Története második legrosszabb eredményét érte el a Demokratikus Koalíció június 9-én az európai parlamenti választásokon, a pocsék eredmény után pedig továbbra is tartja magát a kérdés: le kell-e mondania az elnöknek, Gyurcsány Ferencnek. Sok szakértő szerint igen, és a történelem is azt mutatja, hogy ilyenkor a legtöbb pártelnök levonta a megfelelő konzekvenciát.
„Teljesen nyilvánvaló, hogy ilyenkor, a vereség beismerését követően jönnek a kérdések. Melyek ezek a kérdések? Miért történt mindaz, ami történt? Miért szenvedtek vereséget? Kik a felelősök? Le fog-e valaki mondani? Legtöbbször ilyenkor az elnök neve merül fel” – így fogalmazott a héten közzétett Facebook-videójában Gyurcsány Ferenc, amikor arról értekezett, hogy valójában mi is lenne a megfelelő következménye a június 9-i választási vereségnek.
Abban, hogy a baloldal eddigi legerősebb pártja – a Tisza Párt színre lépése előtt feltehetően a teljes ellenzék legerősebb pártja – rendkívül súlyos vereséget szenvedett idén júniusban az európai parlamenti (elsősorban erre koncentrálunk, hiszen utóbbiból nem lehet országos érvényű következtetéseket levonni) és részben az önkormányzati választáson is, mindenki egyetért, hiszen a Demokratikus Koalíció, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) vezetői is kiálltak még hétfő hajnalban, és elismerték a tényt. A harmadik koalíciós partner, a Párbeszéd–Zöldek vezetői csak azért nem voltak ott, mert
épp Karácsony Gergelynek szorítottak a főpolgármester-választás kiélezett csatájában.
Azóta tudjuk: Karácsony megnyerte a szavazást az újraszámlálás után is, bár pont a saját kezdeményezése okán még mindig nincs megnyugtatóan vége a harcnak. Vége van ugyanakkor a DK-nak és az MSZP-nek is, és ilyenkor, ahogyan Gyurcsány Ferenc utal rá, fel kell tenni a megfelelő kérdéseket, és le kell vonni bizonyos tanulságokat. Gyurcsány ígérete szerint ezekről a kérdésekről beszélni fognak majd a következő időszakban, ám szavaiból inkább az volt kiérezhető, hogy esze ágában sincs távozni.
A 2011-ben alakult Demokratikus Koalíció első megmérettetése a 2014 áprilisában tartott országgyűlési választások voltak, ahol a párt koalícióban indult a Magyar Szocialista Párttal (MSZP), a Párbeszéd Magyarországgal (PM), a Magyar Liberális Párttal (MLP) és az Együttel. A koalíció közös miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila volt, és bár sikerült sokkal jobban teljesíteniük, mint négy évvel korábban az MSZP-nek egyedül (szintén Mesterházyval), az 1 millió 290 ezer szavazó így is csak a második helyezésre volt elég, esély sem volt, hogy a Fidesz–KDNP győzelmét veszélyeztessék.
A kudarc után a koalíció szétesett, és alig másfél hónap után már külön-külön indultak a baloldali pártok a május 25-i európai parlamenti választásokon. Ez volt az igazi erőfelmérő a számukra, amelyen a DK nem igazán teljesített fényesen, ám mégis meghatározó erővé vált – legalábbis ellenzéki oldalon. A DK (Molnár Csabával a lista élén) 226 ezer szavazatot kapott, 26 ezerrel kevesebbet, mint a Szanyi Tiborral felálló MSZP, de közel 60 ezerrel többet, mint az utána következő Együtt–PM, így negyedik helyen végzett a párt, és két mandátumot is szerzett az EP-ben.
A 2018-as választásokig „megtartotta szuverenitását” a DK, maximum egyes jelöltek mögé álltak be, de a Gyurcsány Ferenc fémjelezte párt próbált saját lábára állni, minél magabiztosabban. 2018-ban volt az első és eddigi egyetlen országgyűlési választás, amelyen a DK teljesen egyedül indult el. Az eredmény pedig a története leggyengébbje lett, hiszen mindössze 308 ezer szavazatot szereztek, és ezzel éppen csak átlépték a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt, még a szintén különutas LMP is megelőzte őket. Ezt összességében mégis sikerként könyvelhette el a DK, hiszen három egyéni mandátumot is szereztek, azaz látszott, hogy ha országosan nem is elsöprő a támogatottságuk, azért vannak területek, ahol rendkívül erősek.
