Vajda György energetikus halálhíréről a Magyar Tudományos Akadémia értesítette az MTI-t. Vajda György 1927. június 18-án született Budapesten, 1945-ben a József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre (jelenleg Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) iratkozott be, ahol gépészmérnöki diplomát szerzett.

Később a BME Villamos Művek Tanszékén tanársegédként oktatott, egy évre rá pedig a Magyar Tudományos Akadémia főelőadói beosztásába került, valamint a Műszaki Tudományok Osztályának szaktitkárhelyettese lett.

Vajda Györgyöt 1957-ben a Villamosenergetikai Kutatóintézet (VILLENKI) igazgatóhelyettesévé és a nagyfeszültségű laboratórium vezetőjévé nevezték ki, amely tisztségét 1963-ig viselte.

Ezt követően a Nehézipari Minisztérium villamosenergetikáért felelős főosztályának vezetője lett, ahol feladatai közé tartozott a villamosenergia-rendszer távlati tervezésének, műszaki fejlesztésének, beruházásainak és nemzetközi kapcsolatainak irányítása.

Közben 1967-ben a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanárává fogadta. 1965-től két éven keresztül az ENSZ Villamos Energia Bizottság, majd az Általános Energia Bizottság elnöki tisztét látta el. 1970-ben a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (VEIKI) vezetésével bízták meg. Irányításával sikerült a megszüntetés szélén álló intézményt konszolidálni. A VEIKI élén 22 évig állt, leköszönése után kutatóprofesszorként tevékenykedett.

Fő kutatási területei a nagyfeszültségű technika, a villamosszigetelés-technika, az energiapolitika és a nukleáris technika voltak.