Kapus Krisztián július 3-án kapja kézhez huszonötödik diplomáját a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE), ahol sok évvel ezelőtt az elsőt is szerezte. Az Indexnek elmondta: leginkább pedagógusnak tartja magát, aki az életre tanít, elsősorban fiatalokat. A Bács-Kiskun vármegyében élő férfi elárulta, hogy számára a tanulás hobbi, amire már sok millió forintot költött. „Van, aki teniszezik, van, aki vadászik. Én a tudásvágyamat csillapítom hobbiszerűen” – nyilatkozta a diplomarekorder.
„Már több mint 10 millió forintot költöttem tandíjra” – nyilatkozta az Indexnek Kapus Krisztián, aki a tanulásra inkább úgy tekint, mint egy hobbira. „Van, aki teniszezik, van, aki vadászik, van, aki hegyet mászik. Minden ilyen hobbinak komoly költségei vannak. Sokat költenek rá az emberek. Nem hiszem, hogy azt nézik, megtérül-e” – válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen befektetés a tanulás, megéri-e pénzt és időt áldozni erre.
Én a tudásvágyamat csillapítom hobbiszerűen
– tette hozzá a háromgyerekes édesapa.
Kapus Krisztián július 3-án veszi át huszonötödik diplomáját Szegeden, az SZTE-n, ahol „roma integrációs tanulmányok” pedagógus-szakvizsga végzettséget szerzett meg. A huszonötödiket ott szerezte meg, ahol az elsőt is: az SZTE keretein belül működő Juhász Gyula Pedagógusképző Karon.
A jelenleg a szociális szférában dolgozó, valamint kommunikációs tanácsadással és felnőttképzéssel foglalkozó szakember arra a kérdésre, hogy a huszonöt közül melyik az a három diploma, amelyre a leginkább büszke, úgy válaszolt: a legmagasabb végzettsége a PhD. A Klinikai Idegtudományok Doktori Iskolában végzett Pécsett, és erre a legbüszkébb. A másik az okleveles katolikus teológusi végzettsége, ugyanis nagyon fontos számára a hit. Kapus Krisztián szeret fiatalokkal és fiatalok között dolgozni, ezért is közel áll hozzá az „ifjúsági szakértői” végzettsége, amelyet a Pécsi Tudományegyetemen szerzett meg. Megtudtuk, hogy a magyar, a könyvtár vagy az orosztanári szak is a trófeák között van.
Kapus doktor az új szakot mindig az alapján választja ki, hogy mi az, ami érdekli őt, vagy egy-egy képzésen talál-e olyan kurzust, amelynek a témájában szeretne jobban elmélyülni.
Mint megtudtuk, érik a huszonhatodik diploma is, ugyanis már hallgatója az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemnek, ahol gondoskodáspolitikai menedzser szakra jár.
„Pedagógus vagyok. Az emberekről tanulok, és az életre tanítok, elsősorban fiatalokat” – válaszolta Kapus Krisztián, hogy miként mutatkozik be, ha ismeretlenekkel találkozik.
A tanulás hasznos, de nemcsak azért, mert használjuk az agytekervényeinket, hanem mert a világ is folyamatosan változik. A szerzett tudásunkat is állandóan frissíteni kell
– mondta el az ötvenéves szakember, aki szerint az egész élethosszon át tartó tanulás nem csak a diplomás egyetemi képzésekről szól. Vannak informális és nonformális képzések is, vagyis tanulhatunk felnőttképzéseken és szakmákat is. Kapus Krisztián fontosnak tarja, hogy az idősebb emberek élettapasztalataiból is sokat lehet tanulni. Érdemes őket hallgatni, a bölcsességeket meghallani.
„Napjainkban a karrierépítés nem tekinthető lineárisnak, a folyamatos fejlődési ív helyett megszakítások, ugrások tördelik meg. A karrierépítést ma már a változó környezeti feltételekhez való folyamatos alkalmazkodás jellemzi” – nyilatkozta az Indexnek Török Réka. A pályadöntési szaktanácsadó szerint a munkavállalónak sokkal rugalmasabbnak, alkalmazkodóbbnak kell lennie a környezeti adottságok, a technológia változásainak megfelelően.
Ez sok átképzést jelent, azaz újabb képesítések megszerzését, hiszen a szakmai tudás sokkal hamarabb elévül, mint korábban. A karrierváltásban gondolkodók is elkötelezettebbek abban, hogy új képesítést szerezzenek.
A folyamatos tanulás életstratégiává is válhat: az önképzés igénye optimális esetben permanensen jelen van az egyéni életútban
– fogalmazott a pszichológus szakember.
A pályadöntési szaktanácsadó szerint Magyarországon inkább a munkaerőpiaci változások és egy jobb karrierlehetőség vágya a meghatározó abban, hogy valaki további diplomát szerez, mintsem a kultúra elvárásai. Természetesen sokan vannak olyanok is, akiknél nem a szükség táplálja a váltást, a további képzettségek megszerzését, hanem a vágy a többlettudásra, a fejlődésre, az élethosszig tanulásra. Ez magával hozza, hogy az egyének túllépnek a hagyományos foglalkozási kereteken, például amikor egy tanárból tréner lesz egy cégnél, vagy például amikor valaki munkát otthagyva visszamegy tanulni az egyetemre.
Török Réka tapasztalatai szerint tendenciaként észlelhető, hogy a tanárképzésben és a segítő szakmák szakjain (például pszichológia, gyógypedagógia) egyre többen jelennek meg gyermekvállalás utáni években, így a diploma megszerzése a 30-as vagy akár a 40-es életkorra tolódik.
Akik család és munka mellett dolgoznak, ők többnyire a felsőoktatás részidős képzéseiben és levelező munkarendben jelennek meg.
„Belevágni idősebb fejjel a diplomaszerzésbe? Előnyei: sokkal nagyobb tapasztalattal, magabiztosabban vágnak bele a tanulmányokba, és mivel valószínűleg dolgoznak is mellette, fókuszáltabbak, jobban odafigyelnek az időmenedzsmentre” – fogalmazott a pszichológus, aki hozzátette: hátrány lehet, hogy sok új szoftverrel kell megismerkedni, és a szaktársak többsége még mindig a 20-as éveiben van, így a kapcsolati háló építése nehezebb, arról nem is beszélve, ha még az oktatóknál is idősebb a hallgató.
Hogy az idősebbek is be tudjanak kapcsolódni az egyetemi tanulmányokba, az oktatási rendszernek rugalmasnak és felkészültnek kell lennie erre.
Az oktatási intézményeknek is folyamatosan frissíteniük kell a tananyagaikat, hogy azok megfeleljenek a munkaerőpiac aktuális igényeinek.
Magyarországon is van potenciál arra, hogy a nyugdíjasok körében elterjedjen az egyetemi tanulmányok folytatása, de ehhez szükségesek a megfelelő támogatások, például a digitális jártasság megszerzésének támogatása, hiszen a tanulmányok folytatása ma már webalapú módszerekkel, illetve online zajlik. Emellett szükséges támogatni a különböző generációk együttműködését is, hiszen egy egyetemi csoportban ma már a Z, Y, X és a baby boomer generáció együtt van jelen. Török Réka szerint a nemzedékek értékrendje, célja, tanulási stílusa eltér egymástól, és ezek a különbségek hatással vannak a kommunikációra, az együttműködésre és nem utolsósorban a karrierfejlődési lehetőségekre is.