Alig egy évvel később ebből az erőből aztán iszonyatosan nagyot merített a DK, amely jól építkezett más pártok gyengüléséből, és meggyőző eredményt, egy betonbiztos második helyet ért el egyedül indulva a 2019-es EP-választásokon. Az 557 ezer elnyert szavazat és a több mint 16 százalékos szavazatarány már igencsak figyelemfelkeltő volt, egyértelművé tette, hogy ellenzéki oldalon a DK megkerülhetetlen. Közben a DK pártelnöke, Gyurcsány kissé hátrébb is húzódott a folyamatos propagandatámadások elől, és a DK arca sokkal inkább felesége, Dobrev Klára lett.
A DK építkezése a következő két évben is tartott, ám 2021-ben mégis törésponthoz ért, amikor sokak meglepetésére az előválasztáson Dobrev Klára kikapott Márki-Zay Pétertől. A végeredményt mindenki ismeri, hiába fogott össze szinte a teljes baloldali ellenzék, hiába csatlakozott még a Jobbik, illetve a Momentum és az LMP is, az eredmény katasztrofális vereség lett, a teljes szövetség még kétmillió szavazót sem tudott megszólítani, a Fidesz–KDNP több mint egymillióval több voksot gyűjtve simán újabb kétharmadhoz jutott.
Már a választás éjszakáján elindultak a korábbi repedésekből a széthulláshoz vezető szakadások, aminek a vége az lett, hogy két évvel később már csak az MSZP és a PM maradt a DK oldalán, igaz, kérdéses, hogy utóbbinak nem Karácsony Gergely újrázásához kellett-e a „Gyurcsány-párt” segítsége.
Beszédes volt például Tordai Bence kilépése a pártból, mivel elmondása szerint nagyon nem értett egyet a koalíciós megoldással.
Karácsony győzelme ugyan összejött, mint ahogy néhány polgármesteri hely is, de ez nem igazán mérvadó, mikor a DK országos támogatottságáról ordít az EP-választási kudarc. A baloldali összefogás ugyanis mindössze 367 ezer szavazatot kapott, amely éppen csak 8 százalékát teszi ki a szavazatoknak, azaz a DK úgy érte el második legrosszabb eredményét (arányokat nézve), hogy közben ott volt mellette a megszűnés határán egyensúlyozó MSZP és a PM is.
Horn Gábor, a Republikon Intézet kuratóriumi elnöke az ATV-nek úgy nyilatkozott a DK helyzetéről, hogy
már a választás előtt elbukott a Gyurcsány-projekt. Ami igazán súlyos ebben a vereségben, hogy még a felszínen maradás, tehát a tizen-egynéhány százalékos választási eredmény is elbukott az utolsó pillanatban, olyan elszívó ereje volt a Tisza Pártnak.
Gyurcsány Ferenc esetleges lemondásával kapcsolatban azt mondta, hogy nemcsak a baloldalnak, de a jobboldalnak is nagy fejtörést okozna egy ilyen lépés, hiszen a kormány rengeteget költött a „Gyurcsány-karakter” felépítésére, és ez esetben „új ellenséget” kellene kreálnia a Fidesznek.
Hogy végül hogyan dönt majd Gyurcsány Ferenc, átadja-e a gyeplőt másvalakinek a pártnál, esetleg feleségének, Dobrev Klárának, egyelőre kérdéses. Mindenesetre az látszik, hogy hasonló vereségek után a legtöbb pártnál általában levonták a megfelelő konzekvenciát. Elég, ha csak a mostanira gondolunk, hiszen Donáth Anna is rögtön másnap bejelentette távozását a Momentum éléről, amely ugyan még nagyobbat bukott, mint a DK, de nem is indult olyan magasról.
De nézzünk távolabb. Az MSZP már a sokadik elnökét – most épp társelnökeit – „fogyasztja”, miután 2010-ben elköszöntek a kormányzástól. A 2014-es választási vereség után nem sokkal Mesterházy Attila adta be lemondását. 2018-ban szintén hasonló döntéshez vezetett a választási blama: Molnár Gyula pár nap után dobta be a törölközőt.
Az utána következő Tóth Bertalan ugyan a 2022-es választások után nem rögtön távozott, de pár hónappal később már ő is átadta a társelnöki posztját Komjáthi Imrének.
2022-ben Jakab Péter, a Jobbik elnöke is lemondott a választások után két hónappal, a helyére érkező Gyöngyösi Márton és a teljes pártvezetés pedig a mostani vereség után nyújtotta be lemondását, tisztújítást hívtak össze a hónap végére, amelyen kihívója is lesz a jelenlegi pártelnöknek.
Az LMP szintén eltűnt mint országos tényező. Európai mandátumra esélyük sem volt, és bár Vitézy Dávid a főpolgármester-választáson sokáig versenyben volt, végül nem nyert. Még az ő szoros küzdelmét tudná leginkább eladni a nyári tisztújító közgyűlésen Ungár Péter társelnök, aki feltehetően addig nem távozik már posztjáról. Hogy utána ott marad-e még, az szintén a jövő nagy kérdése.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)