna neki egy semmitmondó levelet, de az én munkamódszerem az, hogy ha kapok egy szakmai partnertől egy jelzést, előbb tájékozódom, fölmérem a helyzetet, majd megoldom a problémát. Szerintem így jártak jobban a szegedi gyerekek, mint ha csak a levelezgetéssel foglalkoztunk volna” – fogalmazott.